Az, hogy testsúlyunk alakulásában milyen szerepe van a genetikának, és milyen az életmódunknak, régóta vita tárgya. Sokan vannak, akik jelentős súlyfelesleggel küzdenek, és mindent megtesznek, mégsem sikerül leadniuk. Ők joggal érzik úgy, „be vannak oltva” fogyás ellen, és hogy esetükben „a genetikával lehet valami”.

Legalább ennyien vannak viszont, akik a túlsúllyal kapcsolatban elsősorban az életmódot kárhoztatják, és úgy tartják, a genetikára hivatkozni egyszerű önfelmentés.

A vitában gyakran elhangzik, hogy a modern életmód, például a feldolgozott ételek, az ülő életmód nagyobb hatással van a testsúly növekedésére, mint a genetika. Érv az is, hogy még a genetikai hajlam esetén is szükség van életmódbeli tényezőkre, hogy ezek a gének „aktiválódjanak”. Azaz önmagában a genetika senkit nem tesz elhízottá.

Kétségtelen tény, hogy az életmód és a környezeti tényezők – a táplálkozás, testmozgás, alvás és stressz – döntő szerepet játszanak a testsúly szabályozásában. Hozzáértők szerint a gének nem determinálják véglegesen a testsúlyunkat, inkább egyfajta hajlamot adnak csak, és

egy egészséges étrend és rendszeres mozgás felülírhatja a genetikai hajlamot a hízásra. 

Sok kutatás azonban rámutatott arra is, hogy testsúlyunk akár 40-70%-ban genetikai tényezőkön múlhat. Egyes gének ugyanis jelentősen befolyásolják, hogyan tárolja a szervezetünk a zsírt, hogyan égeti azt el, és mennyire könnyen mozdul meg a testsúly diéta vagy edzés eredményeként. Bizonyos gének kihatással lehetnek az étvágyra és az anyagcsere sebességére is. Ez megmagyarázhatja, hogy miért van, hogy egyesek kevesebb kalória mellett is híznak, míg mások többet ehetnek anélkül, hogy jelentősen gyarapodnának.

Sportolni mindenkinek érdemes, de lehet, hogy a genetika is beleszól abba, fogyunk-e tőle (Fotó: Getty Images)

Friss kutatás genetika és testsúly kapcsolatáról

Két angol egyetem kutatói nemrégiben újabb bizonyítékot találtak arra, hogy a genetikának igenis alapvető hatása lehet a testsúly alakulására.

A kutatásban összesen 14 olyan gént azonosítottak, amelyek hatással lehetnek arra, hogy az emberek milyen mértékben fogynak testmozgás hatására. Ezeket a géneket „karcsúsító géneknek” nevezték el. Azok a résztvevők, akik ezekkel a génvariánsokkal rendelkeztek, nagyobb mértékben veszítettek súlyt, amikor sportolni kezdtek. Az egyik legfontosabb ilyen gén a PPARGC1A, amely a PGC-1a fehérje termeléséért felelős, és ami az energiafelhasználásban és az anyagcsere folyamatok szabályozásában játszik szerepet.

A vizsgálat két hónapig tartott, és összesen 38 önkéntes vett benne részt. Az önkéntesek heti három alkalommal futottak 20-30 percet, a kutatók pedig alaposan feltérképezték genetikai állományukat is. Azok az önkéntesek, akik a legtöbb „karcsúsító génnel” rendelkeztek, átlagosan 5 kilogrammot fogytak a két és fél hónapos időtartam alatt. Ezzel szemben azok, akiknél kisebb számban, vagy egyáltalán nem voltak jelen ilyen génvariánsok, átlagosan csupán 2 kilogrammot veszítettek a súlyukból.

Ez a kutatás arra utal, hogy a genetikai különbségek igen jelentős szerepet játszanak abban, hogyan reagálnak az emberek a testmozgásra.

A kutatók ennek alapján felvetik, hogy a jövőben személyre szabott fogyókúrás és edzésprogramokat lehetne fejleszteni.

Genetika vagy életmód?

Noha a mostani eredmények kifejezetten érdekesek, és hosszú távon demokratikusabbá tehetik a diétaipart is, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a tudatos döntések és a megfelelő életmódbeli változtatások kulcsszerepet játszanak az egészséges testsúly fenntartásában.

Az egészséges testsúly megőrzése érdekében fontos a kiegyensúlyozott étrend, azaz a gyümölcsökben, zöldségekben, teljes kiőrlésű gabonákban és sovány fehérjékben dús táplálék. A rendszeres testmozgás szintén kulcsszerepet játszik; a heti legalább 150 perc közepes intenzitású aerob mozgás, a futás vagy úszás, segít a súlyszabályozásban.

Fontos a hidratálás is; az elegendő vízfogyasztás serkenti az anyagcserét és csökkenti az éhségérzetet. Köztudott emellett, hogy az alvásminőség is jelentősen befolyásolja a testsúlyt; a megfelelő pihenés pedig csökkenti a stresszt és segít szabályozni az étvágyat.

A közösségi támogatás, például barátokkal vagy családtagokkal való együttműködés motiváló hatású lehet a célok elérésében, ezért a társas kapcsolatokat sem szabad kihagyni a képletből. 

Ha a fenti ajánlásokat betartjuk, esetlegesen szerencsétlenebb genetikai leosztásunk sem állhat egészségünk útjába.

Ebben a korábbi cikkünkben arról írtunk, milyen genetika kell a hosszú élethez!

Kiemelt kép: Getty Images