Mivel társas lények vagyunk, a vágy, hogy szimpatikusak legyünk másoknak, szeressenek és elfogadjanak, az egyik legalapvetőbb szükségletünk. Őseink számára pedig szó szerint létfontosságú volt: a csoportból vagy közösségből való kirekesztés általában csúnya véggel járt. Modern világunkban ez a veszély már nem fenyeget, de az elutasítástól való félelem még mindig mélyen bennünk van. És nem is teljesen indokolatlanul! 

Ha szimpatikusak vagyunk mások számára, nagyobb valószínűséggel bocsátanak meg nekünk, könnyebben alakítunk ki kapcsolatokat. És talán sem sorolni sem kell, hogy hány és hány olyan helyzet van, amely miatt a szerethető emberek könnyebben átvészelik az életet, mint azok, akiket nem kedvelnek. 

Na de mégis mi tesz egy embert szimpatikussá mások számára? És mi tesz minket antipatikussá?

Egy nem várt dolog, ami szerethetővé tesz

A pratfall-effektus vagy pratfall-hatás néven ismert jelenség Elliot Aronson szociálpszichológus nevéhez köthető, aki az 1960-as években végzett egy kísérletet a témában. Aronson és kollégái felvételeket játszottak le diákoknak, méghozzá olyan jelöltekről, akik egy kvízjátékra jelentkeztek. (Valójában színészek voltak, de ez lényegtelen.) A jelöltek közül kettő okosnak tűnt, mivel a kérdések többségére helyesen válaszolt, míg a másik kettő csak 30 százalékban tudta a jó válaszokat.

Ügyetlen vagy? Sebaj, a hibáink valójában szimpatikusabbá tesznek mások számára! (Fotó: Getty Images)

Ezután a diákok egyik csoportja zajongást és edénycsörömpölést hallott a felvételen, majd az egyik okos jelölt azt mondta: „Te jó ég – leöntöttem kávéval az új öltönyömet”. A diákok egy másik csoportja ugyanezt a lármát hallotta, de végül az egyik középszerű jelölt mondta, hogy leöntötte magát. A másik két jelentkező nem öntött magára semmit.

10 jel, amiből kiderül, hogy valakinek nem vagy szimpatikus.

Ezután a diákok jelezhették, hogy melyik résztvevőt találták szimpatikusnak, és melyiket nem. Láss csodát, a leginkább szimpatikus jelölt az volt, aki sok kérdésre válaszolt jól, és még le is öntötte magát kávéval. A jelek szerint kétbalkezessége miatt lett közkedvelt a diákok körében, így a kísérlet eredménye a pratfall-effektus néven vált ismertté. (A pratfall szó szerint azt jelenti, hogy „seggre esni”, magyarul inkább hasra esni, vagyis ügyetlenkedni – így aztán a jelenség, mely alapján azok, akikben hibát látunk, szimpatikusabbak, pratfall-hatásként lett ismert.)

Érdekes, hogy az a jelölt viszont, aki kevésbé tűnt okosnak, és még ügyetlenkedett is, inkább antipatikusabbá vált a tesztalanyok számára, nem tette szimpatikussá, hogy kiszolgáltatott helyzetbe került. 

Miért szimpatikusabb, aki hibázik?

A pszichológusok szerint a legfontosabb dolog, amit a pratfall-effektusból tanulhatunk, az az, hogy a hibátlanság antipátiát vált ki. Vagyis olyasvalaki, aki mindent tud, nem mutat hibákat vagy gyengeséget, egyszerűen ellenszenvesnek tűnik. Vagy legalábbis kevésbé szimpatikusnak, szerethetőnek, mint az, aki mindent tud, de mondjuk leönti magát kávéval.

Tudod, mennyire vagy szimpatikus másoknak? Teszteld!

A tökéletes emberek gyanakvást keltenek, van bennük valami furcsa, míg a hibák felvállalása elősegíti a bizalmat, hiszen könnyebben tudunk vele azonosulni. Ha tökéletesek vagyunk (na persze), és a pratfall-effektussal akarunk bevágódni, érdemes vigyázni, hiszen ha túlzásba visszük, átesünk a ló túloldalára, és már azért nem leszünk szimpatikusak.

Inkább legyünk őszinték, vállaljuk fel sebezhetőségünket. Merjük bevallani, ha valamit nem tudunk, akkor is, ha vezető pozícióban dolgozunk. Szeressük magunkban azt a kis ügyetlent, akit a pratfall-hatás ismerete előtt legszívesebben elástunk volna!

Úgy érzed, még gyúrni kellene a szimpátiára? Íme további  pszichológiai trükk, amely szimpatikusabbá tesz.

Kiemelt kép: Getty Images