Az angyalok – azaz „küldöttek” – az ősi tanítások szerint Isten fényéből keletkeztek. Az Ő kiáradásai, mintegy meghosszabbított kezei, akik révén a Kozmikus Intelligencia irányítja a teremtett világokat. Tény, hogy az összes ősi misztikus tanrendszer egyetért abban, hogy nem egy, de több világ létezik – ez összhangban áll a multiverzum elmélettel, amelyet ma már a fizikusok többsége is elismer. Mindegyik világnak megvan a maga védelmező arkangyala. A héber tradíciók szerint az univerzum, amelyben a mi Földünk is elhelyezkedik, Mihály (Michael, Mikhael) őrizetére van bízva: ő tehát a mi világunk védőangyala. Ő egyben az összes angyal elöljárója, a mennyei seregek fővezére, aki közvetlenül Isten trónja mellett áll – mint testőrkapitány a királya mellett az égi országban.

A mennyei lázadás leverője

Mihály azon nagyhatalmú angyalok egyike, akik egyaránt óriási tiszteletben részesülnek a zsidó, az iszlám és a keresztény vallásban is. Alakja, kultusza azonban egyértelműen héber eredetű – neve is héberül jelenti azt, hogy „Ki hasonló Istenhez?” Ez pedig egy homályosnak tűnő, ám igencsak sokatmondó név. Néhányan úgy fordítják a nevet, hogy „aki Istenhez hason Új ló”. Ez azonban téves, mivel a héber eredetiben egyértelműen nem az „aki” szerepel, hanem a kérdő névmás: „ki?” Maga a név tehát egy kérdés: ugyan ki merné magát Istennel egyenrangúnak tételezni? Ki az, aki összevethető Vele, a Mindenség Urával és Teremtőjével?

Nos, aki gőgjében magát azonos rangúnak tartaná Istennel, azt épp Mihálynak kötelessége rendre tanítani – és ez nevének igazi eredete. Ő ugyanis először a lázadó angyalok elleni háborúban tűnt ki, ahol az Istenhez hűséges angyalok csatakiáltása így szólt: „Ki olyan, mint Isten?” Ez visszavágás akart lenni Lucifernek, a lázadók vezérének, mert ő jelentette ki magáról, hogy Istennel azonos rangú, tehát az Úrnak szerinte nincs joga neki parancsolni. Mihály azonban szembefordult vele. Összegyűjtötte az Isten pártján álló szolgálóangyalokat, és kirobbant a háború az égben. A Jelenések Könyve erről így emlékszik meg (egyben a távoli jövőre vonatkozó jóslatként is, de egyúttal az ősrégi háborút felidézve): „Ekkor nagy háború támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a Sárkányt, aki az angyalaival védekezett… „ (Jel. 12.7.) A „Sárkány” alatt természetesen a lázadó angyalok vezérét kell érteni: Lucifert, az egykori angyalt, akiből a Sátán lett, miután kitaszították az égből.

Fénylény az égen

Az Úr elleni felkelés leverése volt tehát Mihály legdicsőbb tette: ez avatta őt minden angyal és arkangyal elöljárójává, a mennyei fővezérré. Ekkor kapta legmagasztosabb neveit: Isten Hercege, a Nyugat Ura, a Mennyország alkirálya, A Béke Védelmezője. Különleges szimbólumaira utalnak a következő nevei: Vasárnap Angyala, Tűzangyal, Olajfa Hercege, Mandulafa Ura. Küldetéséhez illően harcias személyiségű fénylény, noha nem agresszív – a Fény védelmében, és csakis védelem céljából ragad fegyvert. Mint hadvezér és harcos angyal, égiteste a Nap, eleme a tűz, de egyes misztikusok szerint ő a Merkúr irányító szelleme is. Tüzes, szenvedélyes, dinamikus lényét fejezi ki az is, hogy ő a legaktívabb arkangyal: nem egyszer jelent meg a Földön embereknek, álomban, látomásban és az éber valóságban is.

…

A folytatáshoz lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 63. oldalát.

Szöveg: Kincses Boglárka

Illusztráció: Wikipédia