A Szűz jegyében született emberek gyakorlatiasak, kritikusan szemlélik a világot, és általában azt fogadják el, ami ésszel megmagyarázható. Éppen ezért csak kevesen vannak köztük, akik hisznek a láthatatlan világ létezésében. Ám, ha ezt mégis megtapasztalják, akkor a dolgot nemcsak elfogadják, hanem a követőivé is válhatnak.

– Persze, ahogyan sokan mások, én is elolvasom az újságokban a horoszkópomat, bár ezt szerintem többnyire még az is megteszi, aki egyáltalán hisz benne.

– Személyre szabott horoszkópot készítettek már neked?

– Igen, egy barátom – meglepetésként – elemeztette a horoszkópomat egy asztrológussal, aki zavarba ejtően pontos képet festett le. Megdöbbentő volt, hogy egy olyan személy, akivel még sohasem találkoztam, ennyi mindent tudhat rólam.

– A Szűz jegyűek általában az eszükre hallgatnak, és elvetik mindazt, amit az ösztöneik sugallnak.

– Akkor úgy látszik, én vagyok a kivétel, mert döntéshelyzetekben szinte mindig figyelembe veszem a megérzéseimet is. Az emberekkel kapcsolatos sejtéseim például rendszerint beigazolódnak. Még egészen fiatal koromban történt, hogy késő éjszaka, vaksötétben – amikor az utcai lámpák sem égtek –, mentem haza a színházból. Feltűnt a távolban egy alak, aki felém tartott. Szinte a zsigereimben éreztem, hogy veszélyes lehet. Gyorsan beléptem a házba, becsuktam az ajtót, megálltam a lépcsőházban, de nem kapcsoltam fel a villanyt. Visszafojtott lélegzettel, dermedten álltam a kapualjban, néhány másodperc múlva a férfi megállt a házunk előtt. Kereste, hova tűnhettem el, de szerencsére nem vette észre, hogy beléptem. Ezt a veszélyesnek nevezhető helyzetet azért úszhattam meg, mert a megérzéseimre hallgattam.

– A hatodik érzéked ezek szerint általában emberekkel kapcsolatban működik jól?

– Azt hiszem, hogy mint általában a Szüzek, én is jó emberismerő vagyok. Gyakori, hogy már a találkozás pillanatában érzem, milyen az illető, hogy van-e ,,dolgunk egymással”. De a veszélyhelyzetekre is figyelmeztetnek ez ösztöneim. Még nem volt mobiltelefonon, a barátnőmmel megbeszéltünk egy találkozót. Amikor eljött a nap, rossz érzések kerítettek hatalmukba. Ezért megpróbáltam lemondani a randevúnkat, de nem sikerült. Azon gondolkodtam, hogy el sem indulok, de nem akartam, hogy hiába várjon rám. Menet közben ezek az érzések annyira felerősödtek bennem, hogy amikor megérkeztem a megbeszélt helyre, nem is vártam meg a barátnőmet, hanem nyomban felszálltam egy hazafelé tartó buszra. Nem tudom, mi történt volna velünk, ha maradok, ha találkozunk, de szinte biztos vagyok abban, hogy valami rossz. Ez nagyon régi eset, de érdekes módon a mai napig tökéletesen fel tudom idézni magamban az egykori érzéseket.

– Hiszel a gondolat teremtő erejében?

– Igen, azt hiszem, amire sokat gondolok, az előbb-utóbb valahogy úgy is lesz. Szerintem, amit adunk, azt kapjuk vissza. Például, ha udvarias vagyok vezetés közben, akkor azt tapasztaltam, hogy velem is előzékenyek. Hiszek abban is, hogy egymáshoz közel álló emberek akkor is kapcsolatban vannak egymással, ha mondjuk, épp nagy a távolság köztük. Gyakran megesik, hogy akire gondolok, az még azon a napon felhív telefonon. Viszont érdekes módon ez a gondolaterő valahogy nem működik nálam akkor, ha munkáról van szó. Ha valamit nagyon szeretnék, akkor görcsössé válok, és így nem kapom meg a feladatot. Talán ,,túlakarom”. Megfigyeltem, ha lazán, könnyedén állok hozzá, ha úgy vélem, nem tragédia, hogy nem adják nekem a szerepet, akkor éppen ennek az ellenkezője történik, és megkapom azt, amire nem gondolok görcsösen.

– Volt már déjà vu élményben részed?

…

A választ és az interjú folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 61. oldalán találhatjátok.

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Kovács Szilvia, Archív