A boldogság, a megújulás képessége, az életcél megtalálása – kortól független. Van, aki már 20 évesen révbe ér, mások egy kicsit később. A spirituális tanok szerint ez karmafüggő: nincs okunk elkeseredésre, ha életünk második felében úgy érezzük, még mindig útkeresők vagyunk.

Family of three

Judit és István egy nyugdíjasotthon lakói. Pár hónapja volt az esküvőjük, amelyen ott táncolt, mulatott az összes lakótárs, ápolók, orvosok is. Mindketten 78 évesek, egészséges, fitt emberek, és az esküvői fényképeken süt róluk a boldogság, a szeretet – igen, még a szerelem is. Miért hinnénk, hogy Ámor nyila csak a tiniket vagy a 40 év alattiakat találhatja el?!

Bár egykorúak, életútjuk nagyon különböző. István özvegy, tizenöt éve vesztette el feleségét; gyermekei, unokái Kanadában élnek. Judit viszont sosem volt férjnél: ahogy meséli, voltak ugyan udvarlói, de mindig közbejött valami – hol egy harmadik fél, hol az ő bizonytalansága. De így is boldognak, teljesnek érezte magát: tanítónőként, mint mondja, minden évben egyszerre harminc „gyereke” volt.

– Amióta azonban megismertem Istvánt, megértettem, mi az, amiről csak meséltem a diákoknak irodalomórán: a halálos, szép szerelmekről, például egy Petőfi és Szendrey Júlia között – meséli Judit, és tele lesz a szeme könnyel. – Eddig azt hittem, én valamiért kimaradok ebből: fiatalon ez még fájt, később már nem is reméltem, 50 felett pedig teljesen lemondtam róla. De ki tudta volna előre, hogy 76 évesen leszek életemben először olyan szerelmes, mint más 16 évesen?!

Olvasd el a teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2016/1. számában!

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock