Nem is tudni, honnan érkeztek hozzánk, a szüleinktől, kortársainktól hallottuk őket gyerekként, esetleg könyvekből, újságokból olvastuk, amikor azt tanultuk, hogyan is kellene szeretni, párkapcsolatot építeni.
A rossz családi mintáktól kezdve az első csalódásoknál megfogalmazott „aranyszabályokig” sokféle módon őrizgethetjük párkapcsolati tévhiteinket.
Honnan kéne tudnunk, milyen félreértelmezések lapulnak a lelkünk mélyén? Ha megtaláltuk őket, mihez kezdjünk velük? Ebben segít a szexuálpszichológus házaspár, Csonka Balázs és Sákovics Diana új könyve, A nők a rosszfiúkra buknak, amelyben a 20 leggyakoribb párkapcsolati tévhitet vesézik ki, férfi és női szemszögből is megmutatva azokat. Most arról kérdeztük őket, a felismeréseik hogyan segítik őket egyéni és közös útjukon.
Milyen alapon döntöttétek el, melyek a leggyakoribb tévhitek?
Sákovics Diana: A párkapcsolati hiedelmekről régóta beszélgetünk Balázzsal, és néhány éve már megszületett a fejünkben a gondolat, hogy érdemes lenne írni is róluk. Akkor kezdtük el gyűjteni a hiedelmeket, első körben az online magazinokban olvasható, az elérési adatok alapján legnépszerűbb elképzeléseket szedtük össze, majd ezeket önkéntesek értékelték aszerint, milyen gyakran találkoztak velük a mindennapokban. Így összeállt egy lista, amiből igyekeztünk úgy kiválasztani a 20 legnépszerűbb hiedelmet, hogy egy kapcsolat életútját lefedje. Az olvasó tehát a vonzalomtól kezdve a szerelmen, szexen át a krízisekig mindenféle témával találkozhat a könyvben.
Csonka Balázs: Egy minikutatást csináltunk, igen, ami alapján szűkítettük az eleinte nagyon hosszú listát. Kiszűrtük azokat, amik között túl nagy az átfedés, vagyis lényegükben ugyanazt jelentik. Elképesztően sok kapcsolati hiedelem kering a médiában, akár nyílt, akár rejtett formában, szóval nem volt könnyű dolgunk. Ebből a nyílt az, amit élő szóban, egymástól is sokat hallunk, mi is ezekből indulunk ki az egyes fejezetekben. De a rejtett hiedelmek is legalább ennyire fontosak. Ilyen például a nagy ő kultuszára építő filmeknek az az üzenete, hogy egy kapcsolat sikere elsősorban azon múlik, megtalálod-e a tökéletesen megfelelő társat. A tapasztalat viszont nem ezt mutatja, hiszen
nagyon szerelmes mindenki tud lenni, mégis kevesen vannak azok, akik elmondhatják magukról, hogy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élnek.
A leggyakoribb párkapcsolati tévhiteket gyűjti össze a könyv (Fotó: Jaffa Kiadó)
Hogyan hátráltathatják ezek a tévhitek a párkapcsolatainkat?
S.D.: A hiedelmeink észrevétlenül határozzák meg elvárásainkat, viselkedésünket, azt, ahogyan a másikról, magunkról, a kapcsolatról gondolkodunk, ahogy értékeljük, és azt is, hogyan érezzük magunkat a kapcsolatban. A hiedelmek gyakran konfliktusforrások, sokszor az elégedetlenségünk alapjai, romboló kapcsolati dinamikák fenntartói. Ezért is érdemes a saját és a másik hiedelmeivel minél inkább tisztában lenni, így rengeteg felesleges szenvedéstől kímélhetjük meg magunkat és egymást.
Cs.B.: Az előző példánál maradva, mondjuk, úgy hátráltathatják ezek a tévhitek a párkapcsolataimat, hogy amikor egy jól működő kapcsolatot szeretnék, kevesebb hangsúlyt helyezek arra, hogy önmagamat megismerjem – abból a szempontból is, hogy hogyan működöm egy kapcsolatban. Vagy akár foglalkozzak azzal, amiket a családomban tanultam a kapcsolatokról, példák, értékek vagy éppen történetek által.
Nektek milyen tévhiteitek voltak, mondjuk, kamaszként vagy fiatal felnőttként?
S.D.: Erre a kérdésre azért nem könnyű válaszolni, mert a hiedelmeinket legtöbbször nem tudjuk megfogalmazni. Megkérdőjelezhetetlen alapigazságokként élnek bennünk, és nagyon ritkán tudatosítjuk ezeket. Pedig a tudatosítás az alapfeltétele annak, hogy bármit kezdhessünk a hiedelmeinkkel, hogy átgondolhassuk azokat, változtathassunk rajtuk. Tehát a múltban minket irányító hiedelmek közül azokról tudunk a legvalószínűbben beszámolni, amiket tudatosítottunk, megdolgoztunk. Számomra talán az volt a legfontosabb ilyen felismerés, hogy a problémák, nehézségek, konfliktusok és azok közös, jó megoldása mennyire lényeges elemei egy kapcsolatnak, hogy
nem az a jó kapcsolat, amiben nincs gond, nem akkor van baj, ha a kapcsolat nem működik magától.
Ennek a hiedelemnek az eloszlatása tett alkalmassá a valódi elköteleződésre, és ez tette lehetővé számomra azt a mély kapcsolódást, amitől igazán jó hosszú távú kapcsolatban élni.
Cs.B.: Igen, az ilyen nyílt, kimondott hiedelmek, általában egy kis igazságelem egyszerű túláltalánosításából jönnek létre, és mikor először halljuk, ráismerni vélünk a nagy igazságra, hogy végre valaki kimondta. Egyébként a legtöbbjük tényleg jól hangzik, még ha hatalmas csúsztatás is az egész. Bár ilyen egyszerű lenne az élet! A hiedelmek azonban nemcsak passzívan léteznek az életben, hanem aktívan használjuk is őket, az adott helyzetnek megfelelően. Kamaszként például én is szívesen hittem benne, hogy a nők a rosszfiúkra buknak, mikor épp nem rám buktak, vagyis tulajdonképpen megvédtem magam vele. Én vagyok a jó fiú, a lány meg nyilván valami önsorsrontásba tekeredett bele, ahogy akkoriban a vezetékes fülhallgatókba lehetett. Aztán persze hamar kiderült, hogy inkább én tekeredtem egy önbecsapásba, amiből nem ártana kikeveredni.
Milyen felismeréseitek voltak a tanulmányaitok, praxisotok során?
S.D.: Ó, rengeteg. A pszichológia tanulása, a képzések, a szupervíziók, az önismereti út, amit mindeközben végigjársz és a kliensekkel való munka felismerések sorozata, aminek, úgy érzem, nem is lehet vége. Nincs olyan ember, akitől ne lehetne újat tanulni, én részben ezért is szeretem annyira a pszichológusi munkát. Az, hogy a párkapcsolati hiedelmek mennyire befolyásolják az életünket, az érzéseinket, elvárásainkat, a kapcsolatunk alakulását, legélesebben talán a párterápiák során mutatkozik meg.
Tapasztalataim szerint nagyon gyakran várjuk el egymástól, hogy a másik szavak nélkül is tudja mi zajlik bennünk, hogy tudja, érezze, amit mi.
Mintha azt várnánk, hogy a másik gondolatolvasó legyen. Ez nyilván lehetetlen. Gyakran találkozom azzal is, hogy az emberek úgy tekintenek saját viselkedésükre, mintha az valami szilárd tulajdonságuk megnyilvánulása lenne, vagyis úgy gondolják, nem megváltoztatható. Pedig annak a felismerése, hogy lehet máshogy, hogy tudok fejlődni, tudok változni, sőt, mindezt tudjuk együtt, közösen csinálni, csodálatos érzés, és egy sokkal boldogabb életet vetít előre.
Cs.B.: Az első felismerésem talán az volt, hogy nélkülem nem lesz belőlem pszichológus. Elsőéves voltam, épp az egyik gyakorlati óráról jöttem el, ahol félig kiműtött békaszíveket kellett hűteni egy kis kémcsőnyi jeges vízzel, és egy másikra tartottam, ahol statisztikai számításokat tanultunk meg egyenletként megoldani. Én azzal a teljesen másvilági hiedelemmel felvételiztem, hogy irodalmi meg filozófiai írásokról fogunk beszélgetni, és megtanítanak rá, hogy hogyan működik az ember lelke. Szóval csalódott voltam. Akkor hallottam azt a mondatot, hogy “nem szabad azt várni, hogy az egyetem adjon meg mindent”, és ez egész váratlanul elindított egy másik úton, vagyis inkább egy másik szemléletmód felé, amiben felelősséget vállalok magamért. Fordulópont volt. A többi, azt hiszem, nem köthető ennyire stabilan időpontokhoz, inkább folyamatokhoz. Az önismereti csoportok, egyéni terápiás folyamatok, szupervíziók adtak a legtöbbet, nemcsak szakmailag, de magánemberként is.
A tévhitek ismerete hogyan segíti kettőtök kapcsolatát?
S.D.: Egy pszichológuspár, vagy inkább két mélyebb önismerettel, megfelelő önreflexióval bíró ember párkapcsolata nem abban különbözik más kapcsolatoktól, hogy kevesebb benne a nehézség, a probléma, hogy elkerülik a kríziseket. Sokkal inkább abban, ahogyan ezeket a helyzeteket kezelni tudják. Minél inkább tisztában vagy a magad és a másik működésével, történetével, érzékenységeivel, hiedelmeivel, és
minél jobban megtanulsz ezekről kommunikálni, annál több esélyed lesz arra, hogy hosszú távon is jó, harmonikus kapcsolatban élhess.
Mi ezen dolgozunk, és remélem, hogy a könyv más pároknak is segít abban, hogy ezen az úton haladjanak.
Cs.B.: Nem is a tévhitek ismerete segít igazán, hanem az a látásmód, ami arról szól, hogy amit gondolok a világról, az mind hiedelem. Hogy ami a jelenben történik, azt aszerint értelmezem, azzal annak mentén kezdek valamit, amit a világ dolgairól igaznak vagy érvényesnek gondolok. Egy párkapcsolatban pedig nagyon sok a közösen megélt helyzet, ahol nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt jelentik a történtek.
Kiemelt kép: Illusztráció – Getty Images
