• A kontrafaktuális gondolkodás a mi van, ha, mi lett volna, ha kérdéseket járja körbe.
• Ez kimerítő mentális tevékenység, ami romboló szélsőségekhez vezethet.
• Ha viszont jól használjuk, akkor kiélvezhetjük az előnyeit.

Ha nem vagyok ilyen makacs, biztosan nem veszünk össze. Mi van, ha jobban odafigyelek rá, és ma is együtt lennénk? El kellett volna mentem az interjúra, azt a munkát boldogabban végezném. Ha tisztábban látom a személyiségét, nem dőltem volna be neki.

Mi van, ha mégse sikerül? Mi lett volna, ha másképp alakul?

Amikor a valóság és a gondolataink ellentétes irányba tartanak

Életünk meghatározó kérdései ezek, melyek százezer különféle irányba ágazhatnak. Aki azt állítja, hogy még sosem tette fel magának a mi van, ha vagy mi lett volna, ha kérdéseket, nem mond igazat. De tény, hogy sokan kizárólag e gondolkodás mentén élik a mindennapjaikat, ami komoly nehézséget okozhat egyes helyzetekben.

A mi lenne, ha gondolatok, kérdések a kontrafaktuális (tényellenes) gondolkodás sztárjai, melyek kérés nélkül tolakodnak be az elménk legmélyebb bugyraiba.

Többnyire katasztrofális vagy irracionális forgatókönyvet hoznak létre, ami megteremtheti a szorongás és a félelem állandó korforgását.

Ezek az elképzelések az élet legkülönbözőbb területeit érintik, jellemzően emberi kapcsolatainkat, személyes biztonságunkat, egészségünket vagy erkölcsi hitrendszerünket.

Mi van, ha nem hív vissza, szakítani fogunk? Mi van, ha kiderül valami a vérkép vizsgálaton? Mi van, ha nem lesz elégedett a főnök? Mi van, ha nem lesz elég a nyugdíjmegtakarítás? Mi van, ha nem sikerül összeszedni a pénzt?

A legszárazabb definíció szerint a kontrafaktuális gondolkodás egy fontos kognitív tevékenység, mely során különböző körülményeket és viselkedéseket képzelünk el, melyek a valóságtól különböző kimenetelekben végződnek.

A mi van, ha kérdések romboló hatással lehetnek az elménkre (Fotó: Getty Images)

Minden percben gyötörjük magunkat

Akár percenként hat ilyen kérdést fel tudnánk tenni, és egyáltalán nem okozna nehézséget. Kutatások szerint naponta több tízezer gondolat születik meg a fejünkben, amelyek nagy része negatív. Tehát az átlag ember ezer és tízezerszám gondol napi ismétlődéssel negatív dolgokra. Csoda-e, ha olykor ólmos fáradtságot érzünk?

A számos gondolati minta közül a kontrafaktuális gondolkodás az egyik legkimerítőbb, hiszen végeláthatatlan a folyamat. A mi van, ha, mi lett volna, ha kérdések sosem fogynak el, de képesek vagyunk akár egyetlen témán pörögni minden egyes nap. Sokszor érezzük, hogy környezetünk, de leginkább saját megnyugtatásunk céljából végig kell vennünk az alternatívákat arról,

hogyan alakulhattak volna másképp a dolgok, ha nem így vagy úgy döntünk.

Nem érdemes merengeni ezen, megtörtént, vége. Feleslegesen dagonyázol a múltban, úgysem tudod megváltoztatni – valahogy így hangzik a kívülről jövő, kéretlen tanács, ami általában ront a helyzeten. Aki amúgy is szorong, mentálisan ezáltal még mélyebbre kerülhet.

A pozitív gondolkodás során is túlzásokba eshetünk. 

A kontrafaktuális gondolkodás típusai

Két alapvető kategóriáról beszélhetünk: a felfelé és lefelé mutató gondolkodás. A felfelé mutató esetében azon gondolkodunk, hogy bárcsak visszamehetnénk a múltba, és megváltoztathatnánk a döntéseinket. A mi lett volna, ha ebben az esetben arról szól, hogy ma boldogabbak lennénk, ha akkor másképp választunk.

Klasszikus példa erre az elszalasztott lehetőségeken való töprengés,

hogy miről maradtunk le, mit hagytunk ki, ami a sorsfordító eseményektől egy hétköznapi akcióig bezárólag bármire kiterjedhet.

A másik nagy klasszikus a párkapcsolati szakítás elemzése, amikor arra vágyunk, hogy bár jobban felismertük volna, bár megkérdeztük volna, bár elmondtuk volna a gondolatainkat.

A lefelé mutató gondolkodás esetében arra fókuszálunk, hogy a dolgok akár rosszabbra is fordulhattak volna,

ha korábban például nem váltunk munkahalyet, partnert vagy lakóhelyet.

Jellemző példája, amikor arról elmélkedünk, hogyan fajulhatott volna el az a vírusfertőzés, és milyen szerencse, hogy megúsztuk. Ráadásul a családot se fertőztük meg. Vagy amikor hálát adunk, amiért nem nálunk történt a horrorisztikus földrengés.

Tudatosabb hozzáállással kezelhetjük a mi van, ha kérdéseket (Fotó: Getty Images)

A mi van, ha egyenes út lehet a katasztrófához

A kontrafaktuális gondolkodás legnagyobb veszélye, hogy túlgondoláshoz és megbánáshoz vezethet, ami miatt könnyebb a múltban ragadni, a jelent pedig elhanyagolni. Fizikailag és lelkileg is nagyon kimerítő, ha tartósan fennmarad az állapot, és romboló hatása van a mentális egészségre, ha egy olyan eseményen töprengünk, amit nem lehet megváltoztatni.

Az alábbi jelek figyelmeztethetnek arra, hogy nincs minden rendben:

• a mi van, ha gondolatok elvonják a figyelmet a mindennapi életről
• kialakul a szorongás egy meg nem történt esemény miatt
• önostorozás a múlt miatt
• alvászavarok, boldogtalanság, depresszió érzése múltbeli dolgok miatt

A mi van, ha, mi lett volna, ha típusú gondolkodás szélsőséges helyzetben oda vezethet, hogy megkérdőjelezzük saját képességeinket, kételkedünk önmagunkban, ezért folyamatosan megnyugvást keresünk valamilyen kényszeres viselkedés segítségével.

Az állandó megkérdőjelezés hatására jós üzemmódba válthatunk, és valós válaszok híján fejben megírjuk a lehetséges (nyilvánvalóan katasztrófa alapú) forgatókönyveket. Mivel a kérdéseket többnyire a szorongás hozza létre, a válaszok csak negatívak tudnak lenni. A körforgásszerű gondolkodás pedig kontrollvesztéshez vezethet.

Amikor a mi lett volna, ha kérdés a javunkra válik

Fontos kiemelni, hogy amikor a kontrafaktuális gondolkodás nem minden pillanatban, életünk minden döntésénél bukkan fel, akkor teljesen természetes folyamatról beszélünk.

A bennünk felmerülő, minket érdeklő kérdések az élet szükséges részét képezik, segíthetnek egy döntésben, vagy motiválhatnak egy helyzetben.

Ha megvizsgáljuk egy korábbi döntésünket, az segíthet tanulni a hibából,

hogy a jövőben egy hasonló helyzetnél megalapozottabb döntést hozzunk.

A múltra való reflektálás tehát nem ördögtől való, főleg ha segít a jövőre nézve. Ha többféle szempontból közelítünk meg egy múltbéli eseményt, az nem csupán a kreativitásunkat fokozza, hanem megtanítja a „dobozon kívüli” gondolkodást. Ha nem egy szűrőt alkalmazunk, jobban fogjuk látni a nagy képet, ezáltal magunkat is mélyebben megismerjük. És mi van, ha ez megtörténik? Akár még boldogabb, teljesebb életet élhetünk.

Mi az összefüggés a gondolkodás és a velünk történt események között? Almási Kitti elmesélte nekünk. 

Kiemelt kép: Getty Images