Köztudott, hogy a bibliai „jó és rossz tudásának” fájától, pontosabban annak gyümölcsétől óva intette Isten Ádámot és Évát. A Teremtés könyvében (Károli Gáspár fordításában) ez áll: „És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél; De a jó és gonosz tudásának fájáról arról ne egyél, mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”
Noha inkább átvitt értelmű intelemről van szó, valóban létezik olyan gyümölcs, aminek fogyasztása halálos lehet. Egy trópusi fa mérgező gyümölcse ráadásul almaszerű, éppen úgy, ahogy a bibliai tiltott gyümölcsöt is ábrázolni szokták.
A manchineel fa (Hippomane mancinella) egy rendkívül mérgező növény, amely főként Közép- és Dél-Amerika trópusi területein, illetve a Karib-térségben (mondhatjuk, hogy valóban paradicsomi környezetben) honos. A fa hírhedten veszélyes, ezért gyakran figyelmeztető táblákat aggatnak rá, és kerítéssel veszik körbe a törzsét, hogy az emberek messzire elkerüljék az azzal való érintkezést.
A növény gyümölcsei kicsi, zöld almákhoz hasonlítanak, innen ered angol neve is: „tengerparti alma”. A mancinella minden része – kérge, levelei, gyümölcsei és nedve is – mérgező. Nedve kifejezetten erősen irritáló: ha bőrrel érintkezik, súlyos égési sérüléseket okozhat.
Esőben a vízzel híguló nedv bőrre vagy szemre kerülve komoly sérüléseket idézhet elő. A fa elégetése során felszabaduló füst szintén mérgező, belélegezve légzőszervi problémákat okozhat, és szemirritációt vált ki. Bár a gyümölcse elsőre ehetőnek tűnik, fogyasztása hányást, hasmenést, súlyos gyomorpanaszokat, sőt akár halált is okozhat.
Ártatlannak tűnik, pedig mérgező
Szerencsére ma már nagyon ritka, hogy valaki fogyasztana belőle, mivel az ismert példányokat jellemzően figyelemfelhívó táblákkal látják el. Előfordul ugyanakkor, hogy egy-egy még néptelen partszakaszra tévedve találkozik vele valaki. Óvatlanságában bizony pórul járhat.
Egy amerikai orvos, Nicola Strickland a National Library Of Medicine-ben számolt be a gyümölccsel való találkozásáról, és részletesen leírta a szörnyű tüneteket. „Egy barátommal Tobago szigetére utaztam nyaralni. Az első reggelen felfedeztünk egy idilli, elhagyatott strandot. Pontosan olyan volt, ahogy az utazási prospektusokban le volt írva: fehér homok, lengő pálmák, türkizkék tenger” – írta.
„Miközben egzotikus kagylók és koralldarabkák után kutattam, a parton szétszórtan heverő kókuszdió- és mangófélék között megláttam néhány zöld gyümölcsöt. Kerek, mandarin méretű gyümölcsök voltak, és egy nagy, ezüstös törzsű fáról hullottak le.”
Strickland nemcsak maga harapott a gyümölcsből, de barátját is rábeszélte… Ismerős forgatókönyv?
Pillanatokkal később furcsa, csípős érzést kezdtek érezni a szájukban, ami fokozatosan égő, szinte marcangoló érzéssé és torokszorítássá változott. Azt hitták, meg fognak fulladni. A tünetek egyre súlyosbodtak, míg végül alig tudtak szilárd ételt lenyelni a kínzó fájdalom miatt. Noha a következő nyolc órában a szájüregi tünetek lassan enyhülni kezdtek, a nyaki nyirokcsomóik hosszú ideig nagyon érzékenyek maradtak.
„Amikor elmeséltük a helyieknek az élményeinket, őszinte rémületet és hitetlenkedést láttunk az arcukon, hiszen számukra magától értetődő volt, hogy a fáról tilos enni ” – írta a doktornő.
A doktor és barátja viszonylag olcsón megúszták: a száj- és nyelőcsőfekély, valamint a súlyos ödéma az enyhébb tünetek közé tartozik, a nyaki fájdalmat pedig a toxin regionális nyirokcsomókba történő elfolyása okozta. Tüneteik azért nem lettek ennél is súlyosabbak, mert mindketten csak 1-1 falatot fogyasztottak.
Kérdések a világ legmérgezőbb fájáról
A fentieket olvasva két kérdés merül fel. Az egyik, hogy vajon elképzelhető-e, hogy a doktor és barátja a bibliai tiltott gyümölcsbe haraptak bele.
Nehéz lenne pontos választ adni. A most bemutatott mérgező fa a Karib-térségben honos, miközben a Biblia szövegezése az Édenkertet inkább a Közel-Keletre helyezi, de egzakt leírás nemigen szerepel az írásműben. Nem kizárt ugyanakkor, hogy korábban a közel-keleti térségben is termett ez, vagy egy ehhez hasonló fa, ráadásul a Biblia szövegét nem is feltétlenül történelmi forrásként, mint inkább szépirodalmi műként érdemes olvasni. Ez a kérdés tehát nyitott marad.
A másik pedig: ha ilyen veszélyes ez a fa, miért nem vágják egyszerűen ki?
Az egyik ok, hogy a mancinellafák a tengerparton nőnek, és gyökereik sok partszakaszon segítenek megakadályozni a talajeróziót. Nélkülük a partvonal gyorsabban pusztulna. Egy másik, hogy a fa számos helyi (és a fa méreganyagaira rezisztens) élőlény, például madarak és rovarok lakóhelye.
Emellett a fa eltávolítása kockázatos, mert nedve nagyon mérgező, és akár a bőrfelülettel érintkezve is komoly sérüléseket okozhat. Ha elégetik, a füstje is káros, belélegzése súlyos egészségkárosodást okozhat. A biztonságos kivágáshoz ezért speciális felszerelés és eljárások szükségesek, ami kifejezetten költséges. Egyes országokban a mancinellafa természetvédelmi oltalom alatt áll, mivel ritka fajról van szó, és az ökoszisztéma részeként fontos szerepe van.
Ebben a korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy melyek kedvenc gyümölcseink mérgező részei.
Kiemelt kép: Getty Images