• Az ételek utáni sóvárgás sokunknak ismerős és mindannyiunknak gondot okoz, főleg, ha folyamatos.
• Amikor sóvárgunk, sokszor egészen konkrét ételeket, többnyire nem a legegészségesebbeket kívánjuk. 
• A túl sós vagy túl édes ételek mindenféle ravasz hormont szabadítanak fel a szervezetben. 

Te is igyekszel egészségesen, vagy legalább valamivel egészségesebben élni? Pontosan tudod, hogy a legjobbat akkor tennéd a szervezetednek, ha rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, sovány húsfélét és szintén sovány tejterméket fogyasztanál, és mindezt teljes kiőrlésű pékáruval kísérnéd le?

Én is tudom, hidd el. Csakhogy hiába értem ésszel, mi lenne a legjobb, a zsíros, cukros, kifejezetten egészségtelen ételeknek sokszor egyáltalán nem tudok ellenállni. Míg olyan viszonylag ritkán van, hogy ölni tudnék egy tányér párolt brokkoliért, olyan sokszor előfordul, hogy úgy érzem, muszáj este tízkor kinyitnom és az utolsó morzsáig elfogyasztanom egy zacskó csipszet vagy puszedlit. Mindezt úgy, hogy igazából nem is szeretem a puszedlit! Tehát a sóvárgás nem tréfa!

Miért sóvárgunk?

Sajnos-szerencsére nemcsak én vagyok ezzel így. A túlzóan édes és sós ételeket azért más élmény enni, mert ezek aktiválják agyunk jutalmazó központját, és mindenféle ravasz hormont szabadítanak fel a szervezetben. Ráadásul mindezt csak azért, hogy elfogyasztásuk után kapcaként dobják el az embert.

Ahogy a sóvárgás, úgy a falás utáni szégyenérzet is sokunknak ismerős…

Az ételek utáni sóvárgás összetett biológiai, pszichológiai és szociális tényezők eredménye, és nem mindig fizikai éhségen alapul. Inkább olyan érzelmek kezelésén, mint például stressz, unalom, szomorúság vagy szorongás. A magas zsír- és cukortartamú ételek könnyű és gyors kielégülést adnak, ha az ember vacakul érzi magát.

A sóvárgást kiváltó ételek ráadásul mindenhol ott vannak körülöttünk. A modern társadalmakban folyamatosan olyan reklámokkal bombáznak minket, amelyek emlékeztetnek bennünket a kalóriadús ételek látványára, illatára és ízére, az erőteljes jelzésekre pedig az agyunk úgy reagál, ahogyan azt a gyártók szeretnék: intenzív késztetést vált ki az evésükre.

Mindennek ellen lehet állni. Kivéve talán a sóvárgást (Fotó: Getty Images)

Pont azt kívánni

Sóvárgásunk tárgya gyakran a legapróbb részletekig pontosítható. Én most például egy tábla kókuszos csokit ennék, de nem ám akármilyet, hanem azt a majmos csomagolásút, amit a kilencvenes években lehetett kapni. Esetleg egy sajtburgert, amit az egyik nagy italgyártó cég málnás innivalójával kísérnék le.

A hatásmechanizmus egyszerű. Megismerjük ezeknek a nem túl egészséges, ellenben baromi finom ételeknek az ízét, illatát. Jól elraktározzuk, aztán jön egy pillanat, amikor valami, (talán észre sem vesszük, hogy mi és mikor) emlékeztet minket ennek a bizonyos ételnek az élvezetére. Ez fizikai reakciót vált ki: fokozza a nyáltermelést és a gyomornedvek termelését,

a reakciók pedig viszonylag automatikusak és nehezen szabályozhatók, muszáj kielégíteni az igényt.

A környezetünkben található jelzések ráadásul nem csak általánosságban késztetnek minket arra, hogy ételeket kívánjunk, hanem arra sarkallnak, hogy egészen konkrét „élelmiszerkategóriákat” keressünk, például a sósat, az édeset vagy a krémeset. Ezek az étkezési jelzések olyan erősek, hogy akkor is arra késztethetnek bennünket, hogy egy bizonyos ételt kívánjunk, ha igazából nem is igazán szeretjük, és a hatás még intenzívebb, ha az étel könnyen elérhető.

Sokáig azt hittük, hogy a konkrét ételre irányuló kívánósság a szervezet jelzése, hogy ilyen vagy olyan tápanyagra van szükség, és vannak esetek, amikor így van. De a dolog csak addig hangzik logikusnak, míg az ember nem kezd olyasmiket kívánni, amiben nem hogy értékes, de szinte semmilyen táplákék nincs. Sóvárgásunk mögött sokkal többször állnak érzelmi okok. 

A sóvárgást falás, azt pedig sokszor bűntudat követi (Fotó: Getty Images)

Mit tehetünk a sóvárgás ellen?

A rossz hír az, hogy a környezetünkben található jelzések és az általuk kiváltott sóvárgások felett nagyrészt nincs hatalmunk. A jó hír viszont az, hogy van néhány mód arra, hogy megpróbáljuk kontrollálni azokat a helyzeteket, amelyekben étkezési döntéseket hozunk.

1. Érzelmek beazonosítása

A sóvárgásnak sokszor van érzelmi vonatkozása. Az úgynevezett érzelmi evés egyik fő oka, hogy az emberek nem ismerik fel az érzelmi állapotaikat, és az evésre támaszkodnak, hogy megküzdjenek velük. Az érzelmi tudatosság növelésével felismerhetjük, hogy valóban ennénk valamit, vagy inkább érzelmi kielégülést keresünk.

2. Rendszeres étkezés

A sóvárgás gyakrabban jelentkezik, ha valaki rendszertelenül étkezik, és nagy éhségérzet alakul ki. A rendszeres, kiegyensúlyozott és tápláló menü, segíthet csökkenteni az őrült kívánósságot.

3. Étkezések tervezése

Az étkezések előre tervezése (akár lapunk heti menüje segítségével) és az egészséges ételek kiválasztása segíthet abban, hogy tudatosabbak legyünk az ételválasztásaikban. Ez megakadályozhatja a hirtelen vágyból fakadó falásrohamokat.

4. Kezeld a stresszt!

A stressz gyakori kiváltó tényezője a sóvárgásnak. A relaxációs technikák, mint például a meditáció, a jóga vagy a mélylégzés segíthetnek csökkenteni a stresszt, és így az érzelmi evésre való késztetést is.

5. Mozgás, sport, hobbi

A rendszeres mozgás nemcsak a testet erősíti, hanem az érzelmi egyensúlyra is pozitív hatással van. A sport segíthet csökkenteni a stresszt, növeli a szerotoninszintet, és hozzájárul az általános jó közérzethez, így kevesebb az esélye annak, hogy sajtos roló után kezdjünk sóvárogni.

6. Pozitív énkép

Az önmagunkkal szembeni elfogadó és pozitív attitűd kialakítása szintén nagyon fontos a sóvárgás és a falási rohamok megelőzésében. Az önbecsülés növelése és a testkép pozitív irányú megváltoztatása segíthet abban, hogy ne keressük, vagy ne csak az evésben keressük a megkönnyebbülést.

Nem bűn

És végül: a sóvárgás, főleg, ha falási rohamokkal párosul, kellemetlen tud lenni, főleg azért, mert az ember vacakul érzi magát, amiért hülyeséget vagy túl sokat evett. Ez pedig nemcsak lehagnoltsággal, de sokszor azzal is jár, hogy egy következő adag szemét kajával vigasztaljuk magunkat.

Ne legyünk túl szigorúak magunkkal szemben!

A különféle (még oly egészségtelen) csemegék részei lehetnek egy változatos és kiegyensúlyozott étrendnek is és sehol nincs megírva, hogy ne lehetne egy húzós hét péntek estéjén csokiba mártott mandulával lazítani. Odafigyelni akkor kell, ha sóvárgásunk hosszú távon szorongást okoz, vagy mérhető, érezhető káros egészségügyi hatásai vannak. 

Tudtad, hogy viselkedésterápiával a sóvárgás is legyőzhető? 

Kiemelt kép: Getty Images