A 19-es kártyát látva általában mindenki felsóhajt: végre egy derűs lap a sok félelmetes szimbólum – Halál, Ördög, Torony – után! A közvetlenül ezt megelőző kártyalapok ugyan már jelezték, hogy a mélypont után felemelkedés következik: a 17-es, a Csillag reményt ígért, a 18-as Hold pedig gyógyulást, megtisztulást. A Nap még örömtelibb hírt hoz annak, aki ezt a lapot húzza. A jövőre nézve egyértelműen derűs időszakot, megkönnyebbülést jelez: az illető úgy fogja érezni, hogy a sok hányattatás után valósággal újjászületett. Ez a Nap egyik fő mondanivalója: letettük a terheket, elengedtük a régi fájdalmakat, újult erővel mehetünk tovább. Az, hogy egy ilyen életszakaszt miért pont a Nap jelképez, nem kell magyarázni. Ki ne szeretné a napfényt, a simogató sugarakat?

Erő, energia, önbizalom

Orvosi tény, hogy a napsütés valósággal felpörgeti az immunrendszert. Ez spirituális értelemben is igaz: a Nap energiája megerősíti szervezetünk védelmi rendszerét, de egyben személyiségünket is körülbástyázza egy egészséges méretű önbizalommal. Az indiai csakratanban is összefüggés van a Nap és az öntudat között: a napfonat, azaz a köldökcsakra látja el az embert az egó tudatával, ennek révén tudjuk kimondani: „Én vagyok. Én, »én« vagyok.”

Az indiai teremtésmítoszban is a Napisten, Szúrja jelképezi azt a pillanatot, amikor a Teremtő Isten először kimondta: „Vagyok! Létezem!” – és ezzel öntudatra ébredt a világ. Ez a Bibliában is megjelenik, midőn az Úr így mutatkozik be Mózesnek: „Vagyok, aki vagyok.” Indiában is úgy tartják, hogy az emberi egó valójában napfényből, Nap-energiából áll, hiszen az embert a Teremtő földi másának képzelik el. Így, ha valaki a 19-es lapot húzza, ez azt is üzenheti: a sok hányattatás, mélyrepülés után – melyeket a „félelmetes lapok” jelképeznek – önbecsülése kezd helyreállni, megerősödni. Itt ezt abszolút pozitív értelemben kell értenünk: a túlméretezett egóra, a gőgig, büszkeségig jutó önbizalom veszélyeire a Diadalszekér lapja figyelmeztet. A Nap fénye az ősi tanok szerint emellett rávilágít mindenre, ami addig rejtve maradt. A kártya másik fontos üzenete tehát: olyan összefüggésekre, igazságokra ébredünk rá, melyeket ez idáig nem láttunk meg, úgymond megvilágosodunk. A Nap ugyanis szemünk égi megfelelője: az univerzum „szeme”, amely nemcsak a tényleges látás, de a megértés, a felismerés érzékszerve is.

Egyiptomi szimbólumok

Nem véletlenül ábrázolták Egyiptomban is szemként a Napot, mint a „világ szemét”. A Napszemet háromszög alakú keret vette körül, amely az egyiptomi misztériumokban magát a mindenséget jelképezi, így az ábra jelentése: a Nap, mely bevilágítja, értelemmel és éltető fényenergiával látja el az univerzumot. A háromszögbe foglalt szem Egyiptomból került át a héber hagyományba, hogy végül az ábrázolhatatlan Isten egyetlen elfogadott szimbóluma legyen. Az ókorban minden kultúra tisztelte a Napot, de talán az összes közt a legnagyobb kultusza a fáraók birodalmában volt. A világ leghíresebb naptemploma, ahol a Napot, mint Rét, az istenek atyját imádták, Héliopoliszban állt, a mai Kairó közelében – a város neve görögül Napvárost jelent.

A héliopoliszi Ré-templomban működött egyben az ókori idők legnagyobb beavatási központja, ahol a jelölteket az ezotéria különféle irányzataira, technikáira oktatták. Egy hatalmas könyvtár is volt itt, melyben állítólag még Atlantiszról származó dokumentumokat is őriztek. A Nap-misztériumiskola olyan tanulókat is magáénak tudhatott, mint Szolón, Platón, Püthagorász,sőt maga Jézus is, aki az apokrif evangéliumok szerint szintén itt kapott beavatást. Hogy miért fontos mindez? Azért, mert a kutatók többsége szerint maga a tarot rendszere is innen, Héliopoliszból ered. Így aztán nem csoda, ha a kártyalapokon hemzsegnek az egyiptomi szimbólumok, illetve az olyan ábrák, amelyek csakis az egyiptomi mitológiából kiindulva fejthetők meg. Ez a megállapítás vonatkozik a 19-es lapra is. A képet egy óriási, sugaras Nap uralja az égbolton, fényárba vonva a tájat. Lent, egy fal előtt egy vagy két meztelen gyermek áll, táncol vagy lovagol – de mindenképp valamilyen örömteli, felszabadult cselekvést végez. Az arcuk is mosolygós, amit csak fokoz, hogy a háttérben napraforgók tárják szirmukat az ég felé – az egész jelenetből csak úgy sugárzik a boldogság, az életöröm.

Meditáció az újjászületésért

A gyermekek meztelensége a személyiség felszabadulására utal. A ruha ugyanis mindig a konvencióknak, társadalmi szokásoknak való megfelelést jelképezi, a ruhátlanság viszont az édeni ártatlanságot, amikor ezek még nem kötötték az embereket. De ugyanezt jelzi az, hogy nem felnőttek vannak a képen: a gyermek a tisztaság, a teremtés, a születés és újjászületés örök szimbóluma. Márpedig a Nap is a teremtés jelképe: hajnalban, amikor felkúszik az égre, mintegy újrateremtődik a világ. Ezt az összefüggést (Nap–teremtés–újjászületés, születés gyermek) mutatták be az egyiptomi misztériumokban úgy, hogy Ré napistent gyakran ábrázolták aranybőrű, sugárkoronás csecsemőnek. Az egyiptomi teremtésmítosz szerint is, a mindenség úgy született, hogy egy virág kelyhében megjelent Ré, mint Napgyermek, aki kinyitotta szemét, pillantásával pedig fénnyel árasztotta el az addigi sötétséget. Ezért, ha igazán át szeretnénk érezni a 19-es lap üzenetét, érdemes egy napfényes helyen kényelmesen elhelyezkedni. A Nap lehetőleg oldalról érjen minket, és a gyakorlat hatását növeli, ha késő délelőtt vagy délben végezzük.

Újra a napos oldalon

Nézzünk rá a 19-es lapra, majd behunyt szemmel képzeljük magunkat a napfényben táncoló gyermek helyébe! Meditatív úton gondoljunk arra: „gyermek vagyok, szabad, tiszta, ártatlan gyermek, és ruhátlanul táncolok, pörgök-forgok egy napraforgóval teli, napsütötte réten…” Ezután nyissuk ki szemünket, és gondolatban vagy akár írásban próbáljunk válaszolni az alábbi kérdésekre!

• Milyen volt a múltam, milyen úton jutottam el idáig, ahol most tartok?
• A 19-es lapon nem véletlenül egy fal előtt táncolnak a gyermekek. A fal a gátlásokat, akadályokat jelképezi, amin a lap húzója, a kérdező már túljutott. Milyen akadályokat győztem le, hagytam magam mögött a közelmúltban?
• Mit várok a jövőtől? Milyen céljaim, álmaim vannak, hová szeretnék jutni?

Ha pedig feleltünk mindezekre, ismét behunyhatjuk szemünket. Képzeljük el, ahogy a ránk sütő Nap teremtő, kreatív energiákat sugároz belénk, hogy szabadon haladhassunk vágyaink beteljesítése felé. Testünk-lelkünk megerősödik, egészséges önbizalom tölt el minket, és átadjuk magunkat a derűnek, az örömteli megnyugvásnak: túl vagyunk a nehezén, a Csillag és a Hold éjszakája után immár az élet „napos oldalára” jutunk.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2016/1. számában jelent meg.

Szöveg: Kincses Boglárka

Fotó: Thinkstock