Évának neveztem el azt a negyvenes nőt, akit akaratlanul is kihallgattam a derékig érő Balatonban. Két kisgyerekkel volt a vízben, és miközben az életüket védte és biztosította a szórakozásukat, próbált beszélgetni a barátnőjével. Elmondta, hogy miközben a gyerekek reggeliztek, ő már egyszer volt lenn a strandon, édesanyja ugyanis csak kora reggel vagy az esti órákban merészkedik a vízbe.

Este is le fog vele jönni, mert az úszás jót tesz az idősödő nő derékfájdalmainak. Bár ezt még nem tudja, hogyan fogja megoldani. Ahogyan azt sem, hogyan fogja elvégezni a munkáját, mert ő tulajdonképpen most home office-ban van, és a feladatai egyre csak sűrűsödnek, miközben ő – legalábbis a külvilág szemében – strandol.

Valójában megszakad, és ennek legfőbb oka az, hogy Éva a szendvicsgeneráció tipikus tagja:

a szülei már, a gyerekei még ki vannak szolgáltatva neki, miközben aktívan dolgozik.

Egyszerre két generációról gondoskodni, és közben helyt állni az élet összes területén nehezebb, mint valaha, és ennek jól meghatározható társadalmi okai vannak.

Egyre hosszabb szendvics

A szendvicsgeneráció nem újkeletű jelenség, régen is megesett, hogy egy középkorú ember, elsősorban nő egy bizonyos életszakaszban felmenőiről és utódairól is aktívan gondoskodott, a legfontosabb változás azonban az, hogy ez az életszakasz a mostani X-generáció (nagyjából az 1965 és 1980 között születettek) számára sokkal hosszabban tart, és emiatt sokkal megerőltetőbb.

„A szendvicsgeneráció koncepciója változásért kiált – fogalmaz Patty David, a Nyugdíjasok Amerikai Szövetségének elnöke a The Washington Post cikkében. – Az eredeti definíció azt mondja, azok tartoznak ide, akik egyszerre gondoskodnak fiatalabb és idősebb szeretteikről.

Ez azonban többé nem az életkorról szól, sokkal inkább arról, hogyan működik a világ, amelyben élünk.”

Több jelenség is hatással van a hagyományos szendvicsgeneráció újraértelmezésére. Először is tovább élünk, a születéskor várható élettartam évről évre növekszik. Ugyanakkor a fiatalok egyre tovább laknak a szüleikkel, vagy térnek vissza a szülői házba fiatal felnőttként. Végül, de nem utolsósorban egyre többen vannak, akik életük későbbi szakaszában vállalnak gyermeket, ami nemcsak azt befolyásolja, hány évet töltenek „szendvicsben”, de munkájukra, pénzügyi és nyugdíjterveikre is hatással van.

Ez már többrétegű szendvics, egyes helyeken már panininek is nevezik, annyi rétege van, és olyan könnyen esnek ki belőle a dolgok…

A magyarok szendvicsgeneráció tagjai – különösen a nők – megszakadnak a terhekbe (llusztráció: Endrődi Kata)

Szó szerint beleszakadunk a terhekbe

Az egyik nagy biztosítótársaság készített egy felmérést 2021-ben, amelyből az derült ki, hogy a lakosság 51 százaléka krónikus stresszre, 23 százaléka pedig rendszeres alvászavarokra panaszkodik. Bár a felmérés három évvel ezelőtt zajlott, az eredmények valószínűleg nem javultak azóta. Mitől is javultak volna?

Ezek az ijesztő számok a 40-50-esek körében még rosszabbul alakultak.

Ők a már említett X-generáció, mintegy 2 és fél millió ember, amely az aktív magyar lakosság gerincét képezi, amivel sok felelősség és még ennél is több teher jár.

Ezek a középkorú emberek több irányból érzik az elvárások súlyát. A legtöbben még anyagilag is támogatják gyerekeiket, akik egyre később önállósodnak, közben viszont már idős szüleikről is gondoskodniuk kell. Ez lenne az az időszak, amikor fel kellene készülni saját nyugdíjas éveikre is, ez azonban sok esetben nem valósul meg, hiszen annyi az aktuális, mindennapos probléma, hogy a jövőt illető kérdések háttérbe szorulnak.

Szendvicsgenerációsként létezni nem csak sok pénzbe kerül, de az állandó testi-lelki feszültség és rohanás tovább bajok okozója lehet. A kutatás röviden összefoglalva arra jutott, hogy

a magyarok szó szerint beleszakadnak terheikbe, és ezek a terhek az X-generáció tagjait különösen súlyosan érintik.

A felmérés tanúsága szerint a felnőtt lakosság egyértelműen úgy gondolja, hogy a 40-50-es korosztálynak kell megbirkóznia a legtöbb feladattal a mindennapokban, az óriási nyomást pedig ők maguk is érzik.

Megint a nők járnak rosszabbul

A szendvics generáció 53 százaléka számolt be rendszeres stresszről, 54 százalékukat pedig gyakran kínozza alvászavar. Ez utóbbi valóban kiugró értéknek számít.

A nőket súlyosabban érinti a probléma,

ami egyértelműen abból fakad, hogy mind a háztartásban, gyereknevelésben, mind az idősgondozásban nagyobb szerep jut a nőknek.

A válaszokból az is kiderült, hogy minden tizedik felnőtt állandóan azt érzi, hogy semmire sincs ideje, legfőképpen magára és a családjára. 30 százalékuk pedig azt is mondja, egyszerűen több feladata van, mint amennyi beleférne a napjába. Ugyanakkor a kutatásból az is kirajzolódik, hogy a megkérdezettek inkább megszakadnak, hogy minden feladatukat elvégezzék, mint hogy ne feleljenek meg az elvárásoknak. Ez viszont tényleg felemészti őket, és ennek egyre jobban kivehető következményei vannak.

Hol van a határ?

Akárhogy is nézzük, Magyarországon többmillió embert érint a végtelen feladatok okozta krónikus stressz. Sokan nem is gondolják, de a fejfájás, a gyomorbántalmak vagy az emésztési zavarok mind olyan segélykiáltások, amelyekkel próbál a szervezetünk valamiféle törődést kicsikarni magának. Ezekből a kisebb tünetekből szív- és érrendszeri elváltozások, magas vérnyomás vagy anyagcsere gondok is kialakulhatnak, amelyek már komoly gondot jelentenek.

De nemcsak testi tünetek formájában jelentkezhet a túlhajszoltság: a tartós stresszből következően a szorongás mellett kialakulhat komoly depresszió is.

A szendvicsgeneráció egyik legfőbb jellemzője az önfeláldozás.

Ahhoz, hogy mindenhol meg tudjanak felelni, kénytelenek saját maguktól elvenni az én-időt, a rekreációs tevékenységekre fordított pénzt és perceket, órákat. Emellett másik legfontosabb támaszukat, azaz emberi kapcsolataikat szorítják háttérbe: nincs idejük a barátokra, a kevésbé rászoruló családtagokra, és végül, de nem utolsó sorban a partnerükre. Ez pedig csak ront a helyzeten.

Szakértők szerint a legfontosabb, hogy szakítsunk magunkra időt tudatosan. Bármennyire sok a feladat és sürgetőek a kötelezettségek, főleg, ha a szendvicsgeneráció milliós táborát erősítjük, akkor is muszáj odafigyelnünk magunkra, már csak azért is, mert

ha velünk is baj van, atomjaira hullik a szendvics.

A rendszeres, akár csak napi negyed óra testmozgás, az egészséges táplálkozás, néhány egyszerűbb légzőgyakorlat, illetve a folyamatos magnézium pótlás bárki életébe beépíthető és teljesíthető „öngondoskodás”. Ennél senki se érje be kevesebbel, főleg ne az, aki nyakig ül a szendvicsben vagy paniniben.

Egy csendes nemzedék, akikről kevés szó esik – Nagyszüleink generációja

Kiemelt kép: Getty Images