A krónikus fáradtság szindróma (CFS ) az emberek 1,2–2,6 százalékát (17–24 millió ember) érinti világszerte, és kétszer gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. Általában fiatal felnőtteket és a középkorúakat érint, de gyerekeket is egyre többször diagnosztizálnak vele.

Mivel az orvosok változó diagnosztikai módszerekkel szűrik ki a betegséget, nincsenek pontos adatok, és a becslések szerint még gyakoribb lehet ez a betegség (akár 10-20 százalék is), mivel a rejtélyes tünetegyüttest vizsgálók úgy vélik, a CFS előfordulása 90 százalékban diagnosztizálatlan marad.

Ennek oka, hogy sok orvos vagy egészségügyi szakember még mindig nem tud mit kezdeni a szindrómával, hiszen nem létezik egyetemesen elfogadott definíciója, diagnosztikai metodikája, nem ismertek az okai, és nincs rá elfogadott, minden betegnél hatásosnak bizonyuló gyógymód sem.

Most létezik vagy nem?

Holott a probléma nagyon is valós: csak összehasonlításképp, annyian szenvednek diagnosztizált CFS-ben, mint lumbágóban.

„A krónikus fáradtság szindróma tipikus civilizációs betegség, hiszen napjaink felpörgött üzemmódja nagymértékben hozzájárul kialakulásához – mondja szakértőnk, Varga-Fekete Tímea Zita belgyógyász, a marosvásárhelyi Angio Center szakorvosa. – Már a 19. században leírtak egy hasonló jellegű betegséget, a neuraszténiát, ami úgy mond az idegsejt energia elvesztését jelenti, és melynek tünetei hasonlóak a krónikus fáradtság szindróma tüneteihez.

Az volt az első alkalom, amikor a modern társadalom fejlődése következtében megnövekedett munkaigényt követő fizikai, szellemi kimerülést leírták, és betegségként hivatkoztak rá.”

Bár sok orvos még mindig kételkedik a szindróma jelentőségében, napjainkban egyre inkább kezdik felismerni népegészségügyi fontosságát, és gyakori előfordulását, önálló kórképként ismerik el, és kiváltó okait kutatják. „Ennek ellenére még mindig nagyon sok CFS-ben szenvedőt nem diagnosztizálnak az egészségügyi ellátás hozvaló korlátozott hozzáférés és a CFS-re vonatkozó oktatás hiánya miatt az egészségügyi szolgáltatók körében” – mondja szakértőnk.

A krónikus fáradtság szindróma tünetei

• Folyamatos fáradtságérzet, amely pihenés után sem javul
• Fáradtság, levertség és zavarodottság érzése reggeli ébredés után
• Extrém fáradtság fizikai vagy mentális megerőltetés után, amely órákkal később áll be és sokáig megmarad (például sportolás után)
• Alvászavarok
• Koncentrációs képesség romlása, kognitív zavarok
• Szédülés érzése helyzetváltoztatás után (például ülés utáni felállásnál)
• Fej- és izomfájdalmak
• Gyakori torokgyulladás, torokfájdalom.

Miben különbözik a szokásos fáradtságtól?

„A krónikus fáradtság szindróma több mint kimerülés – magyarázza az orvos. – Kifejezetten azt a fajta fáradtságot jelenti, amit olyan tevékenységek váltanak ki, amelyek normális körülmények között nem igényelnek sok energiát. A gyengeség és fáradtság aránytalan az elvégzett tevékenységhez képest. A CFS-ben szenvedő ember nem képes ugyanúgy működni, mint a betegsége előtt, sokszor nem tudja elvégezni az olyan mindennapos, egyszerű teendőit, mint a zuhanyzás vagy a táplálkozás.

A pihenés is zavarttá válik, megváltozik az alvásminta, többszöri ébredésekkel tarkított, felületes lesz az alvás.

És ezekhez a tünetekhez CFS esetén kognitív zavarok is társulnak: lassú reakciókészség, tájékozódási zavar, memóriazavarok, az összpontosítási képesség csökkenése, ideiglenesen diszlexia, diszkalkulia (betű- illetve számfelismerési zavar) is felléphet.”

A krónikus fáradtság szindrómában szenvedő páciensek 29 százaléka ágyhoz vagy házhoz kötött, a betegek több mint fele munkanélküli, munkaképtelen, és a betegeknek csupán 19 százaléka képes teljes munkaidőben dolgozni – állítja egy 2020 februárjában publikált koreai tanulmány, amelyben a kutatók kifejezetten a krónikus fáradtság szindróma előfordulásának gyakoriságát próbálták meg felmérni.

Mi okozhatja a krónikus fáradtság szindrómát?

A CFS pontos okai nem ismertek. Kutatók úgy vélik, hogy több tényező is hozzájárulhat a kialakulásához. További kutatások szükségesek a teljes bizonyossághoz, de jelenlegi elméletek szerint az alábbiak (is) okozhatják, kiválthatják a CFS-t: bizonyos vírusfertőzések (leginkább a herpesz víruscsalád típusai, például az Epstein–Barr vagy a humán herpeszvírus, illetve a rubeola); legyengült immunrendszer; hormonális zavarok; különböző súlyosabb allergiák; túlzott stressz; lelki vagy fizikai trauma; genetikai hajlam.

Nehezen ismerik fel

Bár világszerte több egészségügyi szervezet (az amerikai NASEM, az angol NICE) is kiadott már a krónikus fáradtság szindróma felismerésére és kezelésére vonatkozó irányelveket, a szindróma még mindig gyakran ismeretlen vagy alábecsült az egészségügyi szakemberek körében. A brit NICE (National Institute for Health and Clinical Excellence, amely a sztenderd eljárások meghatározásával foglalkozik az egészségügy, a népegészségügy és a szociális ellátás terén – a szerk.) ajánlása külön felhívja a figyelmet arra, hogy

a CFS-ben szenvedők stigmatizáltak lehetnek, hiszen gyakran találkoznak előítéletekkel a környezetükben

– akár egészségügyi dolgozók részéről is –, ezek pedig megingatják a gyógyulásba vetett hitüket, illetve alááshatják a bizalmukat az egészségügyi rendszer felé.

„A CFS diagnosztizálására nincsenek specifikus diagnosztikai eszközeink, jelenleg a tünetek alapján állítják fel a diagnózist – magyarázza dr. Varga-Fekete Tímea a nehézségeket. – Az elvégzett vizsgálatok, amelyeket a kezelőorvos kér, azért szükségesek, és azt célozzák, hogy kizárjanak más szervi betegséget, amely a tünetek mögött húzódhat. Amennyiben más betegség nem merül fel, a CFS diagnosztizálásához az szükséges, hogy a három kardinális tünet meglegyen.

Az első a nagymértékben csökkent képesség olyan tevékenységek elvégzésére, amelyek a betegség előtt szokásosak voltak,

mely nagyfokú fáradtsággal jár együtt. A második a tünetek súlyosbodása olyan fizikai vagy szellemi tevékenység után, amely nem okozott volna problémát a betegség előtt, ez az úgynevezett utóterhelési-rosszullét – post exertional malaise (PEM). A harmadik pedig az alvászavar, a pihentető alvás hiánya.

Ezeknek a tüneteknek legalább hat hónapja fenn kell állniuk a diagnózis megállapításához.

A három fő tünet mellett szükséges még legalább egy tünet társulása az alábbiak közül: a memória, az összpontosítás és a koncentrációzavara vagy pedig az ortosztatikus intolerancia, ami szédülést, hányingert jelent, amely a fekvő vagy az ülő pozícióból álló helyzetbetörténő elmozduláskor jelenik meg. Ugyanakkor más, nem jellegzetes tünetek is gyakran jelentkeznek, így például izomfájdalmak, fejfájás, hőhullámok, izzadás, torokfájás, influenzaszerű tünetek.”

A CFS felismerése azért is különösen nehéz, mert sok esetben a tünetek periodikusan jelentkeznek, hol súlyosabbak, hol enyhébbek, illetve a betegek gyakran beletörődnek az állapotukba és úgy vélik, el kell fogadniuk, hogy ezzel kell együtt élniük.

„Kutatások folynak bizonyos biológiai, molekuláris elváltozások feltérképezésére, amelyek esetleg segítséget nyújtanak majd a diagnózis felállításában. Összefüggés látszik a vérzsírok szintjével, a krónikus gyulladásra utaló markerekkel, a bélflóra összetételével, illetve felvetődik több más potenciális biológiai marker, melyeket további tanulmányok kell majd igazolniuk” – ismerteti a szakorvos.

A krónikus fáradtság szindrómában szenvedő páciensek 29 százaléka ágyhoz vagy házhoz kötött (Illusztráció: Unsplash)

Kísérletek a krónikus fáradtság szindróma kezelésére

„Ahogyan nincsenek specifikus diagnosztikai eszközeink a krónikus fáradtság szindróma diagnózis felállítására, úgy specifikus gyógymód sincs a kezelésére. Jelen pillanatban a legfontosabb talán az orvosi személyzet megfelelő képzése, hogy felismerjék ezeket a tüneteket pácienseiken, gondoljanak a CFS-re, és irányítsák megfelelő szakemberhez a betegeket, hogy mihamarabb a szükséges ellátásban részesülhessenek – mondja belgyógyász szakértőnk. – A kezelés a tünetek enyhítésére összpontosít.

A kezelési terv személyre szabott, a tünetek súlyosságától függő.

Bizonyos esetekben a fáradtság olyan mértékű, hogy az illető ágyhoz kötötté válik, táplálkozni sem képes, ez esetben orvosi, kórházi ellátásra szorul. Enyhébb esetekben gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelési módokkal próbálkozhatunk a tünetek enyhítésére. Mint minden betegség esetén, itt is fontos az életmódváltoztatás, a fizikai aktivitásmérséklése, a pihenés, az egészségesés kiegyensúlyozott diéta és a megfelelő folyadékbevitel. A tünetek közül a legfontosabb talán a terhelés utáni rosszullét, a post exertional malaise (PEM) kezelése, az egyéni energiagazdálkodás.

Ehhez a betegeknek meg kell találniuk a mentális és fizikai aktivitás egyéni korlátait.

Ezután úgy kell megtervezniük a mindennapi tevékenységüket, hogy személyes energiakorlátaikat ne lépjék túl, fel kell osztani, rövidíteni kell az aktív időszakokat. Mindebben tanácsadásra van szükségük a pácienseknek csakúgy, minta hozzátartozóiknak.”

Az alvászavart is kezelni kell

„Hasonlóképpen fontos az alvászavarok kezelése. A gyakori alvási panaszok közé tartozik az elalvás nehézsége, a rendkívüli álmosság, az intenzív és élénk álmodás, a nyugtalan láb szindróma és éjszakai izomgörcsök. Ezekben segíthetnek a relaxációs technikák, ha pedig azok nem hoznak javulást, az orvos javasolhatja az alvás elősegítésére szolgáló gyógyszer szedését. A krónikus, legyengítő betegséghez való alkalmazkodás néha depresszióhoz, szorongáshoz vezet.

Ha jelen van, a depressziót vagy szorongást kezelni kell, itt előnyös lehet az antidepresszánsok és a szorongás elleni gyógyszerek felírása.

Az ortosztatikus intolerancia tüneteinél fontos kizárni az esetlegesszív-, illetve vérkeringési zavarokat. Amennyiben ezek nem állnak fenn, megfelelő só- és folyadékbevitellel kezelhető. A memóriazavarok, a figyelem összpontosítás néha meditációs gyakorlatokkal is javítható. A fájdalom kezelése viszont sokszor komoly kihívás ezen betegeknél, gyakran a szokványos fájdalomcsillapítók nem segítenek, ilyenkor kiegészítő terápiaként szóba jönnek a nyújtás- és mozgásterápiák, a gyengéd masszázs, az akupunktúra.

Többféle alternatív terápiával is próbálkoznak az érintettek, de nincs sok bizonyíték arra, hogy működnek.

A krónikus fáradtság szindrómában szenvedő betegek érzékenyek lehetnek a gyógyszerekre, beleértve a növényi termékeket és kiegészítőket is, ezért kerülni kell a drága vagy potenciálisan káros hatásokkal járó kezeléseket.”

A COVID-19 és a krónikus fáradtság szindróma

Világszerte több egészségügyi szervezet is kiadott arra vonatkozó figyelmeztetést, hogy a CFS-ben szenvedőkre nagyobb kockázatot jelent a Covid-19 fertőzés,ezért nekik különösen fontos az óvintézkedések betartása. Ugyanakkor több krónikus fáradtság szindróma támogatói szervezet és csoport is beszámolt arról, hogy egyre több Covid-19 fertőzésen átesett személy jelentkezik be náluk CFS-szerű tünetekkel.

Ezt ma már hosszú Covid szindrómának nevezi a tudomány, ám továbbra is értetlenül és megoldások nélkül áll a jelenség előtt. A fenti jelenség alátámasztani látszik a vírusfertőzések és a krónikus fáradtság szindróma közötti összefüggéseket.

Kiemelt kép: Unsplash, a cikk a Nők Lapja Egészség 2021. márciusi számában jelent meg.