A pénz végtelenül ellentmondásos megítélése egyidős a történelemmel. Ma is vannak, akik élete az anyagi javak megszerzése körül forog – rájuk mondják, hogy „a pénz az istenük” –, de olyanok is, akik a csilingelő érméket, susogó bankjegyeket tartják minden baj okozójának. Ez valaha a mitológiában is tükröződött: volt, ahol a pénzt egy jóságos istennő személyesítette meg, aki kegyében részesíti az arra érdemeseket. Máshol, más korokban, vallásokban viszont a pénz maga volt a Sátán, az embereket megrontó kísértés, amely akadályozza a lelki fejlődést.

Akkor vajon melyik az igaz? Vagy mindkettő, esetleg egyik sem? Tényleg úgy kell tekintenünk az anyagiakban mérhető vagyonra, mint ami egy merőben antispirituális dolog, szellemi utunk kerékkötője? Mindenképpen, mindenkinek torzítja a jellemét, ha jómódú, illetve tehetségesen bánik a pénzzel? Igaz volna a sommás ítélet néhány vallásban, miszerint kizárt, hogy a gazdagok bejussanak Isten országába?

Midász király (bal) szerencséje

Nos, az ókori hagyományok azért nem voltak ennyire szigorúak ebben a kérdésben. Természetesen ismerték a jelenséget, amikor valakire a gazdagság – különösen a hirtelen meggazdagodás – erkölcsileg rossz hatással van, de nem feltétlenül magát a pénzt okolták ezért.

#noklapjahu

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria legfrissebb, 2015/5. számát!

Szöveg: Magyar Diána

Kép: Thinkstock