„Anyukámat tekintem őrzőangyalomnak” – Interjú Csonka Andrással

Csonka András a Bak jegyének szülötte, aki annak ellenére, hogy a realitások talaján áll, mégis azok közé tartozik, akiket érdekel az ezotéria. Akik hisznek abban, hogy sokkal több van annál, mint amit az öt érzékszervünkkel megtapasztalhatunk.

A Bak jegyében született emberek rendszerint materialisták, azt vallják, hogy a gondolkodást az anyag, az anyagi folyamatok határozzák meg. A jegy híres szülöttére, Csonka Andrásra azonban furcsa kettősség a jellemző, hiszen két lábbal, szilárdan áll a földön, miközben tudja, hogy vannak dolgok, amelyek a létező világ felettiek, amelyek érzékszerveink számára elérhetetlenek.

60

– Nem mondom azt, hogy értek az ezotériához, de minden foglalkoztat, ami a spiritualitással, a lélekemelő folyamatokkal kapcsolatos. Elsősorban az asztrológia érdekel, de a magazinhoroszkópokban nem hiszek, mert nem tizenkétféle ember létezik.

– Jártál már asztrológusnál?

– Igen, és olyan fantasztikus csillagfejtőt találtam, aki a velem történt események alapján ki tudta számolni, pontosan mikor láttam meg a napvilágot. Ez a szakértő sok olyan dolgot mondott a születési képletemből, amely valóban jellemző rám. A személyre szóló horoszkóp sokat segíthet abban, hogy jobban megismerjük önmagunkat, illetve jó dolog, ha tudjuk, mi vár ránk. Mert az esetleges jövő ismeretében fel tudunk készülni akár az embert próbáló helyzetekre is. Az asztrológus ki tudja deríteni, hogy melyek a választási lehetőségek, ami szintén óriási segítség lehet a jelen és a jövő szempontjából egyaránt.

– Volt már déjà vu-érzésed?

– Mostanában nincs, de korábban többször villámcsapásként ért a felismerés: ezt a szituációt átéltem már egyszer valahol, valamikor, hajszálpontosan ugyanígy. Erről a témáról azt olvastam, hogy azért lehetnek jelenetek és emberek is ismerősek, mert valójában tényleg átéltük őket, csak egy korábbi inkarnációban.

– Az ezotéria a déjà vu-t azzal magyarázza, hogy bizonyos körülmények között az elménk egy pillanatra hirtelen „átkapcsol” egy ismeretlen dimenzióba.

– Ezek szerint a déjà vu nem más, mint a tudatunk akaratlan időugrása? Amikor a sors lehetőséget ad arra, hogy bepillantsunk az univerzum „eseménynaptárába”?

– Igen, amit az ezotériában Akasha Krónikának hívnak.

– Vagyis ilyenkor elménk átlép egy másik valóságsíkra, ahol már minden megvan, ami szánunkra jövőként fog bekövetkezni. Nagyon érdekes, ilyen szemszögből még nem gondoltam végig a „valahol már láttam” érzését.

– Van a világnak olyan pontja, ahol otthon érzed magad?

– A víz, a nagy kékség van rám ilyen furcsa hatással, amelynek a közelségére mindennél jobban vágyom. A tenger, az óceán monumentalitása, ereje, látványa vonz a legjobban. Amikor el akarok lazulni, relaxálni szeretnék, vagy el kell képzelni az ideális pihenőhelyet, akkor a lelki szemeim előtt mindig egy kis öböl képe jelenik meg, amelynek biztonságát a magasba törő hegyek adják. Ha tehetem, minden évben elutazom a tengerhez. Az idei évben nagy óceánjárón hajón fogom múlatni az időmet.

– Hiszel a reinkarnációban?

Az interjú még nem ért véget, a folytatásért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/4. számának 60. oldalát.

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Sárosi Zoltán