A halál az emberélet legnagyobb misztériuma. Nem csoda hát, ha számtalan titokzatos jelenség kapcsolódik hozzá, hiszen maga a távozás is hidat képez evilág és túlvilág között. A test elhagyása előtti órákban, napokban a lélek már mintegy sejti, hogy hamarosan indulnia kell: egyre lazul kötődése a földi testhez, és egyre többet érzékel a felsőbb dimenziókból.

Azt, amikor valaki képi üzenetet kap saját vagy másvalaki haláláról, a parapszichológia krízislátomás néven ismeri. A kulcs valószínűleg a tudatalatti egy ma még ismeretlen képességében rejlik, de az egész folyamat egyelőre teljes rejtély. Még nem tudjuk, mi vezette Petőfit, amikor pontosan megjósolja a segesvári csata képsorait Egy gondolat bánt engemet című versében, vagy mi vezethette Sisi kezét, amikor ötvennyolc évesen ezt jegyezte naplójába: „… azt szeretném, ha lelkem a szívem apró nyílásán távozna majd az égbe…” Két év múlva merénylője egy reszelővel szúrta szíven – az orvosi jelentés szerint a halálos seb egy picike nyílás volt a szívtájékon.

Napóleon számtanfüzete

A halál körülményeinek megsejtése évekkel előtte is történhet, akár már gyermekkorban. A kamasz Bonaparte Napóleon számtanfüzete hátlapjára a következőt írta: „Szent Ilona, kis sziget”. Nyilván egy földrajzórai jegyzetelés emléke volt, de nehéz nem gondolni arra: tudat alatt már ekkor érezte, hogy egyszer majd pont e szigeten éli le utolsó éveit.

És valóban, száműzetése alatt elmesélte barátjának: már gyerekként különösen érdekelte ez a sziget, noha nem tudta megmagyarázni, miért. Ambivalens érzések lettek úrrá rajta, valahányszor a „Szent Ilona” kifejezést hallotta: egyszerre érzett vonzódást és viszolygást ettől a névtől. Katasztrófák, tömeges halálesetek előtt szintén gyakori, hogy valaki megmagyarázhatatlan borzadást érez a helyszín vagy a balesetet szenvedő jármű kapcsán. A Titanic kifutásának előestéjén például egy bankár, Pierpont Morgan megnézte az óceánjárót, és hirtelen, minden látszólagos ok nélkül az jutott eszébe: ez a hajó sosem fog célhoz érni.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/3. számában olvashatjátok.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock