Az egyik ilyen például az, hogy nem szabad megütni, verni a gyereket (ezt régen fizikai fenyítésnek vagy atyai pofonnak hívták, de ezek csak az erőszakot relativizáló kifejezések voltak). Nincs olyan helyzet, amiben a verés jobb választás lenne a beszélgetésnél, az odafigyelésnél vagy a szakembertől történő segítségkérésnél.

A másik ilyen alapvetés, hogy a gyerek fizikai szükségleteit mindig kielégítjük: etetjük, itatjuk, pelenkázzuk, télen meleg szobát, nyáron hűvöset biztosítunk neki, megkapja az oltásait, figyelünk a testi épségére. No de mi a helyzet a gyerek érzéseivel? Azokra legalább akkora figyelmet kell fordítanunk, mint a testi szükségleteire.

A jó szülő ismérve: a gyerekek érzéseinek érvényesítése

Sokáig nem volt köztudatban, hogy a gyerek érzéseivel is kellene foglalkozni. Még a mai negyvenesek, ötvenesek gyerekkorában is úgy voltak vele a szülők, hogy a gyerek gondoljon, érezzen, amit akar, ő csak reagál arra a szülői hatalomra és a feje felett hozott döntésekre, amelyek alárendelt helyzetéből adódnak.

A szülők ritkán ültek le a gyerekük mellé, hogy egy szinten beszélgessenek vele, inkább utasításokat adtak. Az azóta eltelt években végre elkezdtünk változtatni ezen, és már nem sikít fel senki az ördögtől tartva, ha a gyerekek érzelmeiről, a feléjük való odafordulásról, az ő megértésükről esik szó.

A gyerek érzései fontosak, muszáj figyelmbe vennünk őket szülőként (Fotó: Getty Images)

Az érzelmek szerepe

A szeretetnek sokféle kifejezési formája van, ami ma már nem csupán az ételt meg a szállást jelenti, sőt jó esetben nem is a sok zsebpénzt, a legmenőbb játékokat és a legmárkásabb ruhákat. A gyerek érzéseinek felismerése és érvényesítése az, ami az egyik legfőbb kulcsa a boldog gyerekkornak, a magas fokú érzelmi intelligenciának és az egészséges felnőtt pszichének. Ahogy azt John Gottmann írja a Gyerekek érzelmi intelligenciája című könyvében, a kutatások is azt támasztják alá, hogy az érzékeny, megértő szülő a jó szülő.

Gyerekek és az érzelemszabályozás

Persze ezt könnyebb leírni, mint megvalósítani. Anyaként pontosan tudjuk, milyen egy vagy több őrjöngő, érzelmekkel elárasztott gyerek mellett megpróbálni mindenkit lecsillapítani, lehetőleg nem közbotrányt okozni, és még a saját érzéseinket, dühünket, elkeseredettségünket is a lehető legkevésbé károsan kifejezni. Kinek van ilyenkor idegrendszere leülni az ordító vagy nyafogó gyerek mellé, és érvényesíteni az annak érzéseit? Keveseknek.

Mégis ez az, ami a jövőben segíti a gyereket a saját érzelmei szabályozásában, és végső soron ez az út vezet a kevesebb hiszti, követelőzés és dühöngés felé.

Azok a gyerekek, akik megtanulták, hogy beszélhetnek az érzéseikről, a szüleik azokat nem letagadják, lekicsinyítik vagy érvénytelenítik, hanem elfogadják, megértően fordulnak feléjük, és együtt keresnek megoldást a problémás helyzetre, később könnyebben féken tartják az indulataikat, bizonyítottan könnyebben higgadnak le, jobban koncentrálnak az iskolában, egészségesebbek, és barátságokat is könnyebben kötnek.

Amikor soha semmi nem jó

Na jó, de hogyan érvényesítsük a gyerekünk érzéseit? Hiszen mindig van valami baja, mindig mást akar, mint ami éppen történik. Ha óvodába indulunk, nem hajlandó időben felkelni, felöltözni, reggelizni. Ha mennénk valahová, hirtelen otthon akar maradni, miközben öt perce még az ágyon ugrált, mikor indulunk már. Az eddig megszokott gyerekorvost hirtelen utálni kezdi, a kedvenc ételét nem hajlandó megenni, és

még véletlenül sem marad csendben az étteremben, a váróban, vagy bárhol, ahol arra lenne szükség.

Szülőként ezeket a helyzeteket folyamatosan menedzselni egyszerűen idegőrlő. Még akkor is, ha tudjuk, hogy akkor lesz egészséges felnőtt, ha eltérhet a véleménye a miénktől és ha elismerjük, hogy az ő kis világa számára épp olyan fontos, mint nekünk a sajátunk. Csak mindegyikben mások a szabályok.

A gyerek érzései fontosak, a jó szülő egyik ismérve, hogy érvényesíti ezeket (Fotó: Getty Images)

Érezni szabad!

Ennek a kettőnek az összefésülése az, ami harmonikus családi életet eredményez. Azaz ha reggel nyolckor el kell indulni, akkor el kell indulni. Kész. Ebben nem engedhetünk a gyerek érzéseinek, kívánságának. De hogy ezt miként beszéljük meg vele, az már nagyon más kérdés.

Parancsolgatás, hízelgés és zsarolás helyett kérdezzünk. Kérdezzük meg, miért nem szeretne most iskolába, óvodába, játszótérre, akárhová elindulni.

Mondjuk el, hogy nekünk sincs kedvünk hozzá, mi is álmosak vagyunk, de sajnos nem mi választjuk meg az intézmények kezdési időpontjait. Amikor a gyerek panaszkodik (akár számunkra triviálisnak tűnő akadályról, de ne feledjük, az az ő életében épphogy kiemelten fontos), hallgassuk és vigasztaljuk meg. Hagyjuk sírni, öleljük magunkhoz. Segítsünk neki, hogy szavakkal is kifejezze az érzéseit.

Erősítsük meg abban, hogy rendben van, hogy így érez.

Kinek mihez van joga?

Ezután pedig magyarázzuk el, hogy míg az érzésekkel nincs baj, ha árt másoknak vagy elbújik a szekrényben, hogy ne kelljen oviba menni, az nem megfelelő viselkedés. Azt nem engedjük. Ezután keressünk együtt alternatívát arra, hogy hogyan vezesse le a benne lévő feszültséget úgy, hogy azzal senkiben és semmiben nem okoz kárt. Válasszuk ketté az érzéseket és a viselkedést, és az utóbbi az, amin változtassunk. Az előbbin nem kell, és nincs is jogunk hozzá.

Nem mondhatjuk meg senkinek, hogyan érezzen. Azt viszont szabályozhatjuk, hogyan cselekedjen ennek hatására.

Sokszor már az érzelmek érvényesítése és az együttérzés is lecsillapítja a gyereket annyira, hogy megbeszélhessük, hogyan oldjuk meg a helyzetet. Vessünk fel alternatívákat, de hagyjuk azt is, hogy a gyereknek is legyenek elképzelései.
Válasszunk közösen egyet és azt valósítsuk meg. Például kérdezzük meg, jobban érezné-e magát, ha hozhatná az egyik kedvenc játékát, és úgy indulnánk el otthonról. Vagy mi lenne, ha visszaszámolnánk a hétvégéig, amikor sokáig alhatunk és valamilyen izgalmas programot is tervezhetünk. A közösen kiagyalt megoldással és valami nagyon jó ígéretével a gyerek sokkal könnyebben alkalmazkodik a felnőtt világ elvárásaihoz, hiszen előtte az övét is figyelembe vették.

Van 3 csillagjegy, aki kivételesen jó szülő lesz. Ha hiszel az asztrológiában, kattints!

Kiemelt kép: Getty Images