A mellrák világszerte az egyik (Európában A) leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében, de a korai diagnózis – hála a folyamatosan fejlődő kezelési módoknak – jelentősen növeli a gyógyulás esélyét. Ebben az időszakban világszerte kampányok indulnak, amelyek a rendszeres önvizsgálatra és mammográfiás szűrésekre ösztönöznek.

Dr. Krauth Barbara szülész nőgyógyásszal beszélgettünk.

Mit gondol, mennyire van jelentősége a mellrák elleni küzdelem hónapjához hasonló kezdeményezéseknek a betegség korai felismerésében?
Természetesen nagyon jó, hogy vannak ilyen alkalmak. Viszont ennél is sokkal fontosabb lenne, hogy ez a téma folyamatosan jelen legyen a közbeszédben, minden lehetséges fórumon, a médiában, és ami még fontosabb, az oktatásban is. Most is előkerül itt-ott, de elsősorban inkább a reggeli, csevegős műsorokban, miközben a társadalom egészében még mindig nagyon-nagyon kevés a tudás arról, hogyan történik az önvizsgálat, vagy hogyan zajlik a mammográfiai szűrés.

Akkor kezdjük az utóbbival. Tényleg olyan kellemetlen, mint mondják?
Sajnos rengeteg az ezzel a vizsgálattal kapcsolatos, káros tévhit. Ezek alaptalanok: nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a mammográfia ma már fájdalmatlan, ingyenes és nem okoz rákot. Miközben ezek a tévhitek még ma is nők tömegeit tartják vissza attól, hogy törődjenek az egészségükkel. A magyar nők fele nem megy el a szűrővizsgálatra „behívója” ellenére sem, és számomra az a legszomorúbb, hogy a káros tévhiteket nemcsak laikusok, de magukat gyógyítónak nevezők „szakértők”, sőt néha természetgyógyászok is táplálják.

Gyakori érv például a mammográfia ellen, hogy a kibocsátott sugárzás rákot okoz,

 holott az évi egy vizsgálatból eredő sugárterhelés töredéke annak, ami a mindennapi életben egy évben ér bennünket, a mellrákkal kapcsolatos halálozást viszont drasztikusan csökkenti. Svédországban, ahol a nők 90 százaléka elmegy a vizsgálatra, nem kevesebb a mellrákos megbetegedés, viszont nagyságrendekkel kevesebb életet követel.

És az önvizsgálat? Ettől is sokan félnek. Az, ha a rendszeres szűrővizsgálaton a nőgyógyász áttapintja a mellet, az kiválthatja esetleg? 
Nem véletlen, hogy a tapintásos vizsgálat alapvetően nem része a nőgyógyászati vizsgálati protokollnak. Van, aki beilleszti, de az, ha az orvos évi egy alkalommal mindent rendben talál, hamis biztonságérzetet kelthet. Ráadásul a melldaganatot nem az orvos vagy a szomszéd fogja kitapintani, hanem az, aki a legjobban ismeri a saját mellét. A menstruáció elmúlta utánra időzített, tükör előtt és fekve végzett, havi egy, alapos önvizsgálat (ami nem keverendő össze a zuhany alatt, ötletszerűen végzett vizsgálattal) életet menthet. A nőgyógyász az általános szűrés keretében egészen máshogy tud segíteni a megelőzésben.

A mellrák felismerésében kulcsfontosságú önvizsgálat helyes módjáról ebben a cikkünkben írtunk.

Hogyan?

Dr. Krauth Barbara szülész-nőgyógyász

Lelkiismeretes anamnézissel. Ha az orvos tudja, mert kikérdezte páciensét, hogy betegének egyenes ági felmenője érintett volt a betegségben, kiemelten kezeli őt, és már 35 éves kortól küldi mammográfiára, tájékoztatja a lehetőségeiről. A mellrákos esetek egy jelentős része örökletes, és ma már lehetőség van arra, hogy vérvizsgálattal az orvosok utánanézzenek, az adott páciensnél jelen van-e a betegségben kulcsszerepet játszó génmutáció. Azt viszont már nagyon kevesen tudják, hogy azoknak a nőknek, akiknek az édesanyjánál előfordult ez a betegség, ingyenesen elvégzik ennek vizsgálatát az Országos Onkológiai Intézetben. Ez óriási jelentőségű dolog, mert lehetővé teszi, hogy megelőző kezeléseket kapjon az érintett. Azt is nagyon fontos a nőgyógyászati vizsgálaton elmondani, hogy akiknél mammográfiával sikerült korán elkapni a daganatot, ma már sokkal hatékonyabb és kíméletesebb kezelést kapnak, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Ezzel kapcsolatban milyen tévhiteink vannak?
Például az, hogy egy emlődaganat mindenképpen csonkolással és/vagy embert próbáló kemoterápiával jár. Ma már ez egyáltalán nem törvényszerű: rendkívül felkészültek a magyar onkológusok és onkológus sebészek. És még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy rengeteget tehetünk magunkért mi is, ha részt veszünk a szűrővizsgálatokon.

A rendszer ki tudja szolgálni az igényeket?
Nagyon messze vagyunk attól, hogy mammográfiára jelentkező nők tömegeit ne tudnák ellátni. Inkább fordítva van. A mammográfiával kapcsolatos ellátórendszer jó, sok helyen vadonatúj, mesterséges intelligencia-alapú gépekkel dolgoznak. Mi viszont nem használjuk ki, főleg a fentebb említett tévhitek miatt. Gyakori az is, hogy a (még egyszer mondom, nem megalapozott) félelmek miatt ultrahang-diagnosztikával pipálja ki valaki a szűrővizsgálatot.

Ez sajnos egy teljesen más vizsgálati metódus, amiben a nyirokcsomók ugyan áttekinthetők, de akár a nagyobb daganatok is rejtve maradhatnak.

Az ultrahangvizsgálat jól működhet viszont azokban az esetekben, amikor valaki mellfájdalmak miatt keresi fel az orvost. Fontos ugyanis tudni, hogy a mellrák nem okoz fájdalmat, a mellfájdalmak nagyobb része inkább hormonális alapú, vagy jóindulatú elváltozásokhoz köthető, amiknek a lokalizációjára sokkal jobban alkalmas az ultrahang. Mivel a mellrák nem okoz fájdalmat, nem jó út, ha csak akkor foglalkozunk a mellünkkel, amikor fáj.

Az utóbbi években egyre inkább érzékelhető trend, hogy sokan keresnek női nőgyógyászt. Ön szerint ennek lehet előnyös hatása a korai felismerésre?
Én azt gondolom, ez inkább preferencia kérdése. Vannak olyan esetek, olyan nőgyógyászati panaszok, amiket valószínűleg kényelmesebben meg lehet beszélni egy női orvossal, viszont a mellrák még csak nem is nőgyógyászati ügy. Jellegét sokkal jobban leírja, hogy a világon ez a nők leggyakoribb nőgyógyászati daganata: minden nyolcadik nőt érint. A kezelésben, felismerésében radiológusnak, belgyógyásznak, sebésznek, onkológusnak és plasztikai sebésznek is lehet szerepe, egy jó orvosnak pedig – miközben szakmáját gyakorolja – nincs neme.

A nőgyógyászati képzésben mekkora szerepe van az ezzel kapcsolatos tudásátadásnak, és ha nem is annyira diagnosztikus, akkor milyen szerepe lehet a nőgyógyászoknak?
Én azt gondolom, a szakképzésünk során megkapjuk a kellő információt a témában, viszont az edukációnak a csapból is kellene folynia, hogy az emberek ne akkor forduljanak orvoshoz amikor már távoli áttétük van. Hogy tudjanak arról, hogy az életmódjuk, a testi és lelki egészségük, káros szokásaik mennyit számítanak a mellrák kialakulásában, vagy arról, hogy a szoptatásnak protektív szerepe lehet, vagy hogy a genetikának milyen óriási a jelentősége.

Nagyszámú online követőivel rendszeresen oszt meg edukatív tartalmakat. Mekkora ezeken a felületeken a fogékonyság erre a témára?
Szerintem ezek a csatornák napjainkban az ismeretterjesztés leghatékonyabb fórumai, én a visszajelzésekből határozottan érzem a pozitív hatást. A hónapban tervezek én is egy a mellrákkal kapcsolatos videosorozatot készíteni. Biztos vagyok benne, hogy lesz visszhangja, mint ahogy abban is, hogy rengeteg negatív komment fog érkezni a fentebb említett tévhitekről, az állítólagos rákkeltő hatásról, vagy régi rossz emlékek miatt a fájdalmakról. Szerintem ebbe orvosként muszáj beleállnom, és azt gondolom, bele kell állnia mindenkinek, aki maga is megtapasztalta, hogy nem kell félni a vizsgálatoktól.

Legyünk egészségügyi influenszerek?
Vigyük a hírt, legyen bennünk egy ezzel kapcsolatos közös felelősségvállalás egymásért. Akik másoknak is beszélnek a témáról, életeket mentenek. Ezekben a beszélgetésekben  kihangsúlyozhatnánk azt is, milyen jó, hogy nőként egyre több betegséggel tudjuk korai szűrővizsgálattal, vagy célzott megelőző kezeléssel felvenni a harcot. Csak tudjanak róla minél többen.

Figyelmedbe ajánljuk Papp Tímea koreográfus mellráktörténetét.

Kiemelt kép: Getty Images