Amikor valaki komolyabban elkezd az ezotériával foglalkozni, akkor erre az útra rendszerint trauma tereli. B. Nagy Magdolnánál erről szó sincs. Őt a láthatatlan világgal való foglalkozás boldoggá teszi.

– Egészen kicsi gyerekként már mindennapi kapcsolatban voltam a másik dimenzióval. Az angyalokat hároméves korom óta látom, aminek azért nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert azt hittem, hogy ez nem különleges adottság, mindenki rendelkezik ilyen képességgel. Jó ideig fogalmam sem volt arról, mit is érzékelek. Harmincéves lehettem, amikor rádöbbentem, hogy ennek az égi adománynak csak kevesen vannak a birtokában.

– Mi terelt az ezotéria útjára?

– Míg másoknak rendszerint át kell élniük egy tragédiát ahhoz, hogy erre az útra lépjenek, addig nálam éppen az ellenkezője történt. Amikor a nem evilági témákkal kezdtem foglalkozni, szinte minden porcikámat átjárta az öröm. Először a feng shui keltette fel a figyelmemet, aztán elsajátítottam a Spirituális Válasz Terápia módszerét, és ekkor derült ki, hogy amit mások angyallátásként tanulnak, annak a tudásnak a birtokában vagyok.

– Nem kellett tanfolyamot végezned ahhoz, hogy sikeres angyali közvetítő legyél?

– Így igaz. Közben az is kiderült, hogy sokkal fejlettebb a hatodik érzékem, mint az átlagembereknek. Így aztán ha valaki hozzám fordul a problémájával, akkor nemcsak az angyalát látom, aki mellette van, hanem azt is érzékelem, hogy mi okozza a problémáját, az élete hol rekedt meg, és hogyan kellene változtatni, hogy elégedett legyen.

– Milyennek látod az angyalokat?

– Nem szárnyas lényeknek, és nem is középkori festményeken szereplő puttóknak, hanem színes energianyalábnak. Minden színnek megvan a jelentése, és ezek a színek az életünk során folyamatosan változnak.

– Vagyis mindig más angyal tartózkodik a környezetünkben?

…

A választ és az interjú folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/2. számában találjátok.

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Németh Gabriella