A deus ex machina igazából színháztörténeti fogalom: az antik görög színpad egy technikai megoldására utal. Ha a színdarabban az szerepelt, hogy egy istenség – Zeusz, Athéné vagy bármelyikük – hirtelen megjelenik az emberek közt, a dolgot valahogy kivitelezni kellett. Az ókori technikusok ezt úgy oldották meg, hogy szerkesztettek egy különleges gépet, amely az istenséget játszó színészt szó szerint „odapottyantotta” a színpadra. Ezzel érzékeltették felbukkanása váratlanságát, miként azt is, hogy fentről, az égi világból száll le a Földre. Erre utal, hogy „Isten a gépből” – ám a kifejezésnek már ekkor is volt egy szimbolikus többletjelentése. Mégpedig az, hogy mindig is akadtak csodás események, amikor egy vagy több ember bajba, akár halálos veszélybe kerül, ám egyszer csak váratlanul történik valami. Valami, amit józan ésszel nem lehet megmagyarázni…

A fáraó életmentő aranykígyója

Az ilyen, felsőbb dimenziókból érkező beavatkozások különösen izgalmasak a nagy történelmi sorsfordulók idején. Amikor A címben szereplő latin kifejezés szó szerint így fordítható: „Isten a gépből”. Átvitt értelemben pedig olyan csodás eseményre utal, amikor szorult helyzetben váratlan segítség érkezik a felsőbb szférákból. Mennyei beavatkozások a történelemben Deus ex machina erőben volt, és csak úgy záporozott rá a sok dárda, nyílvessző. Ramszesz nem félt a haláltól – azzal sokszor szembenézett már –, de aggódott Egyiptomért. Váratlanul azonban különös segítséget kapott: a sisakján lévő koronán ágaskodó aranykobra felizzott, és életre kelt. A királyi ékszer kígyója valódi kobrává vált: megmozdult, előrelendült, és tüzes mérget fújt az ellenségre. „Uadzset úrnő adta nekem a győzelmet” – számol be a csodás eseményről Ramszesz például krónikája. Uadzsetnek a kobrát hívták; a fáraói koronán lévő kígyó ugyanis ezt az istennőt testesíti meg. Ő pedig az egyiptomi vallásban az ország egységének a jelképe, a királyi hatalom istenasszonya, aki a fáraó személyes védelmezője is egyben. Az életre kelt aranydísz árasztotta a pusztító lángokat maga körül. A hettiták hanyatt-homlok menekültek, a fáraó pedig fényes győzelmet aratott. Az istennő közbeavatkozása nélkül azonban nemhogy győzelemre nem volt esélye, de szorult helyzetében legfeljebb a hősi halálért küzdhetett volna. Ramszesz esetén kívül nincs is más példa a történelemben, hogy saját koronája mentse meg egy bajba került uralkodó életét.

Isten ostora és a mennyei fénylény

Vajon Róma megmenekülését a hun pusztítás elől egy égi látomásnak köszönheti? Ez így nem egészen igaz, mivel Attila hun királynak nem volt szándéka lerombolni az Örök Várost. Inkább egyfajta erőfitogtató akcióval akart bevonulni, hogy megmutassa a világnak – de főként a hanyatlásában is erős Római Birodalomnak –, ki az úr a háznál. Attila nem véletlenül nevezte magát Flagellum Dei-nek, azaz Isten Ostorának. Küldetéstudatot érzett, hogy az égi erők nevében felemeljen, és lesújtson országokra. Emellett a történészek egyértelműen bebizonyították: szó sincs róla, hogy – mint a nyugati források ábrázolják – vérengző, tömeggyilkos barbár lett volna. Személyében egy művelt, latinul-görögül jól beszélő államférfit, az antik kultúra kiváló ismerőjét tisztelhetjük, aki járatos volt a kor spirituális tanításaiban is. Mikor Róma ellen vonult, a támadás előtti éjjelen álmot látott. Álmában egy, az égbolton lebegő, fényes alak – aki Jézus lehetett – megkérte őt: kímélje meg az Örök Várost. Ha ezt megteszi, ígérte neki a mennyei tünemény, holta után évszázadok múlva sem felejtik el a nevét.

…

A cikk folytatódik a Nők Lapja Ezotéria 2016/4. számának 31. oldalán.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock