A méhméreg, vagy más néven apitoxin keserű, színtelen, zömében fehérjéket tartalmazó folyadék, ami akkor kerül ki a méh szervezetéből, amikor a fullánkját belevájja valakibe vagy valamibe. A fullánk kiszakad, így a méh elpusztul, a méreg pedig a megcsípettben marad.

A méreg rendkívül összetett, található benne hisztamin, a dopamin és noradrenalin is.

Egyes komponensei tágítják az ereket, hogy a méreg terjedhessen, fő komponense pedig a melittin, ami fájdalmat okoz és pusztítja a szöveteket.

A melittin felelős az anafilaxiás reakciókért (a csípés helyének megdagadása, sokaknál a légutakkal együtt) is, a másik fő méhméreg-összetevő, a foszfolipáz A2 enzim pedig szintén gyulladást és sejtkárosodást okoz. Hogy lesz ebből gyógyszer? Pont úgy, ahogy a kígyóméregből izomlazító kenőcs.

Kapcsolódó: Védjük meg a méheket! – Egy nap a kaptárak körül

A méhméregből gyógyító krém készülhet

A legveszélyesebb kígyók mérgében erős izomlazító, másokéban értágító vagy épp véralvadásgátló összetevő található, ami segíti a kígyót a hatékony vadászatban. A tudósok viszont képesek voltak izolálni az izomlazító, értágító vagy véralvadásgátló toxinokat úgy, hogy az így kapott gyógyszer vagy krém

helyesen használva nem okoz halált vagy mérgezést.

A méhméreg is átalakítható úgy, hogy (kivéve az allergiásokat) hatékony gyógyszer váljon. Hatása fordítottá válik: gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású, ezért is készítenek belőle krémeket is.

A méhméregből krémet is gyártanak, ami csillapítja a fájdalmat és a gyulladást (Kép: Getty Images)

Évezredek óta létező tudomány

A méhek nagyon régóta szolgálják az emberiséget, a méz mellett a méhpempő és a méhpollen is gyógyító hatású. Az apiterápiát már Hippokratész és Galenus kora óta gyakorolják az orvosok. A méhméreg modern felhasználása az osztrák Philipp Terč orvostól származik, aki 1888-ban írt cikket a méhcsípés és a reuma különös kapcsolatáról. 1935-ben egy magyar származású orvos, Bodog F. Beck alkotta meg a méhméregterápia kifejezést,

1957-ben a Szovjetunióban pedig már engedélyezték is a méhméreg használatát bizonyos betegségek kezelésére.

Mint kiderült, a méreg erős gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, javíthatja a bőr egészségét, az immunitást, enyhítheti az ízületi gyulladás tüneteit. Időközben a melittint tovább vizsgálták, és kiderült, hogy vírusellenes, antibakteriális és rákellenes hatással bír, legalábbis egerekben és in vitro körülmények között.

Azért mindent a méhméreg sem gyógyít

Eleinte a kutatók és orvosok annyira fellelkesültek az eredményektől, hogy már szinte minden betegségre a méhmérget ajánlották. Azt viszont még valóban kutatni kell, hogy a rákot, az AIDS-et, a Parkinson-kórt, az asztmát és más súlyos betegségeket tényleg gyógyítani lehet-e apiterápiával. Addig is a fő felhasználási terület az ízületi fájdalmak (ide értve a rheumatoid arthritist is)

és a krónikus izomfájdalmak, no meg a velük járó gyulladás csillapítása.

A méhméreg legbiztonságosabb alkalmazási módja a krém forma, így biztosan nem kerül a szer a véráramba. A kezelt bőrön is csökken a gyulladás, megszűnnek a pattanások, kevésbé láthatóak a ráncok.

Figyeljünk a mellékhatásokra!

A méhméreg-terápiának bizony lehetnek mellékhatásai: ilyen a fájdalom, a viszketés, az égő érzés, a duzzanat, a bőrpír vagy az elszíneződés. A méhméregre allergiás embereknek tilos minden apiterápia,

hiszen életveszélyes allergiás reakciót válthat ki minden méhméreg, akár krém formában is.

Mindig kérjük ki az orvosunk tanácsát, mielőtt méhmérget tartalmazó krémet kezdenénk használni és először csak nagyon kis felületen próbáljuk ki az adott terméket, figyelve a reakciónkat.

Kapcsolódó: Idén április 30-án lesz a méhek napja: ezért olyan fontosak a csíkos kis rovarok

Kiemelt kép: Getty Images