A gyerek és az anya lelke, érzelmei nagyon szoros összetartozásban vannak. A hétéves kor alatti gyermek szinte egy az egyben tükrözi az anyában zajló folyamatokat, és tizennégy esztendős korig bár ez az arány csökken, még mindig releváns. Vagyis mindazt, amit az anya érez és önmagában elfojt, a gyermek, mint egy érzékeny műszer érzékeli, és mint egy „színes, nagyképernyős kivetítő”, megjeleníti. A gyerek tüneteiben tehát az anya integrálásra váró árnyékfilmje fut. Nézzük, mi is jelenik meg ezen a filmen!

A szorongás hatása

„De rajtam nem látja a gyerek” – szokták mondani reménykedve az érintett anyukák. Csakhogy a gyermek szeme mindent lát, mert ő teste minden sejtjével, lelke összes csápjával érzékel, s magába is szívja mindazt, amiben él. Nem csoda, hiszen az anya testében fejlődött, az ő szívverése ritmusán keresztül lüktetett számára az élet, és csak azért, mert a köldökzsinórt teste megszületésével elvágták, az érzelmi szálak még sokáig tartanak. Kamaszkorra megváltozik a helyzet, de amíg érzelmileg is fel nem nő, a család is nagyobb hatással lesz rá. Ám addig mindent, amit az anya próbál elfojtani, kiszorítani személyiségéből, amiben él, ahogyan arra érzelmileg reagál, a kicsi is érzi, és sokszor meg is jeleníti.

Lívia arra panaszkodott, hogy fia szorong, nem barátkozik az oviban, antiszociális. A saját életéről kérdezve elmesélte, hogy egy multinál dolgozott, de amióta otthon van a gyerekkel, még nagyobb stressz, mint azelőtt. Szigorú napirendet írt elő maguknak, csak a teljesítményekről szól a világ. Imádja a gyermekét, de állandóan attól fél, hogy elrontja a nevelését, folyamatosan szorong. A barátait és a férjét is elhanyagolja, nincs rájuk ideje és kedve sem. Nagyon igyekszik, hogy tökéletes anya legyen, miközben épp a legfontosabbat veszíti el, az élete iránt érzett, felszabadult örömöt. Az anya saját szorongásainak filmje pedig a gyermek viselkedésén keresztül elevenedett meg.

A kisgyermekekkel legtöbbször nincsen „baj”. A gyerek tünetei mögött egy segítségre szoruló anya érzései, szenvedései állnak. Félelmek, szorongások, teljesítménykényszer, megfelelni akarás, elhanyagoltság, örömtelenség, elnyomott önmegvalósítási vágy, érzelmi bizonytalanság, és még sorolhatnám, mert ahány nő, annyi történet. Természetesen a kicsi gyermeknek is szüksége lehet segítségre, de nem a szülő helyett, és legtöbbször nem első lépésként. Gondoljuk csak meg, a gyerek heti hány órát tölt a segítőnél, és mennyit a családban! Fontos, hogy a szülő is abba az irányba segítse őt, amerre a segítő, ehhez pedig össze kell tájolni az iránytűket. Holisztikusan gondolkodva a változás csak úgy lehet igazán eredményes, ha a szülő is integrálja a gyereken megjelenő, önmagából kiszorított tartalmakat.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/3. számában olvashatjátok.

Szöveg: Dr. Hatalyák Krisztina holisztikus life-coach, kineziológus

Fotó: Thinkstock