Amikor gyermekként mesét hallgattunk, talán bele se gondoltunk, miért pont hét országra szólt a királylány és a királyfi lakodalma, vagy miért hárman vannak a testvérek, akik közül mindig a legifjabb harmadikból lesz a hős. Tudat alatt megszoktuk, hogy mesékben, mondákban előszeretettel bukkannak fel bizonyos számok, sokkal gyakrabban, mint a többi, „nem olyan mesés” szám. De vajon miért pont ezek a „mesések”, és miért nem mások?
Egy kutatás során azt vizsgálták, melyek a világon a legnépszerűbb szerencseszámok. Nem meglepő módon pont azok kerültek a képzeletbeli dobogóra, amelyek a mesékben is a leggyakoribbak: a 7-es és a 3-as. Helyezést ért el a 8-as is, mivel ez a távol-keletiek kedvence, az ottani mesékben nyolc próbát teljesít a hős, és a nyolcadik gyerekből lesz hős, kiválasztott. Ez is mutatja, hogy a számok „meséssége” erősen kultúrafüggő: Nyugaton másokat részesítenek előnyben, mint például Ázsiában vagy Afrikában.
3 kismalac, 3 emelet
A mi kultúránkban főleg a következő számok bukkannak fel a mesék visszatérő elemeként: 3, 7, 9 és 12. Mindegyiknek megvan a maga oka, miért is kapott ilyen jelentőséget, ugyanis a felsoroltak numerológiai értelemben véve mind is különleges, „varázslatos” számok. Lássuk, miben is áll a mágikusságuk!
A 3-sal szinte minden mesében találkozunk. Három kívánságot kérhetünk a kifogott aranyhaltól, három kismalac szerepel a Grimm-mesében, Lúdas Matyi is háromszor veri meg Döbrögit. A számot az irodalom is kedveli – gondoljunk a három testőrre! –, illetve szállóigékben is gyakori, például az olimpia jelszava is egy hármas buzdítás: citius, altius, fortius! (Gyorsabban, magasabbra, erősebben!)
Nos, ennek a forrása a hármas szám központi szerepe az ősi spirituális tanokban. A teremtésmítoszok szerint ugyanis Isten előbb az Istennőt árasztja ki magából, aki megszüli az isteni gyermeket. Az ókori mitológiákban, különösen Egyiptomban az istencsaládok mindig hármasságok is egyben: Ozirisz, az apa, Ízisz, az anya és fiuk, Hórusz, de gondolhatunk a keresztény Szentháromságra is. Indiában a mindenséget három fő istenség irányítja: Brahma megteremti, Visnu fenntartja, Síva pedig kozmikus táncával elpusztítja, amikor eljött az idő az újabb teremtésre.
A hármas ugyanakkor a világ három szintjét is szimbolizálja: szellemvilág–asztrálsík– anyagi dimenzió. Vagy a bibliai tanok szerint: mennyország–föld–pokol. De az ember is ugyanígy triádként, hármasságként épül fel testből, lélekből és szellemből.
…
Kíváncsiak vagytok a folytatásra? Lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2017/3. számát!
Szöveg: Magyar Diána
Illusztráció: Thinkstock
