Caroline soha véget nem érő körforgással köti össze a láthatót a láthatatlannal, tisztelve minden evilágit. Mindent, ami odaát van. A kanadai asszony nem csupán sámán, boszorkány, tisztánlátó, jósnő, hanem anya és cégvezető is egy személyben.

– Mikor kezdtél boszorkánykodni?

– Születésemtől érzékeny vagyok a körülöttem levő világra és az energiákra, mindig érdekelt az ezotéria, az okkult tudományok is vonzottak. Jól olvastam az emberi lelkekben, nyitott voltam a nem evilági dolgokra. Aztán egy időre megváltozott az életem, feleség lettem, és anya. Huszonhat évesen épp a második gyerekemmel voltam várandós, amikor eldöntöttem, hogy komolyabban akarok foglalkozni a gyógynövényekkel és azok hatásaival. Rengeteg könyvet olvastam ebben a témában, de úgy éreztem, a tudásom még nem elegendő. Aztán rátaláltam egy iskolára, ahol renget tanultam. Például a csoporttal több hétre kiköltöztünk az erdőbe gyógynövényeket gyűjteni, és közben orvosi enciklopédiákat is tanulmányoztunk. Itt szereztem meg azt a tudást, ami például a megérzéseim erősítéséhez kellett. Hiszen nagyon sok esetben erre hallgatva tudok gyógyítani.

– Jóslással is foglalkozol?

– Régen jövendőt is mondtam, de nem foglalkoztam vele hivatásszerűen. Meggyőződésem, hogy sok tehetséges kártyavető és tisztán látó van, de a jövő kutatása veszélyes vállalkozás. Gondoljunk csak a vonzás törvényére! Ha negatív dolgot látunk például a kártyalapokban, és ezt elmondjuk, akkor az illető gondolatai újra és újra visszatérhetnek erre, és akaratlanul is bevonzhatja az életébe mindazt, amit elmondtak neki. Vagyis az önbeteljesítő jóslatok igen gyakoriak, ami a boldogtalanság forrása is lehet. Ha mégis jóslásra szánom el magam, akkor igyekszem nem a negatívumokat kihangsúlyozni, hanem inkább azt, hogyan emelkedhet felül az illető a nehéz helyzeten. Persze ez nem azt jelenti, hogy a negatív eseményekre nem hívom fel a figyelmet. Csak arról van szó, hogy nagyon odafigyelek a fogalmazásra, és megmutatom a nehéz helyzetből kivezető utat. Felh ívom a hozzám forduló figyelmét arra is, hogy a jelennel foglalkozzon, mert így alakíthatja a jövőjét.

– Említetted, hogy a második gyermekeddel voltál várandós, amikor beiratkoztál egy ezoterikus tanfolyamra. Mi történt ekkor?

– Várandósságom kezdeti szakaszában az orvosom egy olyan gyógyszert adott, amely a kicsi tüdejét erősíti. Sajnos a terhesség túl korai szakaszában kaptam ezt a szert, amivel a babámat megbetegítette. Ugyan a szülés rendben lezajlott, de amikor a gyermekemet a kezembe adták, éreztem, hogy valami nincs rendben, bár az orvosok akkor ezt nem erősítették meg. Amikor Loick majdnem egyéves volt, elkezdtem az előírt étrenddel táplálni, többek között tehéntejet is adtam neki. A gyerekem, aki már gőgicsélt, lassan elnémult, aminek okáról fogalmam sem volt. Másfél éves korában kiderült, hogy 8-as triszómiában szenved, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen autista. A diagnózis előtt már különleges tinktúrával kezeltem a kicsit, hogy megerősödjön. Ebben az időben a gyógynövény-tanfolyam haladó kurzusát végeztem, és táplálkozási tanácsadónak tanultam. Ennek köszönhetem, hogy feltűnt: a fiam allergiás tüneteket mutat a gluténre és a tejtermékekre. Száműztem ezeket a hatóanyagokat az étrendünkből, és láss csodát! Az iskola, ahova a fiamat gyógykezelésre vittem, fél év után behívott, hogy többé ne hozzam őt ide, mert már nincs erre szükség. Örömömnél csak a meglepődésem volt nagyobb. Végiggondoltuk az orvosokkal, hogy mi változott az évek alatt, és az étrend volt az egyetlen. Ekkor jutott a tudomásomra, hogy ételallergia is összefügghet az autizmussal. Hatalmas felelőtlenségnek tartom, hogy ezt nem mondják el minden szülőnek, akinek autista gyermeke van. Mondanom sem kell, hogy azóta a gyerekeimet olyan ritkán látja orvos, amennyire csak lehet. A két másik gyerkőc sosem járt még orvosnál. Mióta gyógyítással foglalkozom, sokkal jobban figyelek a megérzéseimre, amelyek sohasem csalnak meg.

– A kisfiad is fogékony a másik dimenzió történéseire?

– Igen. Például éveken át rosszul aludt, éjszaka sikoltozott, és olyan emberekről számolt be, akiket csak ő látott. Ilyenkor azt hajtogatta: „Anya, fáj!” Eleinte nem tudtam, miről beszél, ezért úgy döntöttem, felkeresek egy médiumot, aki megnézett néhány, Loickról készült fényképet. Felhívta a figyelmemet arra, hogy rengeteg eltávozott lélek veszi körül a fiamat. Először arra gondoltam, hogy talán ezeket a lelkeket a hely, a házunk köti a földhöz. Esetleg itt haltak meg, itt történt velük tragikus esemény. Aztán kiderült, hogy a gyermekem miatt vannak ezek a lelkek a közelünkben. Komoly beszélgetésre szántam el magam a fiammal. Elmondtam neki, hogy rendelkezik olyan képességekkel, amelyekkel hatni tud ezekre a lelkekre, és el tudja őket küldeni. Ha ez sikerül, akkor megszabadulhat a fájdalmaktól is. Loick megfogadta a tanácsomat, el tudja küldeni ezeket a lényeket, és átalussza az éjszakákat. De ezt követően soha többé nem beszélt ezekről a lényekről. Azt hiszem, tökéletesen kezeli a helyzetet.

…

Az interjú folytatódik a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 47. oldalán.

Szöveg: Suhajda Annamária

Fotó: Thinkstock