Mi volt az első, ezotériával kapcsolatos élménye?

Harmincnyolc évvel ezelőtt a barátnőim unszoltak, keressünk fel egy jósnőt. Hiába mondtam, hogy nem hiszek az ilyesmiben, nem hagytak békén. Végül elmentünk Emmához, a vak jósnőhöz, aki egykor híres opera-énekesnő volt. Ő megfogta a kezem, és olyan személyes dolgokat kezdett el sorolni, amikről nem tudhatott. Majd hirtelen elkezdte rikácsolni, hogy hagyjam el a férjemet. Azt gondoltam, ez a nő teljesen megőrült, hiszen éppen most született meg a második gyermekünk! Majd sorolta, milyen változások következnek később az életemben: találkozom egy férfival, aki a szemével fog dolgozni, akivel kölcsönösen egymás lelki társai vagyunk, aki a tenyerén fog hordozni. Várban fogok lakni, és olyan munkát végzek, ami úttörőnek számít. Az évek múlásával minden úgy történt, ahogy mondta. A férjem világhírű operatőr, jelenleg a budai Várban lakunk, és én nyitottam elsőként az országban színitanodát, ami napjainkban államilag elismert végzettséget adó szakközépiskolának számít.

Ezek után, gondolom, megváltozott a véleménye a jövőbe látásról…

Akkor kezdtem el hinni Emma jóslatában, amikor meghalt. Ugyanis a jövendölést azzal fejezte be, hogy valószínűleg mi már nem fogunk többet találkozni. Majdnem rávágtam, hogy ez biztos, mert én nem ide többet be nem teszem a lábam. De nem ez volt az oka, hanem az, hogy halálra gázolta egy autó.

Csodaszép gyűrű van az ujján.

Ez egy talizmán. Amikor rádöbbentem arra, hogy Emma látta a saját halálát, és ezzel utalt arra, hogy miért nem fogunk találkozni, akkor vettem komolyan a tanácsát, miszerint szerezzek be ezüst foglalatú korallgyűrűt, ami megóv majd a bajoktól. Egyébként semmilyen ékszert nem viselek, csak ezt a gyűrűt, amit sohasem veszek le. Illetve volt egy síbalesetem, ami miatt meg kellett műteni a lábam. Akkor le kellett venni a gyűrűt, és a műtét nem sikerült…

…

Az interjú folytatását keressétek a Nők Lapja Ezotéria új, 2015/6. lapszámában!

Szöveg: izing Klára

Fotó: Archív