Sokan hiszünk bennük. Ha meglátunk egy kéményseprőt, gyorsan gombot keresünk a ruhánkon, hogy megragadva mormoljuk: „Kéményseprőt látok, szerencsét találok!” Egy lóherével borított réten lázas igyekezettel próbálunk négylevelűt találni a háromlevelűek tengerében, újévkor lencsét eszünk, és lehetőség szerint meghúzzuk a szerencsemalac farkát. A feng shui elterjedése óta pedig egyre többen tartanak Buddha- vagy elefántszobrot a lakásukban – előbbiből persze csakis jól tápláltat, utóbbiból felfelé kunkorodó ormányút. De vajon tudjuk, hogy miért teszünk így? Miért hiszünk ezekben a szerencseszimbólumokban, és miért pont ezekben? Vajon kinek jutott eszébe először épp ezekhez kapcsolni a boldogság, siker, jószerencse képzetét?
Az U alak jelentősége
Népszerű szerencsejelképeink többsége nagyon ősi eredetű, bár az ókori emberek jellemzően még nem ezekben bíztak. Sokkal inkább a bőségszaruban, mely a görög Tükhé és a római Fortuna sorsistennő szimbóluma, illetve az általuk forgatott – a szerencse forgandóságára utaló – kerékben. Ugyanakkor például a lópatkó már a rómaiak előtti etruszk civilizációban is nagy erejű bajelhárító volt – a legrégibb, i. e. 400-ból ránk maradt patkótalizmán is tőlük származik. A patkó és a szerencse kapcsolatának okát nem nehéz megfejteni. A ló minden kultúrában mágikus állat: a nomádok a bejárat fölé erősített lókoponyával tartották távol az átkot és a rossz szellemeket. Ilyen hatást azonban csak a feláldozott ló csontjának tulajdonítottak, ám még a szerencsetalizmánhoz jutás érdekében sem akarták az értékes lovakat elpusztítani. Így jöhetett az ötlet, hogy a védelmező lovat inkább patkó képviselje – a lókoponyáról patkóra váltást a régészek az ősmagyaroknál is igazolták. Mindez azonban csakis vaspatkóra vonatkozik. A vas az egész emberiség őshagyományában a legerősebb bajelhárító fém: a démonok, ártó szellemek rettegnek tőle. Emellett a patkót csakis felfelé álló szárakkal, azaz U formában szabad rögzíteni, mert a lefelé fordított patkó miatt elfolyik a házból a szerencse. A keresztények szerint viszont C alakban érdemes a patkót falra vagy bárhová akasztani, mert így Krisztus nevére utalva a Megváltó védelme alá helyezi a ház lakóit. A közhit szerint igazi védőamulettet az ember nem vásárol, vagy ajándékba kap, hanem talál. Mióta azonban a lovak kiszorultak a mindennapi életből, már nem bukkanunk leesett lópatkóra az úttesten túl gyakran, ezért a magunknak vett patkónak is nyugodtan bizalmat szavazhatunk. Ha pedig nem tudunk szerezni, jelképezhetjük U betűvel – például az autónk rendszámában – de a győzelem jeleként feltartott mutató- és középső ujj is sokak szerint nem a „Victoria”, azaz „győzelem” V betűjét, hanem egy szerencsepatkót idéz.
…
A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/4. lapszámában olvashatjátok el. A magazint július 30-tól keressétek az újságárusoknál!
Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock
