Az összes ezoterikus irányzat, tanrendszer egyöntetűen állítja: igazi lényünk nem a hús-vér testünkkel azonos. Ez csak egy maszk, elkendőzi valódi mivoltunkat, amely mögötte rejlik – és a testtel ellentétben, nem romlékony, nem születik, és nem is hal meg soha. Vagy még inkább, olyan, mint egy ruha, amelyet a fogantatásunkkor magunkra öltünk, majd életünk utolsó pillanatában kibújunk belőle, és ott hagyjuk. Mint este a valódi levetett ruhát a széken.

Ám ha a testünk csak ruha, hol van ennek az öltözéknek a gazdája – azaz mi saját magunk, az „Én”? Nos, ez az, amit tudósok és szellemi tanítók millió kutattak és kutatnak évezredek óta, és gyakorlatilag mindegyikük arra jutott, hogy ez az igazi énünk nem más, mint színtiszta rezgés, energia, fény.

Agykutató és az aura

Arról, hogy a biológiai testen kívül nem anyagi jellegű, úgynevezett energiatesteink (=szellemtest, finomtest) is vannak, az ősi misztikus tanrendszerek mindig is tudtak. Ezt vallották Indiában és Kínában éppúgy, mint például a kelta druidák vagy az ősmagyar táltosok is. Mindannyian úgy tartották, igazi lényünket nem is egy, de több ilyen éteri finomságú test alkotja. Mindezeket a leírásokat a nyugati tudomány persze sokáig puszta mesének, vallásos hiedelemnek tartotta, mert számára csakis az hihető, aminek a létezését tényszerű bizonyítékok támasztják alá.

Nos, ez is megtörtént. Egy angol agykutató, Walter John Kilner (1847–1920) kísérletekkel mutatta ki nemcsak szellemtesteink létét, de azt is, hogy közülük melyik milyen, és mire szolgál. Első nagy felfedezését akkor tette, amikor rájött: ha pár percig egy sötét üveglapon át erős fénybe néz, majd rögtön utána egy halványabb lapocskán keresztül egy előtte ülő páciensére, az illető teste körül lágyan derengő, fényes burkot lát. Kilner orvos volt, nem pedig misztikus vagy parafenomén. A jelenséget mégsem magyarázhatta másképp, mint úgy: az emberi testet egy több rétegből álló erőtér övezi, amelyet ő a Földet körülvevő légkörhöz hasonlított. Ezt nevezte el „human energy field”-nek, azaz emberi energiamezőnek, amely azonos azzal, amit az ezotéria aura néven ismer.

Láthatatlan érrendszerünk

Már Kilner észrevette azt is, hogy ezen az erőtéren belül három rétegszerű szint különíthető el. Ez is összhangban áll az ősi misztikus tanításokkal, amelyek szintén azt állítják: az emberi aurának – létezésünk valódi lényegének – három jellegzetes rétege, „emelete” van. A nagy ezoterikus filozófus, Rudolf Steiner nyomán szokás őket általában asztrál-, mentál- és étertestnek hívni. Ezek leírása, jellemzése azonban az ezotéria irodalmában nem egységes: szinte ahány tanító, annyiféleképpen írják le a szerepkörüket. Vagyis, ha a kedves Olvasó másképp ismerte fénytesteink hierarchiáját, mint ahogy a következőkben itt megtalálja, nem téved, és nem tudta eddig rosszul. A misztika nem olyan, mint a matematika: mivel itt anyag feletti valóságokról van szó, az egymásnak látszólag ellentmondó állítások is lehetnek egyszerre igazak.

Általában az étertestet tartják a legalacsonyabb rendű fénytestünknek. Ez az az energiaszövedék, amely összekötő kapocsként működik hús-vér szervezetünk és a felsőbb szellemi irányítás között. „Ő” továbbítja azokat az információkat, parancsokat sejtjeinknek, melyek az anyag feletti valóságból érkeznek, és amelyeket földi testünk feldolgoz, illetve engedelmesen végrehajt – így biztosítva a szervezet helyes működését. Az étertest tartalmazza a csakrák alsó szintjeit. S hogy mik is valójában ezek? A csakra mivoltának megértéséhez érdemes tudnunk, hogy mindegyik finomtestünkben különféle energiák, rezgések keringenek – hasonlóan a vér-, illetve nyirokkeringéshez. Ahol pedig az ezeket szállító pályák keresztezik egymást, csakrák – azaz egyfajta anyag feletti elosztóközpontok – jönnek létre.

…

A cikk folytatódik a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 31. oldalán.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock