Nézzünk a tükörbe! Mit látunk? Saját testünket, a jól ismert formával, arcvonásokkal – de vajon tényleg ez az, ami konkrétan mi vagyunk, amire azt mondhatjuk: „Én”? Az ősi tanítások szerint nem, mert ez mindössze a földi testünk, amelyet csak erre az inkarnációra öltünk magunkra. Valódi énünk nem más, mint egy titokzatos, fénytermészetű energia, az úgynevezett életerő.

28 az ero

Egyre több kísérlet bizonyítja, hogy valóban létezik az életerő: az, amelyet már a középkori alkimisták is ismertek, és amely születésünktől halálunkig irányítja testünket. Ők, a középkor aranycsinálói „vis vitalis”-nak hívták, ami latinul szó szerint „életerő”-t jelent, de ahány nyelv és kultúra, annyiféle neve van. A testünket működtető energiát ugyanis valaha minden nép jól ismerte. Létezése sokáig természetes volt Nyugaton is, végül itt az anyagelvű világkép vette át az uralmat. Keleten azonban máig nem csodálkozik senki, ha kórházi orvosok a prána keringését próbálják fokozni a betegben, vagy ha egy építészmérnök úgy tervezi meg a házat, hogy annak alaprajza a benne lakók csíjét támogassa, ne pedig akadályozza.

Kozmikus háló

A prána és a csí nem más, mint a hindu, illetve a kínai kifejezés erre a bizonyos, minden élőlényt éltető energiára. Nyugaton erről tudni, beszélni tudományos körökben ma még nonszensz, lévén ez nálunk még az ezotéria tárgykörébe tartozik. Az életerő azonban a sci-fikben már meg- jelent: ki ne ismerné a Csillagok háborúja (Star Wars) űreposz szállóigévé lett köszöntését: „Az Erő legyen veled!”? A filmekben így üdvözlik egymást a Jedi-lovagok, akik életüket az Erő megismerésének – és mások javára való használatának – szentelik. S hogy mi is ez a titokzatos Erő? Egy végtelen, az egész univerzumot átfogó kozmikus energiaháló, amelyből minden lény saját személyes életereje is származik: van tehát az egyéni életerő, és van a forrásuk, az Erő is, amelyet úgy lehet elképzelni, mint a világmindenség „aurája”. Yoda mester, a Jedik ősöreg tanítója így beszél róla: „Soha nem szabad lebecsülni az Erőt, nagy hatalma van, kitartást ad. Az Erőnek nem számít a méret, összetartja a galaxist. Az életből árad, ezért nagy. Összeköt, és megvilágosít minket. Nem az izmainkban, hanem magunk körül kell érezni az Erőt, mindenütt, közted és köztem, a fákban, a kövekben, mindenütt.” Mindez azért roppant érdekes, mert teljes összhangban áll az ősi spirituális tanításokkal. A filmeposz alkotója, George Lucas saját bevallása szerint valóban ezeket tanulmányozva alakította ki a Star Wars háttérmitológiáját, magát a Jedi-filozófiát.

A nyugati világban mindezt még csak így, egy sci-fin keresztül lehetett népszerűsíteni, elfogadtatni az emberekkel – ám Keleten a testünket vezérlő energiák ismerete, használata úgyszólván a mindennapok része.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 29. oldalán folytatódik.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Archív