A szülők mobilnyomkodása katasztrofális hatással van a gyerekekre

A szülők túlzott mobilozása katasztrofális hatással van a gyerekekre

Egyre többet beszélünk róla, hogy a folyamatos mobilozás függővé tesz, rontja az önértékelést, a koncentrációs képességről nem is beszélve. De arról egyelőre keveset hallani, hogy a szülők túlzott mobilhasználata hogyan érinti a gyermekeket. A kutatások tanúsága szerint: tragikusan. F. Lassú Zsuzsát, a témát évek óta vizsgáló pszichológust, az ELTE docensét kérdeztük.

A gyerekkori káros életeseményekkel foglalkozó konferencián idén arról fog előadást tartani, hogyan hat gyermekeink mentális egészségére a szülők túlzott mobiltelefon-használata. Ide jutottunk, hogy a mobiljaink nyomkodása egyfajta káros életesemény lett a gyerekkor szemszögéből nézve? 
Sajnos a kutatások mind ezt igazolják. Egyértelmű például, hogy hároméves kor alatt a szülő túlzott mobiltelefon-használatának katasztrofális hatásai vannak: rombolja a kötődést, aminek éppen a válaszkész reakció lenne az alapja. Egy csecsemőnél létszükséget, hogy a gondozó személy odafigyeljen rá, érzékenyen reagáljon az igényeire, amikor sír, felvegye, amikor éhes, megetesse. Ugyanakkor egy csecsemőnek anélkül is keletkezhetnek igényei, hogy baja van: szeretne a szemembe nézni, figyelni engem, tanulni tőlem, kapcsolódni. Sajnos a mobilunkból felnézve a gyerekeink nem biztos, hogy olyan tekintetet kapnak, amire vágynak.

Sokszor a szemünkben egy gyors üzenetváltásban keletkezett érzelmek tükröződnek a gyerekkel folytatotott interakció lenyomatai helyett.

Ezt a folyamatot legjobban a jól ismert fapofa kísérletsegítségével lehet megérteni. A kutatók ilyenkor azt figyelik, hogyan reagál egy csecsemő, amikor a gondviselő egyszercsak megmerevíti az arcát, fapofát vág és nem reagál egyáltalán a gyerekre. A csecsemők ilyenkor azonnal feszültek lesznek, és amikor tudatosul bennük, hogy nem reagál rájuk a szülő, megpróbálnak minden eszközzel figyelmet kivívni. Az embergyermeknél az életben maradás azon áll vagy bukik, hogy a szülő válaszkész-e. Ezt az érzékeny válaszkészséget rontja el a mobiltelefon használat. 

Mik azok a napi tevékenységek a gyereknevelés során, amikor egyáltalán nem lenne szabad elővennünk a telefont? 
Kitüntetetten az étkezések idejében, a játékidőben és amikor altatunk, teljes mértékben ki kellene tiltani a mobiltelefont a környezetünkből. Nagyon sok anyuka néz sorozatot vagy chatel szoptatás közben, pedig a kicsinek ilyenkor arra van szüksége, hogy az anya ránézzen, felé hajoljon és csak rá figyeljen. Éppen három év körüli gyerekekkel és szüleikkel végeztek étkezések közben megfigyeléses vizsgálatokat, amik azt mutatták:

akik gyakrabban mobiloznak a gyerekek jelenlétében, azt sem veszik észre, hogy már jóllakott a gyerek.

Sokan ilyenkor elkezdenek küzdeni a szülő figyelméért, amit gyakran rosszalkodásként szoktunk értelmezni. Így teremtődnek meg szépen lassan a problémás, magatartászavaros gyerekek pusztán azért, mert megpróbálják felhívni magukra a figyelmet. Az is kimutatható már, hogy a mobiltelefont többet használó szülők gyermekeinél gyakoribbak az érzelemszabályozási- és magatartási zavarok. 

szülő telefonnyomkodás játszótér elhanyagolás gyerek

Azok a szülők, akik a megfigyelés ideje alatt használták a mobiltelefonjukat, 56(!) százalékban egyáltalán nem reagáltak, amikor a gyerekük odament és kért tőlük valamit (Fotó: Getty Images)

Érdekes, hogy tudnak működni ezek a megfigyeléses vizsgálatok. Azt gondolnám, a szülők azért ilyenkor jól viselkednek és nem nyomkodják a telefonjukat annyit. 
Sajnos a szülők általában nincsenek tudatában, hogy néz ki kívülről, amit csinálnak ezekben a helyzetekben. Sokkal kevésbé gondolják magukat elhanyagolónak, mint ami zajlik. Játszótéren végeztek egy vizsgálatot, amikor a szülők beleegyezésével figyelték meg őket, és kiderült belőle, hogy azok a szülők, akik a megfigyelés ideje alatt használták a mobiltelefonjukat, 56(!) százalékban egyáltalán nem reagáltak, amikor a gyerekük odament és kért tőlük valamit.

Tehát rájuk sem pillantottak, mert le sem vették a szemüket a telefonról.

A figyelmen kívül hagyás mobil nélkül ugyanakkor csak tizenegy százalékban fordult elő. Ebből az következik, hogy nem arról van szó, hogy ezek a szülők egyébként is elhanyagoló szülők voltak, akik amúgy sem figyeltek a gyerekükre, hanem egyszerűen a telefon miatt nem figyeltek rájuk. 

Nyilván a gyerek szempontjából nincs igazán különbség a kettő között. 
Éppen ezért tartja a szakma már gyermekkori káros életeseménynek ezt, hiszen a végeredmény ugyanúgy az elhanyagolás, mint ahogy egy alkoholista vagy depresszióban szenvedő szülő esetében. Lehet, hogy nem ugyanaz a mérték, vagy nem ugyanakkora szenvedést jelent ez a gyereknek, mint például a drog vagy az alkohol.

Senki nem gondolta volna húsz évvel ezelőtt, amikor a világ az internet által mindenki számára elérhető lett, hogy a szülő-gyerek interakcióra való hatása katasztrofális lesz.

A szülők mobilnyomkodása katasztrofális hatással van a gyerekekre

F. Lassú Zsuzsa pszichológus, az ELTE docense

Pedig ezek is tények: minél többször, minél gyakrabban vonja el a gyerektől a figyelmet a telefon, annál kevesebb lesz a gyerekkel folytatott interakciók száma, ezáltal szegényesebb lesz a verbális és nem verbális kommunikáció a családon belül. Az viszont reménykeltő – és ezért is nagyon fontos ezeknek a káros folyamatoknak a társadalmi tudatosítása – , hogy amikor a kísérlet végeztével a kutatók átbeszélik a szülőkkel a tapasztalatokat, a szülőknek általában erős lelkiismeretfurdalásuk lesz, és megfogalmazzák, hogy szeretnének változtatni a mobilozási szokásaikon. Nekem nagy vágyam, hogy a metrókat és a villamosokat árasszák el olyan plakátok, hogy „Tedd le a telefont, nézz rá a gyerekre!”, vagy „Figyelj a gyerekedre, beszélgess vele és tedd le a telefonodat!” A mobilszolgáltatók társadalmi felelősségvállalása be kellene ebbe gyűrűzzön, hiszen ők az egyértelmű haszonélvezői a mi mobilfüggőségünknek

Hogyan hat a túlzott szülői mobilhasználat a nagyobb gyerekekre, a kamaszokra? 
Egy 2019-es kutatásban a szülőknek naplózniuk kellett, hogy a nap folyamán mikor beszélgetnek a gyerekekkel, és mikor használnak mobiltelefont. Ekkor is megdöbbentő eredmény született:

a szülő-gyerek interakció kétharmadában ott volt a telefon, mégha nem is néztek rá, a kezükben volt. 

A nagyobb korú gyerekek már maguk is meg tudják fogalmazni, hogy hat rájuk ez a tendencia. A tizenegy és tizenhét év közöttiek már teljesen érzékelik, ha a szülők nem figyelnek rájuk, és kevésbé melegnek, kevésbé válaszkésznek írják le azt a szülőt, ahol gyakoribb a technoferencia. 

A szülők mobilnyomkodása katasztrofális hatással van a gyerekekre

Etetés közben a kicsinek arra van szüksége, hogy a szülő ránézzen, felé hajoljon és csak rá figyeljen (Fotó: Getty Images)

Mi az a technoferencia? 
Az, amiről eddig beszéltünk már annyira szembeötlő, hogy külön szó is született a leírására. Az interferencia és a technológia szavak kombinációja, a technoferencia, ami azt a jelenséget írja le, amikor az emberek közötti személyes interakciót megszakítja a technológia, vagyis ez esetben a mobiltelefon.

Úgy ahogy az alkoholbetegség, a mentális zavarok, a kriminalizáció, az agresszió, úgy a szülő-gyerek kapcsolatban jelentkező technoferencia is megnöveli a szorongás, a depresszió és a gyerekek közti bullying valószínűségét.

Ezek ma már tények. 

A mi gyerekkorunkban a tévé ment állandóan. Lehet, hogy az kevésbé volt káros a mentális egészségünkre nézve?  
Nem igazán van különbség, az is nagyon rossz volt. Minden generáció másba „menekül”, máshogy éli túl mondjuk a kisgyerekes időszakot. Az én nagyszüleim beásták apámat a földbe derékig, hogy ne történjen vele semmi baj, amíg a nagyanyám odakint kapál. A huszadik század végén a gyerekeket már leültették a tévé elé, hogy addig se kelljen velünk foglalkozni.

Én azt tanácsolnám, hogy aki nem tud teljes értékűen figyelni a gyermekére, akár azért mert dolgoznia kell, az adja inkább bölcsődébe,

hogy szakképzett emberek foglalkozzanak vele. A gyerek szempontjából nincs különbség a mobilon való munkavégzés vagy a social média felületek görgetése között, mindkettő ugyanúgy rontja a kötődést és az érzelmi kapcsolódást, de arról még nem beszéltünk, hogy a gyerekek teljesítményére is nagyon rossz hatással van. 

Ezt hogy tudták megmérni a kutatók? 
Négy és hat év közötti gyerekeknek kellett két kört futniuk egy softball pályán úgy, hogy a szüleik ott voltak, de az egyik körben a telefonjukat nyomkodták, a másikban viszont teljesértékűen figyeltek. A gyerekek szignifikánsan, mintegy három másodperccel jobb eredményt értek el akkor, amikor nézték őket, sőt tizenhét százalékkal kevesebb baleset is történt, amikor figyeltek a szülők.

A gazda szeme hízlalja a disznót – tartja a mondás –, és ez abszolút igaz a gyerekre is,

a szülő, a gazda szeme rajta kell legyen. Mert a gyerek a szülő kedvéért, figyelméért mindent belead. De ha nem vagyunk jelen, nem figyelünk rájuk, csak úgy csinálunk, mintha jelen lennénk, akkor nem fogja kihozni magából azt, ami benne van. Mert ha engem szülőként nem érdekel, őt sem fogja érdekelni. 

Ugye ez nem olyan, mint a klímakatasztrófa, hogy igazából nincs már visszaút. Itt bármikor változtathatunk, és annak eredménye lesz? 
Teljesen igaz, hogy sokkal nagyobb problémák is vannak a világon, mint a mobilhasználat, de mégis muszáj tudnunk a technoferencia hosszútávú hatásairól. Magyarországon a problémákat divat a szőnyeg alá söpörni, a régóta fennálló társadalmi problémákkal sem igazán foglalkozik senki, akkor nem tudom e tekintetben mi várható. Az alkoholnál legalább egyértelmű, hogy a függő számára a nulla a jó mennyiség, a mobiltelefonnal kapcsolatban azonban a kontrollált használat lenne a jó használat.

Ezt sokkal nehezebb megvalósítani mint a teljes megvonást, könnyebb visszacsúszni a túlhasználatba.

Jó lenne ha nem csak a FOMO létezne, hanem az is, hogy félek, hogy kimaradok a gyerekem fejlődéséből, ami itt és most zajlik. Minden pillanatot ki kellene használni, amíg igényli a figyelmünket amíg tudunk rájuk hatni, mert aztán később már ez nem behozható. 

Tippek céltalan mobilnyomkodás ellen.

Kiemelt kép: Getty Images