Az ideális testsúly meghatározásának kérdése hosszú múltra tekint vissza. Közel kétszáz évvel ezelőtt alkották meg azt képletet, amely a testmagassághoz viszonyítva adja meg az optimálisnak gondolt súlyértéket: ez a testtömegindex, vagy más néven BMI (body mass index). De vajon kiállta-e ez a számítási módszer az idő próbáját? Olyan szempontból igen, hogy azóta sem született olyan új formula, ami letaszította volna a trónról. Ám bizonyos tekintetben meghaladottá vált, és óvatosan kell bánnunk vele.

Túlsúly vagy elhízás? Beszédes számok

A testtömegindex meghatározásával tudjuk megállapítani az egészséges testsúlyt, és ehhez viszonyítva a túlsúlyt, illetve az elhízást. Ezek nem egymás szinonimái, hanem a súlyfelesleg különböző fokozatait fejezik ki. A BMI számítása úgy történik, hogy a testsúlyt elosztjuk a méterben mért magasság négyzetével. Ha ez az arányszám 18,5 és 24,9 közé esik, az normál testsúlyt jelöl.

A 25 és 29,9 közötti BMI-érték már a túlsúly kategória, míg a 30-as vagy afölötti BMI-érték már az elhízás, amelyen belül a szakemberek első-, másod- és harmadfokú elhízási kategóriát különböztetnek meg.

A túlsúly tehát az elhízás előszobája. Hogy mindez megfogható legyen, képzeljünk el egy 185 cm magas, 80 kg-os embert: ő a normál tartományba esik, 23-as BMI-értékkel. Egy 170 cm magas, 80 kg-os ember azonban már túlsúlyosnak számít, 27,7-es BMI-értékkel. Ha a 185 cm-es magassághoz 125 kg társul, egyértelműen elhízásról van szó.

Mindenható BMI

A módszert 1830 és 1850 között fejlesztette ki a belga származású Adolphe Quetelet, aki csillagászattal, matematikával, statisztikával és szociológiával is foglalkozott. A képlet hiányosságaira már maga Quetelet is felhívta figyelmet, és azóta is sok kritika éri, például hogy a magasabb embereket szisztematikusan kövérebbnek, az alacsonyabbakat viszont soványabbnak mutatja a valós állapotnál.

„Fontos hangsúlyozni, hogy a BMI-besorolásnak megvannak a maga korlátai, és a BMI-érték nem ad teljes képet az esetleges súlyproblémáról, illetve az ember tápláltsági állapotáról. Ez csak egy arányszám, amely nem differenciál az izom és a zsírszövet között, ezért inkább csak iránymutatásként szolgálhat a további vizsgálatok előtt. Nem BMI-ben mérjük az emberek egészségét” – hívja fel a figyelmet Drégely Anikó dietetikus, a Budai Endokrinközpont munkatársa.

Kapcsolódó: Komoly veszélyt jelezhet, ha egy nő elhízik a terhessége alatt

A szakember szerint nem szabad beleesni abba a hibába, hogy kiszámoljuk a BMI-értékünket, és kizárólag az alapján vonunk le következtetéseket az állapotunkról. A testtömegindex nem veszi figyelembe a testalkatot és a testtömeget alkotó összetevőket. A zsírnak, az izomnak és a csontnak különböző a sűrűsége, így a fajsúlya is. Egy vékony csontú, kevesebb izommal rendelkező ember például több zsírt visel magán, mint egy ugyanolyan testtömegindexű, de kisportolt, erős csontozatú személy.

„Főleg nők körében tapasztalom, hogy mindenféle számításokat végeznek az interneten elérhető információk alapján és így próbálják magukat kategóriákba sorolni.

Ez azonban sokszor félrevezető lehet. Egy konkrét alkalommal például egy serdülőkorú, sportoló lányt küldött hozzám az edzője azzal, hogy a BMI-értéke alapján már túlsúlyosnak számít. A testösszetétel mérése azonban kimutatta, hogy alig van rajta testzsír, magasan vezetett az izomarány. Valóban nem volt egy nádszálvékony lány, de egy deka zsírfelesleg sem volt rajta, egyszerűen izmos volt. Ez pedig nem számít egészségtelennek, BMI-érték ide vagy oda” – mutat rá a szakértő.

Árnyaltabb mérési módszerek

A BMI-n kívül a leggyakrabban használt módszer a haskörfogatmérés, ami igen érzékeny és korai jelzője lehet az elhízásnak. Egyszerűen egy mérőszalag segítségével mérik meg a haskörfogatot: nőknél 80 cm, férfiaknál 94 cm az a határ, ami felett már rizikóról beszélhetünk.

A másik módszer a bőrredőmérés: a végtagok és a törzs egy-egy meghatározott helyén egy speciális eszközzel, a kaliperrel megmérik a redővastagságot és a kapott értékek összegéből (egy életkor- és nemspecifikus referenciatáblázat alapján) a testzsír mennyiségére tudnak következtetni.

Jelenleg a legmodernebb módszer a testösszetétel-meghatározás.

A testösszetétel leegyszerűsítve a test zsírtömegéről és a sovány testszövetek (izom, csont, szervek, vér) tömegéről, valamint ezek arányáról ad felvilágosítást, legtöbbször százalékos formában. Ezt azért szükséges tudni, mert az elhízás nem más, mint a szervezetünkben található zsírszövet mennyiségének túlzott növekedése, vagyis a test elhájasodása.

„A testösszetétel-mérő eszközök meghatározzák a test vázizomtömegét és összvíztartalmát, a testzsír mennyiségét, a csontok tömegét, valamint eme komponensek pontos megoszlását a törzsön és a végtagokon. Az így mért testzsírszázalék alapján korcsoportokra bontva megállapítható, ki tartozik az egészséges kategóriába” – mondja Drégely Anikó.

Figyelmeztető jelek

A számolgatás mellett ne felejtsünk el testünk jelzéseire is odafigyelni. A szakember azt javasolja, hogy az otthoni mérleget a lehető legkevesebbszer használjuk. „Ne álljunk naponta mérlegre, és ne kilóban mérjük magunkat. Ehelyett inkább az legyen a mérvadó, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.

Tudunk-e szaladni a busz után, fel tudunk-e menni az emeletre anélkül, hogy kifulladnánk, haza bírjuk-e cipelni a bevásárlást”

– mondja a dietetikus. Ha alapvetően jól vagyunk, és az életvitelünket nem nehezíti meg a testsúlyunk, akkor egészségügyi szempontból feltehetően nem lényeges, mit mutat a mérleg. Ha azonban például azt vesszük észre, hogy az évek során egyre csak nőtt a ruhaméretünk, akkor az egy olyan jelzés, amire oda kell figyelnünk.

Mit mutat a tükör?

Sokan hajlamosak az ideális testsúly kérdését annyival elintézni, hogy az a külső megjelenésünk szempontjából fontos, és a fogyás lényege, hogy jobban nézzünk ki. Ennél azonban összetettebb a kérdés, és az egészségünk lehet a tét. A túlsúly és az elhízás korunk egyik legégetőbb népegészségügyi problémája. Az elmúlt évtizedekben Európa országaiban 10–40%-kal növekedett a túlsúlyos emberek száma. 

A túlsúly átbillenhet az elhízásba, amely nemcsak esztétikai kérdés, hanem betegség, ráadásul komoly szövődményekkel járhat. Az elhízás leggyakoribb következményei a szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, különböző anyagcserezavarok, valamint a daganatos és ízületi megbetegedések. Az elhízás szövődményei sajnos akár korai halálozáshoz is vezethetnek.

„Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az elhízás a leggyakoribb nem fertőző krónikus megbetegedés. Ijesztően hangzik, de a magyar lakosság kb. 80%-a küzd túlsúlyproblémával. Az elhízás okozója legtöbbször a helytelen táplálkozás és életmód, ritkábban pedig valamilyen betegség” – világít rá Drégely Anikó.

Okosan a túlsúly ellen

Ha nem betegség áll a súlyprobléma hátterében (ezek egyébként jellemzően endokrinológiai jellegű betegségek, mint a pajzsmirigy-alulműködés, de okozhatja akár a mellékvesekéreg túlműködése, illetve néhány központi idegrendszeri betegség is), akkor a szakember szerint kizárólag a mozgás és a helyes táplálkozás megfelelő kombinációjával érhetünk el eredményt. Ehhez legalább heti kétszer-háromszor kell egy órát aktívan mozognunk, emellett kulcsfontosságú a kiegyensúlyozott és változatos étrend, amelyben fontos szerepe van a mértékletességnek. 

Túlsúly és elhízás ellen sokat tehetünk helyes táplálkozással (Fotó: Unsplash)

Hogy ez mit is jelent pontosan? „A lehető legkevesebb hozzáadott cukor és só fogyasztást, minőségi összetett szénhidrátokat, mint a magas rosttartalmú teljes értékű gabonafélék, változatos állati és növényi eredetű fehérjeforrásokat, mérsékelten zsírszegény, de hasznos zsírsavakban gazdag élelmiszereket, illetve sok-sok friss zöldséget és gyümölcsöt.

Dietetikusként az a hitvallásom, hogy nincsen tiltott élelmiszer, csak kerülendő mennyiség.

Nagyon sok divatdiétára jellemző, hogy egy-egy konkrét makrotápanyagra (például szénhidrát vagy zsír) fókuszálnak, és azt javasolják, hogy az egyiket zárjuk ki, míg a másikat helyezzük előtérbe. Így azonban el tudnak tolódni a helyes tápanyagarányok” – figyelmeztet a szakértő. A szélsőséges megoldások és az interneten keringő szuperdiéták helyett érdemesebb szakemberhez fordulni, aki segít elsajátítani az alapokat és olyan tudást ad a kezünkbe, amivel később már önállóan is elboldogulhatunk a számunkra megfelelő étrend és életmód kialakításakor.

A cikk a Nők Lapja Egészség 2022. márciusi számában jelent meg.
Kiemelt kép: Unsplash