- A gyerekeknek 2 éves koruktól vannak emlékeik, ezért is érdemes pici kortól a pozitív fegyelmezést és nevelést alkalmazni.
- Az emberi psziché hajlamosabb több rossz emlékeket felidézni, mint jókat, ezért igyekezzünk csökkenteni a negatív hatásokat.
- Törekedjünk rá, hogy jól csomagoljuk a kritikákat, hogy ne romboljuk a gyerek önbecsülését!
Személyiségfüggő, ki hogyan viseli el a kritikát, még felnőtteket is érintheti rosszul egy nem megfelelően megfogalmazott vagy rosszkor kibukott vélemény – a gyerekek lelke viszont még ennél is érzékenyebb. Ez nem azt jelenti, hogy egy gyereket nem lehet kritizálni, de a véleményünket megfontoltan, jól felépítve érdemes előadnunk a kisebbeknek.
Biztosítanunk kell a gyereket a szeretetünkről, támogatásunkról és megoldást is kell ajánlanunk,
hogyan küszöbölheti ki a problémát, min hogyan lehetne változtatni. A gyerekek számára a szülők véleménye a legfontosabb, tehát ha a legszeretettebb személyektől hallják a sértő kritikát, az nagyon mélyre mehet és borzasztóan káros. Sok szülő nem is gondolja, hogy a jó szándékú, de toxikus mondatai, milyen károkat okozhatnak a gyerekükben. Nem könnyű megtalálni az arany középutat a hatékony, építő kritika és a romboló között.
5 megszégyenítő mondat, amit sose mondjunk a gyerekeknek.
Az is megoldás például, ha a kritikánkat egy dicsérettel kezdjük, például, hogy a gyerekünk miben nagyon kiemelkedő, kivételes képességű, és emellett megemlíthetjük, hogy miben nem jeleskedik.
A dicséretnek persze mindig van helye, ha nem jár együtt folyamatos kivételezéssel, ahogy például az arany gyerek szindrómás gyerekek esetében teszik a szülők. Az arany gyerek a család büszkesége, és mindenki hozzá képest csak elbújhat, így a testvérek is sérülnek (hiszen őket viszont állandóan kritizálják), de a kiváltságos gyerekben sem alakul ki reális énkép.
Füstös Móni az Instagram-oldalán mindig röviden, tömören ad tanácsot szülőknek, hogyan lehet közös megoldásokkal, nyitott hozzáállással gyereket nevelni:
Nézzük, hogyan lehet úgy kritizálni a gyereket, hogy ne maradjon örök rossz emlékként meg a szülő szava, hanem inkább olyan kiindulási pont lehet, ahol elindulhatnak a pozitív változások.
1. Kritizálod az iskolai bizonyítványát
Éppen aktuális, hiszen napokon belül megkapják a gyerekek a bizonyítványukat. Mivel a korábbi jegyei alapján már sejthető, milyen teljesítménnyel zárja a gyerek a tanévet, kár olyan jegyeket számonkérni, amiken már nem tud javítani.
Beszéljétek meg, szerinte mit ronthatott el, min hogyan tudna javítani jövőre. Kérdezd meg, miben tudsz segíteni neki, na és persze dicsérd meg, ha valamiből tudott javítani. Mindenképpen összegezzétek az évet, hogy érezze, igazán szuper dolgok is történtek vele a tanévben.
2. Kritizálod a megjelenését
Rengeteg szülő szembesül azzal, hogy a gyereke – főleg a kamaszok – gyakran stílust váltanak, esetleg nem túl ízlésesen öltözködnek, lázadnak, szakadt holmikat hordanak vagy éppen túl sokat mutatnak magukból. Ha kritizálod a gyerek megjelenését, azzal biztosan még nagyobb ellenállást fogsz kiváltani belőle, és még meg is bántod. Érvelj objektíven (ha ilyen egyáltalán lehetséges), hogy miért nem lehet színházba felhasított farmerben vagy sáros sportcipőben menni, vagy hogy miért szeretnéd, ha a szoknyája picit hosszabb lenne a ballagáson.
Kérdezd meg, mi lenne olyan öltözet, ami neki is tetszene, és te is elfogadod. Keressetek együtt olyan hírességeket a közösségi médiában, akik lazán, de mégis elegánsan, stílusosan öltözködnek, hátha találtok közös pontot.
Tartsd szem előtt, hogy az öltözködés, a hajviselet az önkifejezés formája, ezzel mutatja meg a kamasz, hogy hova tartozik, milyen a stílusa.
Ez a személyiségfejlődés nélkülözhetetlen lépcsőfoka, tehát a kritikáddal biztosan egy fontos területet érintesz, ahol nagyon vékony a mezsgye bántó és az építő vélemény között.
Ahogy a gyerek is képes egy jól megfogalmazott kritika által fejlődni, úgy a szülő is változtathat a régi, rossz beidegződéseken (Fotó: Getty Images)
3. Kritizálod a testét
A testszégyenítés minden környezetben, bárki szájából nagyon káros, de a szülő kritikája örökké nyomot hagy egy emberben. Túl vékony vagy, egyél már többet!, Ó de kikerekedtél, sportolhatnál végre!, Nem lesz ekkora hasad, ha nem leszel ilyen lusta!, Szörnyen sápadt vagy, biztosan alszol eleget? – ilyen mondatoktól nemhogy sportolni vagy egészségesen élni nem fog a kamasz, de még rettenetesen is fogja érezni magát a bőrében.
Ha szeretnéd, hogy a gyereked egészségesebben egyen, mozogjon, kimozduljon a négy fal közül, akkor egyrészt mutass jó példát, másrészt mindig kérdezd meg, mihez lenne kedve.
Ne írasd be úgy tanfolyamra, edzésre, hogy nem egyeztetsz vele. Biciklizne, pinpongozna, felmászna egy magas hegyre vagy csak pancsolna, labdázna a közeli tóban? Mindegy mit csináltok közösen, csak maradjon kellemes emlék, minőségi időtöltés, ami még a fizikumának is jót tesz.
Ezért nem baj (sőt!), ha a gyerek olykor unatkozik a nyári szünet alatt.
4. Kritizálod a barátait
Ha nem tudod elfogadni a gyereked közeli barátait, és folyton kritizálod őket, a viselkedésüket, stílusukat, szüleiket, tanulmányi eredményüket, akkor azt fogod elérni, hogy a gyereked nem fogja bemutatni az új barátait, sőt előbb-utóbb titkolózni kezd majd előtted. Előfordulhat, hogy így a gyerek életében fontos mérföldkövekről (párválasztás, első bulikon történtek, iskolai konfliktusok stb.) maradsz le. Néha hagyni kell, hogy a gyerekek a saját bőrükön tapasztalják meg a kellemetlen dolgokat is, de
persze a veszélyes, mérgező kapcsolatoknál határozottan oda kell lépni szülőként.
De attól, hogy a kamaszunk legjobb barátja megbukik mondjuk matekból vagy olykor trágárul beszél, lehet, hogy a legviccesebb, legmegbízhatóbb és leghűségesebb barát a világon. Ha szülői megérzéseidet a haverral kapcsolatban nem tudod jól megfogalmazni, akkor meséld el, egy-egy rossz döntésnek milyen negatív következményei lehetnek. Ha megérti, hogy magáért és tetteiért ő maga a felelős, akkor jobban tud majd magára vigyázni.
5. Kritizálod a példaképét
Ahogy a zenei ízlése, öltözködése kritizálásánál is írtuk, nagyon fontos a személyiségfejlődés szempontjából, hogy legyenek saját kedvencei. Az ideáljai sem biztosan olyanok, akiket szülőként kedvelünk vagy tisztelünk, de mielőtt elkezdenénk a véleményünkkel bombázni a gyereket, kérdezzük meg, miért kedveli azt az embert.
Lehet, hogy olyan érvet hallunk tőle, amire nem is gondoltunk, vagy a kamaszunk sokkal többet tud róla, mint mi, és így egészen más lesz az összkép.
Aki számunkra jellegtelen vagy éppen pont túl szélsőséges személyiség, lehet, hogy a gyerekünk egy fontos fogódzkodót talál benne. Egy biztos, a gyerek örökre emlékezni fog rá, hogy melyik színész, sportoló, énekes, állatvédő vagy influenszer volt a régen a példaképe, és így arra is, ha megingatjuk őt a választása helyességében.
Dicséret kontra kritika, melyikkel érünk el többet? Ezt bővebben is kifejtettük egy korábbi cikkünkben.
Kiemelt kép: Getty Images
