• A személyiségünk dinamikusan változik.
• Alapvető személyiségvonásaink viszonylag hamar kialakulnak, de felnőttkori tapasztalataink is sokat formálnak rajtunk.
• Személyiségünk egyes elemeit szüleinktől örököljük.

Amikor szülővé válik az ember, az első pillanattól érdeklődve figyeli, hogy újszülöttje vajon kire is hasonlít. Azt, hogy külső megjelenésében mely felmenők tulajdonságai keverednek, könnyebb felmérni, hiszen az orra kiköpött olyan, mint a nagymamáé, azt a rengeteg hajat meg biztos, hogy az apjától örökölte. De mi a helyzet a belső tulajdonságokkal, a személyiséggel? Biztosra vehetjük, hogy a most békésen szunyókáló kis tündér is olyan temperamentumos lesz, mint szülei? Vagy éppenséggel halk szavú, visszahúzódó felnőtt válik majd belőle?

Öröklés kontra környezet

Azt, hogy személyiségjegyeinket genetikai tulajdonságaink vagy a környezeti hatások formálják-e jelentősebben, már sokan, sokféle módszerrel vizsgálták. Jelenleg úgy tűnik, a két tényező körülbelül egyenlő arányban játszik szerepet a személyiség kialakulásban. Egy biztos: akár a genetikáról, akár az első évek környezeti hatásairól van szó, a szülőknek kiemelkedő jelentőségük van abban, hogy végül milyen ember válik egy kisgyerekből. Azzal, ha a gyerek adottságaihoz igazítják nevelési módszereiket és a lehető legtöbb szeretetet adják neki, segítik, hogy felnőttként maga és a környezete örömére élő felnőtt lehessen, akármilyen habitust is örökölt.

Személyiségünk faktorai

Szakértők a személyiséget úgynevezett multifaktoriális tulajdonságnak tekintik, ami azt jelenti, hogy számos genetikai és környezeti tényező játszhat szerepet annak alakulásában. Egyrészt igaz, hogy alapvető temperamentumunk genetikai meghatározottságú is, másrészt viszont

nincs olyan gén vagy génkombináció, ami például önmagában felelne az extrovertált vagy az introvertált személyiségtípusért.

A személyiséget, és az azt befolyásoló lehetséges genetikai összetevőket a leghatékonyabban a különféle ikervizsgálatok tárják fel. Ezek eddigi eredményei azt mutatták, hogy a személyiségfejlődés még ikrek esetén is lehet homlokegyenest eltérő, mert a környezeti tényezők is nagy szerepet játszanak a személyiségfejlődésben. Bár a külön nevelt egypetéjű ikrekről sokszor kiderült, hogy személyiségük hasonló (nemrégiben mi is írtunk egy felkavaró esetről, amikor újszülött korukban elválasztott ikrek találtak egymásra, és nemcsak külsejüket, de személyiségüket illetően is magukra ismertek a másikban), mégis vannak különbségek. Ezek a különbségek pedig a szocializáció, a nevelés, a gondozás hatásaiból adódnak, de akár még olyan tényezők is hatással lehetnek rá, mint az, hogy a gyerek a világ mely részén nő fel, vagy milyen táplálkozást folytat. 

Mi az, ami öröklődik?

Szakértők szerint a gyerekek már születésükkor rendelkeznek későbbi személyiségük néhány korai jelével, amit összefoglalóan temperamentumnak nevezünk. Ezek jegyek általában már az élet első napjaiban-heteiben megmutatkoznak, hiszen különböző becslések szerint a temperamentum akár 40-60%-ban is genetikai eredetű lehet. A temperamentum ráadásul azt is befolyásolja, hogy a gyerekek hogyan lépnek kapcsolatba a környezetükkel, ez pedig akár vissza is igazolhatja, megerősítheti ezeket az alapvető vonásokat. Az, hogy a temperamentum részben örökölt, nem azt jelenti, hogy vonásait egy az egyben örökli tőlünk gyerekünk, inkább azt, hogy amennyiben egyes attitűdök mindkét szülőben megvannak (mondjuk mindketten kifejezetten aktívak, temperamentumosak), vagy valamelyik szülő esetében kiemelkedően jellegzetesek (például az egyik szülő extrém hosszú figyelmi terjedelemmel rendelkezik, órákig el tud mélyülni egy tevékenységben), azok nagyobb eséllyel jelennek meg már az első pillanattól a gyereknél is. Máskor előfordul az is, hogy egy pár egyik gyereke nagyon erősen tükrözi szülei jellegzetességeit, egy másik viszont sokkal inkább emlékeztet nagyszüleire. 

Részben velünk született temperamentumunk alapvető összetevői, azaz azok a vonások, amik akár már babakorban is felismerhetők, a következők:

1. Örökölt vonás: aktivitási szint

Részben genetikai meghatározottságú, hogy mennyire vagyunk mozgékonyak, tevékenyek, energikusak, mennyire szeretünk aktívan, fizikailag is részt venni a körülöttünk lévő világ alakításában. Ezt a tulajdonságot akár már kisbabánkon is észre vehetjük, hiszen megmutatkozik például a mozgásfejlődésében is. Mivel csecsemő- és kisgyerekkorban a mozgásfejlődést a világ megismerése motiválja (a baba mozgása a dolgok megragadására irányuló, helyzet- vagy helyváltoztató törekvései miatt nyúl a tárgyakért, nyomja fel magát, vagy kezd el kúszni) vannak olyan kicsik, akiknek gyors a mozgásfejlődésében is megmutatkozik ez a magas aktivitás és tevékenységigény. Más kicsik sokkal nyugodtabbak, lassúbbak ennél, és ezt a tulajdonságukat később is megőrzik.

Baba fotó: Getty Images

2. Örökölt vonás: bátorság/bátortalanság

Genetikai háttere van annak is, hogy az új helyzetekre hogyan reagálunk: ha megvizsgáljuk magunkat, valószínűleg egyből tudjuk, hogy inkább bátortalanul, hosszasan gondolkodva döntünk, vagy rendszeresen fejjel megyünk a falnak. Ez szintén valami olyasmi, amit már babakorban észre lehet venni. Egyes kisgyerekek bátran kezdeményeznek, könnyen kötnek ismeretséget a játszótéren, vagy csecsemőkorban is biztosan „megszerzik” amire szükségük van. Mások sokkal visszafogottabbak, meggondoltabbak ennél, és több időre van szükségük ahhoz, hogy a különféle (akár társas) helyzetekben erőt és bátorságot gyűjtsenek.

3. Örökölt vonás: rendszeresség

Részben genetikai meghatározottságú, hogy mennyire vagyunk rendszeresek, ha testi működéseinkről van szó. Egyes babák bioritmusa nagyon hamar beáll és óramű pontossággal működik. Ők hamar kiszámíthatóan alszanak, esznek, más gyerekek életük első éveiben ennél jóval hektikusabbak és jobban befolyásolják őket a külső tényezők is: ritmusuk könnyebben megzavarható.

Érdekel az is, melyik az az öt tulajdonság, amiben egyformák a testvérek? 

4. Örökölt vonás: alkalmazkodóképesség

Részben genetikus, hogy valaki mennyire könnyen tud alkalmazkodni a különböző új helyzetekhez. Vannak babák, akik már a legkisebb változásra is bizonytalansággal vagy szorongással reagálnak, nagy az állandóság iránti igényük, és akkor működnek jól, ha napirendjük kiszámítható. Más kicsik már születésüktől fogva jól viselnek minden változást. Nekik teljesen mindegy, hogy saját kiságyukban, vagy néhány száz kilométerrel arrébb egy hordozható ágyban fektetik le őket, biztonságérzetükhöz elég egy szeretett felnőtt jelenléte. 

5. Örökölt vonás: hangulat

Részben genetikai meghatározottságú kedélyünk is. Bár sok egyéb tényező befolyásolja, hogyan is állunk a világhoz, azt már egészen kis kortól meg lehet figyelni, hogy egyes babák inkább vidámak, nehezebben szegi a kedvüket valamilyen kudarc, míg mások könnyebben elkenődnek és érzékenyebben reagálnak a stresszre is.

6. Örökölt vonás: figyelmi terjedelem

Részben genetikai meghatározottságú figyelmünk terjedelme és állandósága. Vannak olyan babák (többnyire a nyugodt természetűek közül kerülnek ki), akik viszonylag hosszú ideig el tudnak merülni egy-egy tevékenységben, legyen az egy fej feletti forgó nézegetése, vagy később ki-be pakolászás vagy más ismétlő játék. Más gyerekeknek mindig újabb és újabb dolog kelti fel a figyelmét, ami könnyen el is terelhető. Ez jól jön, ha valamilyen tevékenységtől szeretnénk őket eltántorítani. 

7. Örökölt vonás: érzékelési küszöb

És végül: részben genetikus, hogy valaki hogyan, milyen érzékenységgel reagál a külvilág hang-, zaj-, vagy éppen fényingereire. Érzékelési küszöbnek nevezik azt a pontot, ahol a hang, érintés vagy más érzékszervi inger elégséges ahhoz, hogy a gyermek reagáljon rá. Ez mindenkinél egyéni, és már egészen kis korban megfigyelhető. Egyes kisgyerekek mellett ágyút lehet sütögetni, mások egy a távolban csörgő villamostól is megrettennek. 

A temperamentum feltárása

A gyermek temperamentuma jelentősen befolyásolja, hogyan lépnek kapcsolatba a környezetükkel, illetve hogyan viszonyulnak az emberekhez és a helyzetekhez, ez pedig hosszú távon még inkább ráerősít velük született karakterükre. Ezek a korai, részben örökölt személyiségjegyek tartósak, és mivel befolyásolják, hogy a gyerekek hogyan viszonyulnak az új helyzetekhez, idővel meg is erősödnek. Gyerekeink csak részben születnek tiszta lappal. Hogy ártatlanok, az egészen biztos, viszont már a nulladik naptól van a körülöttük lévő világhoz egyfajta viszonyulásuk: ez teszi sokszínűvé az emberi fajt.  Nagyon fontos, hogy egyik temperamentum sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Szülőként a feladatunk az, hogy akármilyen temperamentummal is született a gyerekünk, igényeihez mérten adjunk meg minden lehetőséget neki arra, hogy vele született személyiségjegyeit a lehető legjobban kibontakoztathassa. Hogy mindez akkor a legnehezebb, amikor gyerekünk szöges ellentéte annak, ahogy magunkat ismerjük, vagy épp akkor, amikor ránézve egy mindennél élesebb tükörbe tekintünk, szintén érdekes, önismereti útra csábító kérdés. 

Kiemelt kép: Getty Images