A Szent Jobb, Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze az augusztus 20-i körmenetek során minden évben fontos szerepet kap, ezáltal a közvélemény többet hall róla. Szent, más néven I. László király koponyacsontja, annak története, őrzési helye viszont kevéssé ismert, habár most, hogy az uralkodó trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából 2017-et Szent László emlékévvé nyilvánították, e különlegességről is mind több szó esik. Ám kérdés, amikor elhangzik, hogy „Szent László hermáját a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban őrzik”, mennyire lehet ismert a herma szó jelentése…

Szent csontok kalandos sorsa

Nos, a herma görög eredetű szó, négyszögletű kőoszlopot jelent, amely oszlopon kizárólag egy fejet és egy férfi nemi szervet faragtak ki. Az első ilyen, kar és láb nélküli alkotás állítólag Hermészt, a görög mitológiában az istenek hírnökeként megjelenített férfit örökítette meg, innen a név. Évszázadok során a herma szó tartalma folyamatosan változott, mindinkább összeforrt a szentek tiszteletével, mígnem egyfajta ereklyetartók lettek, s általában az ábrázolt személy csontjait tartalmazták.

Így jutottunk vissza Szent Lászlóhoz, aki mindössze negyvenkilenc esztendősen, 1095-ben hunyt el, Nagyváradon temették el. 1192-ben III. Celesztin pápa szentté nyilvánította, sírját felnyitották, testét díszes sírba helyezték, ám fejét egy külön ereklyetartóba tették, az évek folyamán vallásos tisztelet tárgya lett. A fából készült herma a középkorban oly gyakori tűzvészben, 1406-ban elpusztult, ám csodák csodájára a koponyának semmi baja nem esett. A ma látható hermát Zsigmond király uralkodása idején, a 15. században készítették. Az ezüstből és aranyból metszett ereklyetartó – amely az egykori király arcmása – külön érdekessége, hogy felülről nyitható, tehát a koponyacsontot akár meg is lehet érinteni.

Mint oly sok mindennek a magyar történelem viharos évszázadai során, ennek a kincsnek is kalandos sorsa volt, az eredeti herma elpusztulása után is. Az állkapcsot elválasztották a koponyától, azt Bolognában őrzik. A 18. század végén Zichy Ferenc püspök a nyakszirtcsontból egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, amelyet ott szintén egy díszes hermában őriznek. Eleinte egyébként a páratlan értékű kincset a Báthory család tulajdonolta, majd a 16. század elején az akkori győri püspök, Naprágyi Demeter révén a győri püspökség fennhatósága alá került. Prágában restaurálták, a török megszállás idején pedig Borostyánkő várában őrizték. (Borostyánkő a mai Ausztria területén, Burgenland tartományban van, osztrák neve Bernstein.) Az „igazi” herma, az erdélyi magyar aranyművesség remekműve a győri bazilika egyik gótikus mellékszárnyában (Hédervári-kápolna) van, immár több mint százötven éve itt találta meg végső helyét.

…

A téma folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/4. számában találjátok.

Szöveg: C. Azahar

Fotó: 123RF