Annyi biztos, hogy a jövő érzékelésének jelensége emberemlékezet óta ismert, hiszen már a bibliai prófétáknak is voltak filmszerűen összetett víziói a jövőről: gondoljunk például János apostol apokaliptikus látomására, amelyről a Jelenések könyvében olvashatunk.

Persze ez esetben egy nagyon távoli jövőérzékelésről van szó, hiszen a világvége még be se következett. Még érdekesebb, amikor viszont tényleg beigazolódik a látomás, így kétség sem marad afelől, hogy a képek tényleg a jövőből származtak, és nem például a tudatalatti vetítette ki őket. Erre példa egy kanadai férfi esete 1888-ból, aki egy erdei ösvényen sétált, ám hirtelen rosszul lett. Később elmondta: úgy látta eközben, hogy egy fekete vasszörny robog felé, közepén egyetlen, óriási szemmel. Ám ebből mindenki csak arra következtetett, hogy valamiféle rémálmot látott.

Huszonöt évvel később azonban ugyanezen az ösvényen lerakták a síneket, megindult a vasút. Ekkor értette meg ő is, és azok is, akik tudtak a látomásról, hogy a robogó mozdony fantomképe kerülhetett elméjébe a jövőből. Ott, az ösvényen sétálva a férfi egy pillanatra kieshetett saját „itt és most”-jából, hogy egy másik idősíkban lévő jelenetet érzékeljen, amely csak huszonöt év múlva vált valósággá.

Segítség, tűz van!

De az is megeshet, hogy olyan eseményt lát képszerű vízióban valaki, amely nem a jövőben történik, hanem épp akkor, az adott pillanatban – csak olyan messze az észlelőtől, hogy elvileg ő azt nem láthatná. 1759 egy nyári napján a stockholmi filozófus, Emanuel Swedenborg Göteborgban vett részt egy főúri bálon, amikor hirtelen nyomasztó érzés fogta el, és kiment a teraszra. Ám a baljós érzet itt sem csitult. Sőt, az alkonyati égen mintha lángokat látott volna, amelyek körülnyaldostak egy várost, és Swedenborg kétségbeesve észlelte, hogy az ő stockholmi házát is elemésztik. Felkiáltott fájdalmában, és gyorsan visszament a bálba.

Barátai aggódva kérdezték, miért ilyen sápadt. Először nem akarta elmondani, de végül unszolásukra beszámolt a látomásról. Persze senki sem vette ezt komolyan, és ugyan nyugtatgatták, de az volt az általános vélekedés, hogy a filozófus alighanem kissé sokat ivott. Pár óra múlva Swedenborg jobban lett, és azt mondta: „Istennek hála, eloltották a tüzet háromháznyira az én házamtól! Stockholm megmenekült…”

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/3. számának 29. oldalát.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock