Miért vagy még mindig egyedül? Nem akarsz gyereket? Te meleg vagy? Mennyit keresel? Rájuk szavaztál?
Klasszikus kérdések, melyektől általában felforr az ember vére. Ösztönösen dühbe gurulunk, és arra gondolunk: mi közöd van hozzá? Persze ezt nem mondjuk, mert mégiscsak illemtudóak vagyunk.
Tényleg: mi közöd hozzá?
A témával kapcsolatban manapság is ugyanaz a személyes példa jut eszembe: az első hetemet töltöttem egy régebbi munkahelyen, amikor egy joviális, addig soha nem látott kolléga érdeklődve nekem szegezte a kérdést, hogy hol lakom.
Most is emlékszem, mennyire el voltam hűlve a kérdésen, pedig nem a fenti példák egyike volt. Eszembe nem jutna rögtön ilyen „mélyre ásni” egy vadidegen embernél, hogy jön ő ahhoz, hogy személyeskedjen?
Természetesen szubjektív, hogy kinél mit jelent a tolakodó kérdés,
hiszen nem mindegy, hogy ki a kérdező, milyen a kapcsolatunk, vagy hogy aznap világvége hangulatban vagyunk-e.
A személyiségünk alapvetően befolyásolja a reakciónkat: amíg az extrovertált két perc múlva már kerületi és társasházi sztorikkal szórakoztatja a kérdezőt, az introvertált arról beszél, hogy egyre többen költöznek ki az agglomerációba a természet közelsége miatt.
Jó modor mindenáron
Gyerekként arra tanítottak bennünket, hogy ne hazudjunk, és legyünk udvariasak. Jó modor nélkül elvadult társadalomban élnénk, ahol nincsenek határok. De meddig tartható az udvariaskodás, mikortól számít tapintatlannak egy tolakodó kérdés?
Van, aki úgy véli, hogy a szexualitás vagy a politikai beállítottság tartozik a tiltott zónába, mások a gyerekvállalás és életvezetés témáját sorolják ide. Országtól és kultúrától is függ, hogy mennyire kényes a beszélgetés tárgya. Van, aki nincs hozzászokva az udvariassági csevejhez, vagy nincs tisztában azzal, hogy helytelen a téma adott környezetben.
Egy dolog azonban biztos: ha kényelmetlenül érezzük magunkat egy kérdésnél, az illető – akár tudtán kívül – behatolt az érzelmi terünkbe.
Ösztönösen érezzük, életünk melyik területéről nem kívánunk beszélgetni. Határokat felállítani ér, akárki is a kérdező velünk szemben.
Így hárítsuk a tolakodó kérdéseket!
Hogy reagáljunk a túlzott kíváncsiságra? Összeszedtünk néhány tippet, hogy könnyedebben reagáljunk hasonló helyzetekben.
1. Válaszolj őszintén!
Persze csak akkor, ha tényleg ezt akarod. Ne válaszolj pusztán udvariasságból azért, mert a főnököd vagy egy rokonod kérdezi, de bűntudatból sem kell felelni. Ha nyomás alatt cselekszel, saját magaddal teszel rosszat.
A tolakodó kérdés utáni udvarias válasszal azt érheted el, hogy a másik nem méri fel, milyen helyzetbe hozott téged. Ezért legközelebb is számíthatsz egy kényes témafelvetésre, te pedig ismét asszisztálni fogsz a színjátékhoz.
2. Tarts egy pillanat szünetet!
Próbáld megérteni a másik motivációját, az időnyerés mellett így a felelősség a kérdezőre hárul. Lehet, hogy a másik felismeri a határátlépést, és visszakozni fog, sőt talán azt is felismeri, milyen érzés, ha sarokba szorítják az illetőt. Ha köti az ebet a karóhoz, nyugodtan kérdezzünk vissza, hogy miért érdekli őt ez a téma.
3. Hallgass a tested jelzéseire!
Teljesen normális reakció a pánik, ha valaki (legyen szó barátról, kollégáról, rokonról vagy idegenről) számodra privát információt akar kisajtolni belőled.
Ha izzad a tenyered, nő a pulzusod vagy elszorul a torkod, azt jelenti, hogy nem állsz készen erre a beszélgetésre.
Figyeld a jeleket, mert iránytűként szolgálhatnak.
4. Vesd be a humort!
Személyiségtől és lélekjelenléttől függően van, aki humorral tud reagálni ezekre a helyzetekre. Ha csípőből jönnek a poénok vagy gyakran ironizálsz, bátran dobd be magad. Humorral számos beszélgetés élét el lehet venni, esetleg új témát nyitni.
5. Bátran mondj nemet
Szükségtelen harcba bocsátkozni a másik féllel, nyugodtan mondd meg, hogy nem akarsz erről beszélni. Csak azért, mert feltettek egy kérdést, nem vagy köteles rá válaszolni. Ha közel áll hozzád a személy, valld be, hogy kényes a téma, és inkább kérdezd meg például, hogy érzi magát a másik.
Mi állítjuk fel a határokat
Mindenkinek joga van a magánélethez, és mi döntjük el, hogy mi az, amit meg szeretnénk osztani másokkal. Érdemes magunkban tudatosítani, hogy a határok kialakítása és betartása állandó folyamat, ám akárhogy is döntünk, nem megengedhető, hogy mások manipuláljanak.
Sok esetben egy kérdés önmagában se nem pozitív, se nem negatív, a rá adott reakciónk sorolja be valamelyik kategóriába. Esetleg tegyük fel mi magunk a kérdést, hogy miért zavar egy adott téma. Ha arra jutunk, hogy valóban túl személyes, bátran éljünk a válasz megtagadásával.
A tolakodó kérdés a tapintatlanok egyik eszköze, íme a többi!
Kiemelt kép: Getty Images