Aki egy kicsit is ismeri a tarot rendszerét tisztában van vele: a kártyalapok képei rólunk szólnak, rajtuk az emberélet tipikus állomásai láthatók jelképes formában. Ez azt jelenti, hogy az ábrákon szereplő alakok valójában mi magunk vagyunk, így mindenki keresztülmegy a tarot 22 lapja által megjelenített összes stádiumon – életútja során akár többször is. Ha végigpörgetünk egy kártyapaklit, láthatjuk, hogy a képek hangulata elképesztően széles skálán mozog. Vannak köztük vidám, derűs jelenetek, ahogy rejtélyesek és groteszkek, sőt rémisztőek is. Utóbbiak, a „félelmetes”, „horrorisztikus” kártyák a legizgalmasabbak, mivel csak látszólag ijesztőek. Üzenetük ugyanis általában épphogy pozitív végkicsengésű a sorsunkra nézve! Mégis sokan megijednek, ha egy ilyen lapot húznak – különösen a rossz hírű 12-est, az Akasztott embert.

Akasztófa és életfa egyben

Tény, hogy a kártya képe első látásra valóban kissé bizarr. Fiatal férfi lóg fejjel lefelé egy akasztófáról, jobb sarkánál felfüggesztve, hátul összekötött kézzel. Ez mindenkinek a halált, kivégzést, öngyilkosságot juttatná eszébe, ám ha pontosabban megfigyeljük a képet, láthatjuk, hogy cseppet sem tragikus. A fiatalember arca ugyanis békét, meditációs révületet sugall, sőt némelyik kártyán fejét glória övezi. Emberünk semmiképp sem tűnik szenvedőnek, még kevésbé halottnak. Arcán üdvözült mosoly, szeme nyitva, és noha láthatóan befelé figyel, tekintete mégis életteli. Az akasztófa sem valódi kivégzőeszköz: jó pár tarot-csomagban az Akasztott ember gyümölcsökkel teli, lombos fán lóg, mely a bibliai édenkert fájára emlékeztet. Ám mivel az akasztás mégiscsak áldozatot, megpróbáltatást jelképez, e kártyát ősidők óta a próba lapjának tartják a tarot-értelmezők. Legfontosabb mondanivalója ez: életutunkat nehézségek, próbakövek szegélyezik. Ezek során a karma az egónkat sokszor nagyon komolyan próbára teszi: rákényszerít, hogy lemondjunk valami számunkra fontosról, akadályokat hárítsunk el, vagy épp teljesen feláldozzuk a pillanatnyi érdekünket. Ezt mindenki már gyermekkorában is tapasztalja, ahogy azt is, hogy a számunkra kellemes dolgok eléréséhez kellemetlenségeken keresztül vezet az út – vagy fordítva: a lemondások, fájdalmak, szenvedések mindig meghozzák gyümölcsüket.

A rosszból is tanulhatunk

A tragikusnak tűnő akasztás és a termő, életteli gyümölcsfa látszólagos kontrasztja arra tanít, hogy az éremnek két oldala van, az univerzum pedig a kettő harmonikus egyensúlyán alapul. Az Akasztott ember ezért lóg olyan áhítatos transzban az élet (vagy a tudás) fáján: ő már tudja ugyanis, hogy fájdalom nélkül nincs boldogság, halál nélkül nincs élet – és viszont. Hiszen gondoljunk csak bele: vajon tudnánk-e értékelni a hajnalt, ha nem volna éjszaka? Örülnénk-e egy vigasztaló szónak, simogatásnak, ha előtte nem lettünk volna szomorúak? Vagy értenénk-e az „egészség” szó jelentését, ha sose lettünk volna betegek? E kártyalap pont ezekre a költői kérdésekre tanít bennünket, így fő üzenete: ne szidjuk, és ne szégyelljük azokat az időszakainkat, melyeket legszívesebben kiradíroznánk az életünkből, merthogy akkor „ránk járt a rúd”. Ezek nélkül most nem tartanánk ott, ahol tartunk. Az ősi misztériumkultuszokban is előbb fájdalmas halált halnak a különféle istenek, hősök, hogy utána diadalmasan feltámadjanak. Ez életünk nagy traumáit jelképezi – azokat, melyekbe egy kicsit „bele is haltunk” –, mégis talpra álltunk, azaz feltámadtunk belőlük. De nemcsak a hétköznapi életútra igaz ez, hanem a beavatásra, a végső tudás elnyerésére is, mivel az ezotéria szerint ezt is csak egy jelképes halál során lehet elérni.

Aki dudás akar lenni…

Az ősi mítoszokban ezt úgy mutatták be, hogy a hőst felakasztották egy fára, amely a világfát – a mindenség tartóoszlopát – jelképezi. Lelke leszállt az alvilágra, majd fel az égbe, hogy végül immár a legszentebb tudás birtokában térjen vissza a fán lógó testébe. Ilyen beavatási halált szenvedett el a germán mitológiában Odin, az istenek királya, a bölcsesség és a mágia istensége, aki feltehetően az egyik modellje volt a tarot 12-es lapjának. Odin ugyanis elhatározta, hogy megszerzi a mindenség végső titkát, a bölcsességet. Ehhez azonban keresztül kellett mennie egy fájdalmas próbán: felakasztották a világfára. Az Edda óizlandi eposz így meséli el szenvedéseit: „Függtem, tudom, a szélfútta faágon, kilenc éjen át, dárdával átverve (…) odafenn a fán, gyökere hol támad, titok mindeneknek…” (fordította: Tandori Dezső). De a magyar népdal is ezt fogalmazza meg, miszerint „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” – azaz minden eredmény eléréséhez próbákon, akadályokon, gyötrelmeken át vezet az út. Fontos az is, hogy az Akasztott ember a bokájánál van felfüggesztve, azaz tótágast áll – illetve lóg. Ennek üzenete az, hogy a nagy traumáink során úgy érezzük, hogy a világ a feje tetejére állt körülöttünk, minden bizonytalanná, kaotikussá vált, elvesztettük kapaszkodóinkat. Kétségbeesés helyett azonban ilyenkor érdemes megpróbálnunk nyugodtnak, békésnek maradni – miként az Akasztott –, és hozzá hasonlóan befelé figyelve feltenni a kérdést magunknak: Miért kaptuk ezt? Mit taníthat számunkra a problémánk, nehézségünk? És hogyan lehet kiutat találni belőle? Ezt akár egy meditáció során is megtehetjük, különösen akkor, ha tényleg épp most megyünk keresztül egy nagyobb válságkorszakon. Ilyenkor csendes helyen, mécsesláng mellett vegyük elő a 12-es lapot, és az Akasztott képére pillantva gondoljuk végig: Honnan érkeztünk ide, a mostani helyzetünkbe? Vajon mit kell hamarosan magunk mögött hagynunk? És mi lehetne az újjászületésünk a jelképes halálból: az új életvitelünk, amely miatt most valószínűleg fel kell adnunk a régit? Ha valaki az Akasztott ember lapját húzza, az azt jelezheti, hogy gyökeres változás előtt áll. Élete nemsokára a feje tetejére fordul – vagy ez már meg is történt –, valamitől vagy valakitől meg kell válnia, el kell búcsúznia. Ez lehet egy olyan emberi kapcsolat, amely már kiüresedett, nem szolgálja a lapot húzó személy belső fejlődését. De természetesen lehet más is – egy munka, lakóhely vagy akár az addigi világszemléletünk –, a lényeg, hogy a kártya arra int, itt az idő, hogy elengedjük, akkor is, ha ez fájdalommal járhat.

El kell engedni a régit!

Ezért a 12-es lapot a tarot-misztikában a dinamikus, változást sugalló kártyák közé sorolják. Asztrológiai jelképe az Uránusz bolygó, illetve a Vízöntő csillagkép – mindkettő a gyors, robbanásszerű változások hírnöke. Az ilyen átalakulási korszakok eleinte roppant kényelmetlenek, mivel fel kell adnunk az addig jól megszokott, begyakorolt életvitelünket. A Vízöntő és az Uránusz – akárcsak a tarot 12-es – azt jelzik, hogy a karmánk hamarosan kitesz minket a komfortzónánkból, ami hidegzuhany-szerűen érhet minket. De csak akkor, ha nem készülünk fel lelkileg és szellemileg! Az Akasztott Ember végső tanácsa ez is: ha a világ felfordul körülöttünk, ne keseredjünk el, de ne is csukjuk be a szemünket! Lecsillapult elmével, szívünkben egészséges bátorsággal és kíváncsisággal haladjunk tovább, megoldva a felmerült problémákat, elhárítva az akadályokat. A keresztény tarot-misztikusok szerint az Akasztott valójában magát Jézust, a Megváltót is jelképezi – így tehát a legsötétebb „nagypéntekeink” idején is gondoljunk arra, hogy lesz feltámadás!

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2015/1. számában jelent meg.

Szöveg: Kincses Boglárka

Fotó: Thinkstock