• Csontjaink – alkalmazkodva az őket érő terheléshez – állandó megújulásban vannak, köszönhetően a csontbontó és -építő sejtek munkájának.
• Gyermekkorunkban és fiatal éveinkben a csontépítés dominál, csúcscsonttömegünket huszonöt-harminc éves korunkra érjük el. 
• A csonttömeg innentől kezdve – a lebontó folyamatok előtérbe kerülésével – lassú csökkenésnek indul.
• Jó esetben ez egy egyensúlyközeli állapot: bár csontállományunkat tökéletesen megőrizni gyakorlatilag lehetetlen, egészséges embernél a csonttömeg fogyatkozás mértéke nem drámai.
• Megboruló egyensúly csontritkulás (oszteoporózis) esetén azonban ez a kvázi egyensúly megbomlik, a csontok tömege és mésztartalma jelentősen csökken, és megnő a csonttörések kockázata.

Csontritkulás és veszélyes balesetek

Dr. Horváth Katalin reumatológustól megtudjuk, hogy „bár egy kartörés sem kellemes, az időskori combnyaktörés az életminőséget és élethosszt is nagymértékben befolyásolja: a traumát elszenvedő idősek fele a törést követő egy éven belül meghal. Nagy kihatással van az életvitelre a szintén gyakori csigolyaberoppanás is, mely amellett, hogy hatalmas fájdalmat okozhat, megváltoztatja a testtartást, és korlátozhatja a napi tevékenységeket. A betegség előrehaladott állapotában a hétköznapi aktivitás is csonttörési kockázattal jár: már egy tüsszentés által keltett izomerő is beroppanthatja a csigolyát, és egy előrehajolás vagy székbe történő leülés is elég lehet ahhoz, hogy valamely csontunk megadja magát. A csontritkulás lényegesen több nőt érint, mint férfit, a változókorban lecsökkenő ösztrogénszint hatására ugyanis a csontbontó folyamatok kerülnek túlsúlyba. De a férfiak sem védettek, a környezeti tényezők és az életmód komoly hatással van csontjaink állapotára, nemtől függetlenül.

A mozgásszegény életforma, a nem megfelelő táplálkozás, a túlzott alkoholfogyasztás és dohányzás jelentősen hozzájárul az oszteoporózis kialakulásához, ahogyan néhány betegség is.

Minden olyan kórkép, mely alacsony szinten zajló, folyamatos gyulladással jár (a rejtett gyulladás legszembetűnőbb tüneteiről itt írtunk – a szerk.), a csontbontást fokozza. Ilyenek többek között a daganatos és autoimmun betegségek, illetve az anyagcsere-problémák, például a diabétesz, de az elhízásnál is megfigyelhetjük ugyanezt. Így, bár a csontritkulás szempontjából a túl alacsony testsúly nem szerencsés, hasonlóan problémás a túlsúly is. A felszívódási zavarok – rontva a csontépüléshez szükséges tápanyagok hasznosulását – szintén a csontállomány csökkenése irányába hatnak, emellett egyes gyógyszerek, például a szteroidok, is kedvezőtlenül befolyásolják a csontanyagcserét.”

Amikor fény derül a bajra

„Mivel a csontritkulás nem jár fájdalommal, sokszor csak akkor derül ki a probléma, amikor már nagy a gond – folyatja szakértőnk. A csigolyatörések gyakran látványos panaszok nélkül, fokozatosan következnek be: a csigolyák – a csontgerendák elvékonyodásával – egy idő után összenyomják egymást, melyre sokszor csak az egyre csökkenő testmagasság és a görnyedt tartás hívja fel a figyelmet. Hirtelen fellépő gerincfájdalomnál és enyhe traumára, kisebb esésre bekövetkező törésnél mindenképp gondolni kell a csontritkulásra, de ekkorra általában a csontállomány már jelentősen megfogyatkozott. Mivel a nőknél a változókor beköszönte jelentős löketet adhat a csontbontásnak, nem érdemes megvárni a látványos tüneteket. Minden nőnek azt javasoljuk, hogy a menopauza időszakába lépve végeztessen el egy csontritkulás-vizsgálatot. Férfiaknál erre kockázati tényezők jelenléte esetén van szükség. A szűrés részeként speciális laborvizsgálatokkal többek között megnézzük, milyen az aktuális csontbontás-építés aránya, a D-vitamin-szint, és van-e egyéb másodlagos tényező, például pajzsmirigy- túlműködés, mely oszteoporózist okozhat.

Csontsűrűség mérése DEXA-készülékkel

A csontsűrűség műszeres vizsgálatát DEXA-készülékkel végezzük, mely kettős energiájú röntgensugárral méri a test több pontján, általában a deréktáji csigolyákban, a csípőcsontban és az alkaron a csont ásványi anyag sűrűségét. Az eredményt az az azonos nembe tartozó, fiatal, egészséges felnőtt átlagos csontsűrűségével vetjük össze, és az attól való eltérés alapján állítjuk fel a diagnózist. A T-score értéket –1 felett tekintjük normálisnak, –1 és –2,5 között köztes állapotról, azaz oszteopéniáról, –2,5-ös érték alatt oszteoporózisról beszélünk. A vizsgálatot kedvező eredménynél három, köztesnél kettő, kórosnál évente javasoljuk ismételni. A szükséges kezelés meghatározásához a DEXA-érték mellett figyelembe vesszük a kockázati tényezők (testsúly, magasság, csonttörési előzmények, csípőtörés családi előfordulása, szteroidszedés, dohányzás, alkoholfogyasztás, sokízületi gyulladás) alapján kiszámolt FRAX-indexet is, mely a tíz éven belül kis traumára bekövetkező csonttörés valószínűségét mutatja meg. Ha a kettő közül bármelyik rizikót jelez, a D-vitamin és kalcium pótlását azonnal el kell kezdeni, ez jelenti ugyanis a csontritkulás alapterápiáját, és már önmagában is csonttörés kockázatát csökkentő hatással bír. Amikor azonban mindkét érték a problémás tartományba esik, vagy valamely kóros érték mellé már bekövetkezett csonttörés is társul, gyógyszeres kezelést is javaslunk.

A hormonpótló gyógyszerek mára meglehetősen háttérbe szorultak az oszteoporózis terápiájában, mert hosszú távon emelik az emlődaganat kockázatát.

Elsősorban csontbontást gátló gyógyszereket alkalmazunk, melyek közül a biszfoszfonátok a legelterjedtebbek. Ezek – a gyomor védelme érdekében – injekciós formában is elérhetők, azonban szedésüket öt-hat év után szüneteltetni szükséges, hogy elkerüljük a mellékhatások fokozódását. Súlyos csontritkulás esetén ezt csontépítést serkentő készítménnyel is kiegészítjük. A csonttörést követő fájdalom csökkentésére és a regeneráció gyorsítására fizikoterápiás kezeléseket, például Bemer mágnesterápiát alkalmazunk.”

A csontritkulás megelőzhető

„Bármilyen kezelésnél hatékonyabb azonban a megelőzés, melyre már gyerekkorban érdemes hangsúlyt fektetni. Sok mozgással ekkor alapozhatjuk meg a csonttömegünket, hogy az idősebb korban szükségszerűen bekövetkező fogyatkozás egy nagyobb állományból induljon – emeli ki dr. Horváth Katalin. – Az egészséges táplálkozás szintén kulcskérdés: a megfelelő fehérjebevitel, továbbá a kalcium- és D-vitamin-szükséglet fedezése a legfontosabb, utóbbira felnőtteknek a Magyar Csontritkulás Társaság naponta 2000 egységet ajánl. Bár a kalcium legnagyobb mennyiségben a tejtermékekben található, a tejmentes diétát folytatók zöldleveles növényekből is hozzájuthatnak. Különösen fontos ezek bevitele akkor, amikor valaki a csontépülés ellenében ható gyógyszeres terápiára kényszerül, például daganatos vagy autoimmun betegségben. Ilyenkor a kezelés mellett érdemes azonnal megkezdeni egy kalcium és D-vitamin-kúrát.

Hiába visszük be azonban a szükséges anyagokat a szervezetünkbe, ha káros szokásainkkal ellenük dolgozunk.

Csontritkulás: mi is tehetünk ellene

Az alkohol és cigaretta letétele, illetve a kávézás napi három csészére szorítása nagyban hozzájárul csontjaink egészségéhez. A magas foszfortartalmú élelmiszerek rendszeres fogyasztását is érdemes kerülni, ugyanis a foszfor a kalciumhoz kötődve megzavarja annak felszívódását. Ebből a szempontból különösen problémásak a felvágottak, a félkész és késztermékek, a kólafélék, de az adalékanyagokon keresztül jelentős mennyiségű foszfát kerül az ömlesztett sajtokba, light termékekbe, bolti pudingokba és jégkrémekbe is.” Amennyiben már kialakult a csontritkulás, a csontbontás életmódváltással megtámogatott lassításán túl fokozottan ügyelni kell az esések elkerülésére. Néhány egyszerű praktikával biztonságosabbá tehetjük környezetünket. Lássuk el éjszakai fénnyel a mosdó felé vezető utat, csúszásgátló szőnyeggel, illetve kapaszkodóval a kádat, és szabaduljunk meg a megbotlásra alkalmas, könnyen felhajló szőnyegektől. Érdemes tartózkodni az esési kockázattal járó sportoktól, az intenzív csavaró mozdulatoktól, és a nagy előre- és hátrahajlásoktól is.

Fotó: Unsplash

A mozgás a kulcs

„Testmozgás nélkül nincs megelőzés, és nehezen képzelhető el a csontritkulás kezelése is, ugyanis a mozgás a csontépülés legfőbb ingere – hangsúlyozza Csigi Mónika sportrehabilitációs tréner. Minden mozgás hasznos, azonban a csontok szempontjából a gravitáció ellenében végzett tevékenységek – például kocogás, ugrókötelezés – a legkedvezőbbek, mert a kompressziós erő hatására beindul a csontépítés. Ezeket a mozgásokat ízületeink védelme érdekében érdemes természetes talajon, fűben, homokon végezni, fennálló csontritkulás esetén pedig a kímélőbb, zökkenésektől mentes mozgásformákat, például a sétát, a lépcsőzést, a nordic walkingot választani. A kompresszió mellett az izom-összehúzódások által csontra kifejtett húzóerő is serkenti a csontképződést, így minden olyan sport előnyös, melyet valamilyen ellenállással szemben, saját testsúllyal, gumiszalaggal vagy megfelelő kondíció esetén súlyzókkal szabályosan végzünk.”

Elkerülni az eséseket

„A combnyaktörés megelőzése szempontjából az alsó végtagok edzése különösen fontos – hangsúlyozza szakértőnk. – Az esések elkerülésére is célszerű felkészíteni testünket. Az egyensúlyérzék kiemelt fontosságú, melyet fokozatosan nehezedő feladatokkal, kezdetben például lábujjhegyen, később akár egy lábon vagy csukott szemmel, illetve instabil felületen, például egyensúlyozó párnán végzett gyakorlatokkal fejleszthetünk. A propciocepció, azaz ízületi helyzetérzékelés karbantartása is meghatározó, hogy mozdulataink magabiztosak legyenek. Ennek fejlesztésében jó szolgálatot tesz a mozgás tudatosítását segítő, lábunkra ragasztott kineziológiai tapasz, illetve az egyenetlen felszínen, fűben, homokban, vagy Kneipp-ösvényen való mezítláb járkálás. A gerincet stabilizáló mélyizomzat megerősítését sem szabad elhanyagolni, mert erős core-izomzattal könnyebben visszanyerjük egyensúlyunkat egy esetleg megcsúszás esetén. A hanyatt fekvésben végzett medencebillentések nagyon hasznosak, de légzőgyakorlatokkal is megtámogathatjuk a mélyizmok reflexes működését. A mozgékonyság, rugalmasság megőrzése szintén fontos, merev, rigid testtel ugyanis könnyebben elesünk. Könnyű nyújtással, Pilates-, stretching-, tai chi-gyakorlatokkal mobilizálhatjuk testünket, izmainkat pedig a megelőzés időszakában szivacshenger segítségével, már kialakult csontritkulás esetén kézi rollerrel vagy teniszlabdával óvatosan átmasszírozva lazíthatjuk fel.”

Kiemelt kép: Unsplash, a cikk a Nők Lapja Egészség 2022. májusi számában megjelent írás szerkesztett válzozata.