• A viselkedésünk természetes részévé vált, hogy másoktól várunk megerősítést.
• A megfelelési kényszer olyan függőség, aminek komoly kockázatai lehetnek.
• A jó hír, hogy meg lehet tőle szabadulni.

A lájkcunami korában, amikor lassan fél karunkat odaadnánk egy újabb követőért, mosolyért vagy szívecskéért, megszokottá vált, hogy másoktól várunk megerősítést és dicséretet.

Néha már ahhoz is mások kellenek, hogy kiválasszuk, milyen filmet nézünk meg aznap este.

A külvilág véleményétől való függés, a megfelelési kényszer azonban nem csupán a kapcsolatainkat gyengítheti meg, de a pszichénket is károsítja.

Megosztás vagy megfelelés?

Megszereztük az álommelót, megkaptuk a várva várt előléptetést vagy részt vettünk a világ legromantikusabb randiján – természetes, hogy szeretnénk megosztani élményeinket a hozzánk közel állókkal.

Jól nézel ki, szép a hajad, klassz lett az előadásod, olyan kedves vagy – ki ne örülne annak, amikor otthon, a munkahelyen, a barátok közt vagy a mirelitpult fölé behajolva megdicsérnek minket akár a kinézetünk, a sikereink vagy az ellenállhatatlan személyiségünk miatt?
Van, aki megelégszik ennyivel, és örömmel konstatálja a dicséretet, de akkor is nyugodtan alszik, ha épp nem kapott pozitív visszajelzést.

Íme 5 tulajdonság, ami feldolgozatlan traumát jelez.

Mások viszont egyre többet és többet akarnak, egyenesen rabjai lesznek a külső megerősítésnek. A megfelelési kényszer alattomos jószág: fokozatosan hálózza be áldozatát, majd teljes megadásra kényszeríti.

Meg kell tudni különböztetni a saját igényeinket a másokéitól (Fotó: Getty Images)

Mint minden viselkedésforma, a megfelelési kényszer is széles spektrumon létezik, a kevésbé káros szokástól kezdve, hogy néha lenyűgözzünk másokat, vagy kellemetlen kompromisszumot kössünk, egészen a súlyos beidegződésig, hogy magunkat teljesen hátratolva akár abuzív kapcsolatba is belemegyünk.

Teszteld magad: megfelelési kényszered van?

Az egészséges önértékelés kulcsa a belső és külső jóváhagyás közötti egyensúly elérése. Az alábbi jellemzőkre adott válaszaid elárulhatják rólad, hogy túl sok megerősítést vársz-e a külvilágtól.

• Mindenben túlteljesítesz, csak hogy bezsebeld másoktól a dicséretet.
• Képtelen vagy egyedül döntést hozni, szükség van más véleményére is.
• Bűntudatot érzel, amiért határokat állítasz fel másokkal szemben.
• Kapcsolatról kapcsolatra ugrálsz, mert folyton szükséged van a másik visszajelzésére.
• Igent mondasz mindenre, csak hogy megfelelj a külvilág elvárásainak.
• Rendszeresen másokhoz hasonlítod magad, a saját erősségeidet pedig figyelmen kívül hagyod.
• Egyetértesz másokkal attól való félelmedben, hogy elítélnek vagy elhagynak.
• Érzelmi szorongássá válik, ha nem vagy mások figyelmének a középpontjában.
• Eltúlzol vagy kitalálsz dolgokat magaddal kapcsolatban, hogy kivívd másod szimpátiáját, sajnálatát vagy csodálatát.

Rettegünk, hogy mások mit gondolnak majd

A megfelelési kényszer a másoktól való túlzott függés, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nehézségeid vannak a saját vágyaid, igényeid megfogalmazásával. Főként attól való félelmedben, hogy mások esetleg negatívan reagálnak rá. Ez azonban azzal is jár, hogy a számodra kellemetlen dolgokról sem tudsz beszélni, ezért nem tudsz nemet mondani.

A külvilágtól érkező megerősítés gyakran kéz a kézben a jár a kritikától való félelemmel is, ami tovább táplálja a vágyat, hogy mindenkinek megfeleljünk.

Ez súlyos következményekkel járhat a fizikai, mentális és érzelmi állapotunkra, mert elveszíthetjük az önkontrollt. Hiszen minél erősebb a megfelelési kényszer, annál intenzívebbé válik önmagunk leértékelése, és annál torzabb lesz az önreflexiós képességünk.

Meg kell tanulni nemet mondani (Fotó: Getty Images)

A megfelelési kényszer önsorsrontó spirál

A munkahelyen a kiégés veszélye fenyegeti leginkább a kényszeres függőket, a mindennapi életünkben pedig a kapcsolatainkra nyomja rá bélyegét a megfelelési kényszer, mert a vágyaink, illetve hogy mit engedünk meg magunknak – nyilván jóváhagyást követően – eltérnek egymástól.

A következmények azért lehetnek súlyosak, mert az alacsony önbecsülés még alacsonyabb lehet ebben a mentális spirálban. Ha nem merjük kifejezni szükségleteinket, attól tartva, hogy nem kapunk jóváhagyást másoktól, az a kockázata, hogy soha nem kapjuk meg, amit akarunk. A végén pedig oda jutunk, hogy talán nem is érdemeljük azt meg.

Hogy szabaduljunk meg tőle?

A többi kényszeres viselkedéshez hasonlóan, itt is érdemes visszaásni a gyerekkori emlékek közé. Tedd fel magadnak a kérdést: láthatatlannak érezted magad gyerekként, figyeltek rád, dicsértek eleget?

Sokszor magunknak kell visszaadni azt a figyelmet, amit korábban nem kaptunk meg, de szerencsére ez felnőttként is kivitelezhető.

Meg kell erősíteni magunkban azt, amiben hiszünk, amire büszkék vagyunk.
Aki úgy érzi, vezessen naplót arról, hogy egy adott héten mire volt büszke magával kapcsolatban: mit tanult meg, hogyan döntött, mi tetszett magában, hogy maradt hű saját szükségleteihez. Segíthetnek még az önmagunkra való koncentrációban a mindfulness gyakorlatok vagy a meditáció.

A megfelelési kényszer az önismeretről is szól, ismerjük fel, hogy mit gondolunk magunkról, hogy mikor keressük a külvilág jóváhagyását ahelyett, hogy megbíznánk a döntéseinkben. Várjunk magunktól megerősítést a különböző helyzetekben és

tudatosítsuk magunkban, hogy bárhogy döntünk, jogunk van hozzá.

Minden találkozásnál, feladatnál, szituációnál kérdezzük meg magunktól, hogy ez valóban szükséges és fontos, vagy csak mások kedvére akarunk tenni? Hamar ki fog derülni, hogy a külvilágnak szóló lista sokkal hosszabb a valós igényeink listájánál. Bátran kezdjük el ritkítani a lista pontjait és ismerkedjünk meg alaposabban a nem szó használatával.

A megfelelési kényszer korokon átívelő viselkedés, amely mindig velünk van. 

Kiemelt kép: Getty Images