Az 5 milliméternél is apróbb műanyagrészecskék, vagyis mikroműanyagok ma már sajnos mindenütt jelen vannak: az anyatejjel együtt szívjuk magunkba, de kimutatták őket a méhlepényből, a vérből, a talajból, a levegőből, sós és édesvizekből, a műanyag palackokban árult vízből, csapvízből, konyhasóból, a tengeri ételekből, sőt, még a sörből is.

És mi történik velünk, ha mikroműanyag kerül a szervezetünkbe? Az még jelenleg sem tisztázott, hogy a mikroműanyagok pontosan mennyire, illetve milyen mértékben lehetnek hatással az emberi immunrendszerre és a sejtekre.

Ami viszont egyelőre biztos, hogy egyes műanyag adalékok képesek hormonháztartást zavaró hatást kiváltani (erről a fenti linkre kattintva írtunk részletesen), olasz kutatók az apró részecskéket nemrég pedig a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel is összefüggésbe hozták. 

Így védd magad a mikroműanyagoktól 

A következményeket tehát jelenleg is vizsgálják, azonban nem érdemes figyelmen kívül hagyni a szervezetben felhalmozódó toxinok lehetséges kockázatát. Tekintve, hogy manapság már mindenütt jelen vannak, nem kerülhetjük ki teljesen a mikroműanyagokat, ugyanakkor,

ha odafigyelünk a hétköznapok során, van néhány dolog, amivel csökkenthetjük a testünkbe jutó részecskék mennyiségét.

Mutatjuk is, hogy melyek ezek!

1. Légy óvatos a tengeri herkentyűkkel és a sósvízi halakkal!

A hal kifejezetten egészséges, és nem éri meg lemondani a fogyasztásáról. Ami viszont a mikroműnyagokat illeti, mégis szükséges némi körültekintés, a legtöbb részecske ugyanis az élelmiszerekből, főként a sósvízi, vadonélő halak és tengeri herkentyűk emésztőszervében található.

A tengerek és óceánok mélyén rekord mennyiségű műanyag hulladék úszik: a világ legnagyobb vizeiben 2019-ben 171 ezermilliárd műanyagrészecskét mértek, ami mára még ennél is több lehet, hiszen a műanyag-szennyezettség évről évre egyre nagyobb méreteket ölt.

A halakban és tengeri herkentyűkben sok mikroműanyag van (Illusztráció: Getty Images)

A mikroműanyagok ráadásul olyan kellemetlen vegyi anyagok hordozói is lehetnek, mint a klór és a higany. De mégis mit tehetünk egy olyan korban, ahol a halat bőségesen tartalmazó, manapság kifejezetten divatos mediterrán diéta számít a legegészségesebb étrendnek?

Nos, ez tényleg nehéz helyzet. Bár bizonyított, hogy nem tengeri eredetű fehérjeforrások is tartalmazhatnak mikroműanyagot (például a csirke és a marha), a garnélarák és a vadonélő halak köztudottan sokkal többet.

Ha aggódunk a toxikus elemek miatt, érdemes mértéket tartani azokkal a termékekkel szemben, amelyekről ismert, hogy nagyobb mennyiségben tartalmaznak műanyagrészecskéket, mint mások (a csirkében, a sertéskarajban és a tofuban például sokkal kevesebb van), és mindig győződjünk meg arról, hogy a halak és herkentyűk belsőségei – például a bél – tényleg eltávolításra került-e! 

2. Csomagolótasakok és műanyag dobozok helyett…

Az üvegből vagy rozsdamentes acélból készült környezetbarát palackok használata segíthet, ha csökkentenénk a műanyagrészecskék okozta szennyeződés kockázatát. Az üveg és a rozsdamentes acél nem mérgező, ráadásul mindkettő könnyedén újrahasznosítható, így szuper alternatívái lehetnek a műanyagból készült palackoknak, tárolóknak. Ha gyümölcsöt és zöldséget vásárolunk,

egyszer használatos műanyag zacskó helyett inkább újrahasznosítható, többször is használható szövettasakba pakoljunk,

amelyeket akár helyben, a szupermarketekben is megvehetünk!

Bár elsőre nem nagy dolgokról van szó, ám ha ezekre az „apróságokra” is gondot fordítunk, nemcsak a szervezetünkbe és a természetbe jutó műanyag részecskék számát csökkenthetjük, de egyúttal sokkal fenntarthatóbbak is lehetünk.

3. A ruha sem mindegy

Szakértők szerint a mikrorészecskék egyik fő forrása a levegő, ebből adódóan pedig a ruházatunk. Vagyis minden, ami mesterségesen előállított, műanyagszálas és szintetikus; például a nejlon, a poliészter és az akril, amelyekből a mosás és szárítás során megannyi apró és kiszűrhetetlen mikroműanyag-részecske kerül a levegőbe, a csatornarendszerekbe, a vizekbe, innen pedig egyenesen a szervezetünkbe.  

Legyen szó ágyneműről vagy ruházati cikkekről, ha tehetjük, válasszunk inkább olyan természetes anyagokat, mint amilyen a pamut, a gyapjú és a vászon!

4. Fontold meg, hogy miben melegíted az ételt!

Amikor a műanyag edények és ételhordók melegítésnek vannak kitéve a mikrohullámú sütőben, a hő hatására mikrorészecskék és káros vegyi anyagok is felszabadulhatnak (ez a folyamat ráadásul még gyorsabban zajlik, ha az edény régi, ütött-kopott és karcos). Az üveggel és a kerámiával azonban nem lőhetünk mellé, hiszen amellett, hogy jól használhatóak mikrohullámú sütőben, nem tartalmaznak mikroműnyagokat és egyéb káros vegyi anyagokat.

Megisszuk, megesszük, belélegezzük, hordjuk, arcot tisztítunk vele – kattints a linkre, és olvasd el, hogyan vélekedik Jurecska Laura mikrobiológus a mikroműanyagról!

Kiemelt kép: Getty Images