A felnőtté válás azt jelenti, hogy többé nem a szüleinkre való tekintettel határozzuk meg magunkat. Valószínűleg soha nem tudunk lemondani arról a vágyról, hogy a szüleink büszkék legyenek ránk, de felnőttként már önálló embernek tekintjük magunkat – saját gondolatokkal, értékekkel, érzésekkel, tapasztalatokkal és döntésekkel. A függetlenedés során azonban sérülhet a szülő-gyerek kapcsolat.
A szülő-gyerek kapcsolat sokszor konfliktusokkal teli
Felnőttként felelősséget vállalunk a saját életünk kialakításáért, hogy azt tartalmassá és kielégítővé tegyünk magunk számára. A folyamat részeként a szülőkre is megpróbálunk bölcsen nézni, de elfogadjuk, hogy ők sem tökéletesek. De mégis: egyetlen szülő-gyerek kapcsolat sem az. A felnőttkori szülő-gyerek viszony felerészben a mi felelősségünk, ezzel jó, ha tisztában vagyunk.
Sokan beleesnek a szülők hibáztatásának csapdájába, és a hátukon cipelik régi sérelmeiket. Ezzel viszont csak azt érik el, hogy felnőttkoruk a tanult tehetetlenség állapotában telik el.
Hiszen milyen könnyű is folyamatosan azt szajkózni: a tökéletlen szüleim miatt vagyok ilyen sérült! Ez alá a kifogás alá, bár kényelmesen be lehet bújni, egyáltalán nem érdemes. Boldogok és kiegyensúlyozottak ugyanis nem lehetünk, ha így élünk.
A szülő is csak ember
Folyamatosan változik az életünk során, ahogy a szüleinkre tekintünk. Gyerekként istenként látjuk őket, akinek mindenre kiterjedő hatalma van. Kamaszként, miközben a saját identitásunkat formáljuk, egyre gyakrabban látjuk a szülők tökéletlenségét. Ennek hatására elkezd átalakulni a szülő-gyerek kapcsolat.
Felnőttként (ideális esetben) tisztán látjuk őket az erősségeikkel, gyengeségeikkel együtt. És már nem a szeretetteljes okításra vágyunk tőlük, hanem elfogadásra, megértésre, a minden jellemhibán átívelő szeretetre.
A kommunikáció gyakorta nehéznek tűnik, és a beszélgetések sokszor éktelen vitákba torkollnak. Csak már nem arról van szó, hogyan pakoljuk el a ruháinkat vagy mosogassunk el magunk után, esetleg ne szekáljuk a tesónkat. Összetett feladat ráérezni a szülőnek, hol érdemes meghúzni a határokat, azaz mikortól kapcsol be a gyerekkori szülő és mikor lényegül át egyfajta felnőttkori baráttá.
A szülő-gyerek kapcsolat legfontosabb része a szerető odafigyelés (Fotó: Getty Images)
6 mondat a jobb szülő-gyerek kapcsolat szolgálatában
Van néhány mondat, amelyeket akkor is szeretnénk hallani a szüleinktől, ha épp krízist élünk át, gondjaink vannak, vagy csak egyszerűen megértésre vágyunk. Ezek segíthetnek egy jobb szülő-gyerek kapcsolat kialakításában.
1. Bocsánat.
Gyerekként megtanultuk a szüleinktől, hogy bocsánatot kérünk, ha hibázunk, és ez a tétel soha nem veszti el az érvényességét. Ezt az egyetlen szót sok felnőtt gyerek mindennél jobban szeretné hallani. Ez különösen akkor igaz, ha rájövünk, hogy
a szülők nem készítettek fel minket megfelelően egy helyzetre, vagy tényleg követtek el hibát ellenünk.
Ha még azt is hozzáteszik, hogy nem érdemeltük meg mindezt, új fejezet nyílhat a ránk jellemző szülő-gyerek kapcsolat könyvében. Ennek következtében átírhatók rossz családi minták, beidegződések, megszakítható egy negatív ciklus, ami addig csak rombolta a viszonyt.
2. Büszke vagyok rád.
Kortól függetlenül a gyerek folyamatosan hajt a szülői elismerésért, fontos neki, hogy érezze: anya és apa büszkék rá. Felnőve ez mit sem változik, és jó tudni, hogy a szüleink akkor is büszkék ránk, ha akár csak egy új hobbiba belekezdtünk. Persze fontos az építő kritika, de sosem mehet a dicséret rovására, hiszen felnőttként is könnyedén kialakulhat a nem vagyok elég érzése, ami negatív önértékelési spirálba taszíthatja a gyereket. A büszke vagyok rád mondat viszont az egekbe repítheti.
3. Itt vagyok, ha szükséged van rám.
Felnőttként gyakran érezzük úgy, hogy magunkra maradtunk. Különösen azok, akik gyerekként valamilyen okból érzelmileg rideg környezetben nőttek fel. Semmi sem tud olyan megnyugtatóan hatni az emberre, mint mikor azt érzi, számíthat a szüleire. Legyen szó nehéz döntésről, munkahelyi vagy párkapcsolati helyzetről, minden biztatóbbnak tűnik, ha a tapasztalt, bölcs szülők ott állnak mellettünk.
4. Bárhogy is van, támogatlak.
Fontos mondat, hiszen sokak alapvető élménye volt a gyerekkorban, hogy a szülők elképzeléseit kellett továbbvinni. Így kapott a világ számos boldogtalan embert, elfuserált sportolót, művészt, pályaelhagyó jogászt, boltvezetőt, hentest és így tovább.
A szülőtől felnőttként azt várjuk, hogy elfogadjon minket (Fotó: Getty Images)
A szülő feladata felismerni: a gyerekének nem feladata, hogy az ő álmait megvalósítsa. Vannak neki is sajátjai.
Számos út áll a gyerek előtt, melyek boldogságot, minőségi életet adhatnak – akkor is, ha ellentétesek a szülői elképzelésekkel.
Ez a mondat megerősíti a gyerek autonómiáját az életével kapcsolatos döntések meghozatalában. Emlékezzünk rá tehát, hogy a saját álmainkat csak mi valósíthatjuk meg – mindenki a magáét!
5. Nem kell megtenned, inkább figyelj magadra.
Gyerekként számos alkalommal láthattuk, vagy később realizáltuk, hogy szüleink sokfelé szakadnak annak érdekében, hogy ellássák magukat, minket és a háztartást. Munka, különóra, éppen csak bepréselt edzés, főzés, alvás. Talán
mindenkinek van emléke egy türelmetlen beszélgetésről, felcsattanásról, ami mögött a szülőkre nehezedő nyomás állt.
A saját gyerekeinknél, háztartásunkban, vállalkozásunkban hasonló élményeket tapasztalhatunk, és kár tagadni, hogy bizonyos napokon alulteljesítünk. Ilyenkor rengeteget segíthetnek a szülők, akik már pontosan látják, hogyan tolódnak el a hangsúlyok, akik felismerhetik, hogy nekünk mikor van szükségünk az újraindítás gombra. Kérhetünk tanácsot egy konkrét témában, vagy néha csak annyi kell, hogy valamelyik szülőnk meghallgasson minket.
Kapcsolódó
5 mondat, amit sose mondj a gyerekednek
6. Nehéz ügy, természetes, hogy így érzel.
Semmiség nem létezik, hiszen mindenkinek mást jelent egy adott probléma, és más a megoldóképessége is. Fontos, hogy felnőttként is érezzük: a szüleink elismerik a nehézségünk tényét, és nem legyintenek rá a szokásos bezzeg a mi időnkben frázissal. Nálunk jobban senki nem ismerheti, hogy mit élünk át, de azáltal, hogy a szülő érvényessé teszi akár a legnegatívabb érzéseinket is, elősegíti, hogy hamarabb találjunk rá az ideális megoldásra, vagy könnyebben tegyük túl magunkat egy nehéz helyzeten.
A példákból láthatjuk tehát, hogy a pozitív megerősítés, a szerető odafigyelés lehet az igazán jó szülő-gyerek kapcsolat alapja. Ez segíthet ugyanis megszilárdítani a gyerek saját képességeibe vetett hitét, ezáltal nőhet az önbecsülése, könnyebben megtalálhatja a helyét a világban.
És íme 10 hiba is, ami kifejezetten rontja a szülő-gyerek kapcsolat minőségét!
Kiemelt kép: Getty Images
