Ezeken a meglehetősen zajos eseményeken az elmúlt években egyre több egy újfajta vendég, történetesen a kisgyerek. Ő persze nem önszántából érkezik, mint a kamaszok, hanem szülei viszik a legnagyobb jóindulattal ezekre a programokra. Igen ám, de egy nagyobb fesztivál vagy egy hatalmas show keretében zajló stadionkoncert még a felnőttek számára is túlstimuláló, kimerítő és időnként idegesítő élmény. Nem véletlenül – ezeket szándékosan úgy tervezik, hogy a sokat látott fesztiválozó számára is wow-élményt jelentsenek. 

Hangos, hangosabb, még hangosabb

A fülünk rendkívül érzékeny a hangos zajokra, a nagy erejű hangoknak (132 decibel) való kitettség pedig már rövid időn belül is maradandó halláskárosodást okozhat. Egy fesztiválon 90-100 decibel is lehet a hangerő kültéren (ekkora zajnak csak hét és fél percig biztonságos kienni a fülünket), egy beltéri koncerten vagy egy sátorban nagyjából 110-120 decibel közötti, közvetlenül a hangszórók előtt pedig a 140-et is elérheti.

De nem kell a hangforrás közelében ennünk, hiszen már az alacsonyabb, a 85 decibel körüli hangok is károsíthatják a hallást, nem véletlenül 80 decibeltől írja elő törvény a fülvédő használatát zajos munkahelyeken, ez az a szint, ami alatt biztonságos nyolc órán keresztül kitenni magunkat. Egyébként bizonyított, hogy már az alacsony hangerejű, de állandó zaj is, ami halláskárosodást még nem okoz, a stressz szintet már emelheti, magas vérnyomást eredményez, ami szorongást, fáradtságot is okozhat. Felnőtteknél.

És akkor még csak a zajról beszéltünk, de ezek mellett ott vannak a villódzó fények, stroboszkópok is. Utóbbiak kapcsán egy holland kutatás 2015-ban például bebizonyította, hogy háromszorosára növeli az epilepsziás roham kockázatát az arra hajlamosaknál.

Nemcsak az a 100 decibel erősségű hang okozhat problémát az idegrendszer számára egy fesztiválon, koncerten, de a fények is. Különösen a gyerekeknél (Fotó: Canva))

Egymilliárd fiatalra vár halláskárosodás

Két évvel ezelőtt az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kiadott egy új nemzetközi ajánlást, amely azokra a helyekre és tevékenységekre vonatkozik, ahol erősített (hangosított) zenét játszanak.

A szervezet közleménye szerint több mint egymilliárd 12 és 34 év közötti embert fenyeget a hallásvesztés veszélye a hangos zenének és egyéb szabadidős hangoknak való tartós és túlzott kitettség miatt. (A Journal of the American Academy of Pediatrics már 2001-ben úgy becsülte, hogy a 6 és 19 év közötti amerikai gyermekek 12,5%-ának volt valamilyen mértékű zaj okozta halláscsökkenése.)

Ez pedig súlyos következményekkel járhat fizikai és mentális egészségükre, oktatásukra és foglalkoztatási kilátásaikra nézve is. Mindez egybecseng a Hallás Társasága Alapítvány honlapján megjelent 2019-es írással is, amely azt állítja, hogy az 1990-es évek óta harminc százalékkal nőtt a hallásproblémákkal küzdő fiatalok érintettsége.

Csak hang legyen és fény?

– Egyre több úgynevezett szenzitív gyerek van, akik különlegesen érzékenyek a különböző ingerekre. Sok szülő azt gondolja, hogy ha egyszer-egyszer elviszi a gyerekét egy hangos programra – mert végtére is a kedvenc együttesük játszik, vagy épp, mert nincs hova tenni a kicsit – azzal semmilyen problémát nem okoz. Az ilyen eseményeken azonban

nemcsak az a 100 decibel erősségű hang okozhat problémát az idegrendszer számára, hanem a fények is – ezeket egy ember sem képes megszokni.

Nem véletlenül szirénáznak és villognak a rendőr-, mentő- és tűzoltóautók – magyarázza dr. Donauer Nándor neuropszichológus.

– Egy kisgyerek, legyen akár fesztiválon, légibemutatón, gyakran nem is érti, mi történik. A váratlan hang- és fényeffektusok lehet, hogy elvarázsolják, valójában azonban szinte lebénítják, tulajdonképpen hipnotikus állapotba kerül tőlük.

A gond pedig az, hogy ezek traumák, amik ráadásul utólag derülnek ki. Lehet, hogy a gyerek például félni fog a hangos kipufogóktól, a szülő pedig össze sem tudja rakni, hogy mi alakíthatta ki benne ezt a félelmet. Többek között ezért sem szerencsés az a filozófia, hogy egyszer egy évben azért elmehetünk ilyen helyre.

A szakember két másik fontos aspektusra is felhívja a figyelmet:

– Aztán ott van a reflektogén epilepszia esete. A gyerekek egy meghatározott százalékának van erre hajlama. Ha van ilyen gyanúnk, az epilepszia centrumban ezt meg is tudjuk nézni, ki tudjuk deríteni, hogy mi az a frekvencia, amire ez generálódik. Az epilepszia nem más, mint az idegsejtek kóros mennyiségű, egyszerre történő kisülése, így kifejezetten nem szerencsés, ha élesben, mondjuk egy koncerten próbálja ki a szülő, hogy van-e erre hajlama a gyereknek. És akkor a muzikogén epilepsziát még nem is említettük…

Az ingereket muszáj kipihenni

A fesztiválok közismertek arról, hogy az infrastruktúrájuk nem követi az igénybevétel mértékét. Egy nagyobb zápor után „tenger” van mindenhol, a kánikulában pedig legtöbbször felvert por, vagy egyenesen porvihar. Gyakran az emberek egymást sem látják az ilyen giga rendezvényeken, nemhogy a színpadot… A zaj- és a fényhatásokon túl és az egyébként ilyen közegekben jelen lévő por sem a gyerekek barátja.

Ha a gyereknek asztmája van, esetleg fulladásos tünetei, légzési nehezítettsége, parlagfűre, fekete ürömre allergiás, akkor megint csak bánjunk óvatosan a fesztiválokkal.

Ráadásul nyáron sok családban egy újabb probléma is felmerül, történetesen, hogy a gyerek nem tudja magát kipihenni. Egyik este szabadtéri koncert, a következőn mozi, a harmadikon kerti parti, és máris napokig később fekszik le, mint amit megszokott, és mint amire szüksége volna.

– Sok gyerek szenved nyáron tartós alváshiánytól – magyarázza dr. Donauer Nándor. – Ez azt jelenti, hogy az idegrendszerének nincs lehetősége feldolgozni az őt ért ingereket, nincs lehetősége a gyermeki agynak regenerálódni. Ami pedig nagyon-nagyon fontos volna. Ne bízzunk abban, hogy „majd hétvégén, vagy holnapután kialussza magát”. A gyermeki agynak naponta kell kipihennie magát, és a megnövekedett élményhalmazokat alaposan feldolgozni.

Hogyan tehetjük biztonságossá?

Természetesen nem azt mondjuk, hogy mindennemű zenei programtól óvjuk a gyerekeket. Dr. Donauer Nándor maga is elviszi olykor az unokáit kicsiknek szóló koncertekre, de mint mondja, mindig ügyel rá, hogy lehetőleg hátul foglaljanak helyet. Mit tehetünk tehát, ha mégis ellátogatnánk a gyerekkel egy rendezvényre, de óvnánk a túlstimulációtól?

• Hangmérő alkalmazások: ezek segítségével megbecsülhetjük, hogy milyen hangos a környezet, és ezután eldönthetjük, hogy kell-e védeni saját vagy gyerekeink hallását.
• Fülvédő: kicsik számára mindenképpen szerezzünk be (megbízható helyről) egy jól illeszkedő fülvédőt, ideális esetben 27-es vagy annál magasabb SNR besorolásút. A füldugók felnőtteknél jól működhetnek, de bizonyos életkor alatt a hallójárat nem elég nagy hozzájuk.
• Tartsunk biztonságos távolságot: annak érdekében, hogy csökkentsük a halláskárosodás kockázatát, maradjunk a hátsó sorokban mind koncertek, mind például légi bemutató esetében.
• Pihentessük a fülünket: ha egymás után több koncertre is elmennénk, ezek között mindenképpen tartsunk szünetet, vonuljunk félre a hangos zajoktól.

Gyerekeket lehetőleg csak nappali rendezvényre vigyünk magunkkal, hogy kíméljük őket a villódzó fényektől. Amennyiben tudjuk, hogy a gyerek nehezen viseli a hangos zajokat, semmiképp ne tegyük ki a koncerttel járó traumának – nem fogjuk hozzászoktatni ezzel, csak tovább árthatunk vele.

Ha egy program után a gyerek fülcsengésről, fülzúgásról panaszkodik, haladéktalanul vigyük el hallásvizsgálatra!

Unatkozik a gyerek nyáron? Kifejtettük, hogy ez miért nem baj, sőt, örülni kell neki!

Kiemelt kép: Getty Images