A gyermekek és fiatalok halála mindig nagyon fájdalmas még egy kívülállónak is, hiszen ők úgy távoznak innen el, hogy szinte nem is éltek. A földi ember ezt igazságtalanságnak tartja, mert nem ismeri a mögötte lévő szellemi összefüggéseket. Ebbe szeretnék egy kis bepillantást nyújtani.

Sorban állás az életért

Először is tudnunk kell: arra, hogy egy lélekkel miért történik ez vagy az, nem lehet általános szabályt lefektetni. Szellemi szempontból igen sok oka lehet ugyanannak az eseménynek – jelen esetben a korai halálnak. Ezért itt, a Földön ritkán tudjuk meg, hogy miért kellett egy zsenge életnek kettétörnie. Ez azonban nem jelent igazságtalanságot, csupán azt, hogy az emberi látásmód jóval szűkebb, mint a szellemi.

Az első kérdés az szokott lenni, hogy ha megfogan egy lélek, miért nem tud megszületni, miért következik be spontán abortusz. A tanítások szerint nagyon nehéz emberi testet kapni, azaz lehetőséget egy földi életre. Ennek sok oka van, és az, hogy ki, mikor és hol kap inkarnációs lehetőséget, nagyban függ az ő szellemi fejlettségétől, korábbi karmáitól, eszmei beállítódásától, attól, hogy milyen csoportkarma része, és még jó pár dologtól. Bármilyen groteszkül is hangzik, bizonyos értelemben odaát – különösen az alsó világokban – „sorban állás” van egy-egy földi életért. Ha ez a kezdeti, nem kis nehézség megoldódott, még mindig ott van a következő, hogy meg tud-e születni. A szülők testileg alkalmasak-e utódok nemzésére, az anya a kihordásra, a terhesség alatt nem történik- e olyan esemény, amely megváltoztatja az eredeti felállást (például családi helyzet), akarja-e az anya a gyereket, és még rengeteg más kérdéses tényező merül fel. Ha ezek közül bármelyik is hátrányosan érinti a leszületendő gyerek jövendő életét, egészségét, akkor félbemaradhat a folyamat, vagyis a magzat meghal. Szintén gyakori az az eset is, amikor a magzat „egyszerű” testi okok miatt nem tud „megkapaszkodni” a méhben, és nem sikerül a fejlődés. Egy médiumi látomás szerint van olyan lélek is, aki több százszor próbálkozik megfoganni, amíg sikerül neki. Ebből látszik, hogy mennyi nehézséggel jár az első kilenc hónap. A tanítások azt mondják, hogy a születés és a halál közül a születés a nehezebb. Láthatjuk, miért.

A kisgyermekkor vége

A következő kritikus időszak a csecsemőkor. Bár napjainkban az orvostudomány már sok okot legyőzött, ami régen a babák halálához vezetett, mégis jelentős a csecsemőhalálozás aránya. Ennek szellemi oka az szokott lenni, hogy a lélek – különösen a fejlettebbek, akik már nem szívesen jönnek ide – a születés után, megtapasztalva a földi világot, megijed az előtte álló feladatoktól és szenvedésektől, és nem hajlandó benne maradni a testében. Mivel ilyenkor még könnyen jár ki-be a kis testbe, nem nehéz visszatartania magát attól, hogy végleg benne is maradjon, így ismét korai halál következik be. Ekkor dolgavégezetlenül megy vissza a szellemi világba, ahol ismét elölről kell kezdenie mindent. Kisgyerekkorban szintén gyakran következik be a szomorú vég. Ebben több szellemi ok szokott közrejátszani. A mai ezoterikus felfogás azt mondja erre, hogy a gyerek csak azért jött, hogy a halálával szellemi útra terelje a szülőt. Ez is előfordulhat, de nem ez az egyetlen lehetséges ok. Sokkal gyakrabban fordul elő az, hogy a léleknek csak ennyit kellett élnie. Ennek szintén több oka lehet. Lehetséges, hogy előző életében valamit elkövetett az egészsége ellen, ami miatt néhány évet itt kell töltenie a Földön, mielőtt egy újabb inkarnációba kezd. Ha például valakinek az előző életében hetven év adatott, de ezt alkoholizmussal hatvan évre rövidítette, akkor előfordulhat, hogy a hiányzó tíz évet egy plusz inkarnációban, beteg májjal kell leélnie, mielőtt újabb fejlődési feladatot kaphat.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2018/03. lapszámában olvashatjátok el!

Szöveg: Szabó Judit
Fotó: Thinkstock