Hogy a szellemidézés veszélyes üzem, ez minden korban, kultúrában köztudott volt. Ősidők óta keringenek történetek arról, milyen következménnyel jár, ha valaki puszta kíváncsiság vagy kalandvágy által hajtva zaklatja a túlvilág entitásait. Hogy milyennel? Egy szóval kifejezve: borzalmas következményekkel, és természetesen nem a szellemre, hanem a botcsinálta varázslóra nézve. A bosszúszomjas lelkek az illetőt megölték, őrületbe kergették, vagy magukkal vitték a túlvilágra. Emellett, ha a hatóságok utolérték, tiltott mágia űzéséért is felelnie kellett. Az újkorban azonban a szellemidézés nemcsak legálissá, de valóságos divattá vált, napjainkban pedig bizonyos körökben szintén népszerű. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: vajon a túlvilági lények faggatásával mindenképp megsértjük az univerzum törvényeit – vagy van „szabályszerű” formája? Lehet-e szellemet idézni nem kontár és nem veszélyes módon? Ha igen, hogyan? És mire használhatjuk „jogszerűen” ezt a műveletet, azaz mit illik kérdezni a más dimenziókban lakóktól?

A kollégista lányok hibája

A szellemidézés ősidők óta ismert művelet az ezotériában, mellyel egy különleges mágia- ág, az úgynevezett nekromancia foglalkozik. (A szó a görög nekromanteia, „halottjóslás” kifejezésből ered, de tágabb értelmű annál.) Fontos megkülönböztetni a nekromantát az „átlag” médiumtól: míg ugyanis utóbbinál a másvilági létformák kezdeményezik a kommunikációt, és ők is vetnek véget annak, addig a nekromanta esetében megfordul az irány. Itt ő az „úr a háznál”, nem a szellem: a nekromanta kezdeményezi a kommunikációt, és mindvégig ő diktálja a feltételeket, végül pedig ő zárja le a beszélgetést, elbocsátva a megidézett lényt.

És pont e sajátságokból szokott származni a legtöbb „idézési baleset”. A fentiekből ugyanis kiderül, hogy a nekromanta részéről nemcsak szaktudásra, de komoly akaraterőre és spirituális képességekre van szükség, hogy a műveletet mindvégig kontrollja alatt tartsa. Ha ez nem sikerül, megfordulhat a kocka: a túlvilági létforma veheti át az irányítást, ami hasonló következményekkel járhat, mint amikor valaki vezetés közben elveszti uralmát a száguldó autó felett. Igaz ugyan, hogy egy „normál” szellem nem él vissza az idéző gyengeségével, ám – ahogy ezt az ősi spirituális tanok is megerősítik – az anyagfeletti dimenziókban nem csak jóindulatú létformák élnek. Hírhedt „idézési balesetekről” a mágia irodalmában bőven olvashatunk. A kockázat érzékeltetésére említjük az egyik hazai esetet: egy szabolcsi kollégiumban az 1980-as években három gimnazista lány „szellemesdit” játszott. Egy tükör előtt gyertyát gyújtva ismételgették egy szobatársnőjük nevét, aki egy évvel azelőtt az ablakból kiugorva lett öngyilkos.

Hogy sikerült-e az idézés, nem tudni, ám az eset után az egyik, addig teljesen egészséges lány epilepsziás lett, a másik pedig arra panaszkodott: egy láthatatlan, rosszindulatú lény ül a hátán. Harmadik társnőjük pedig hangokat hallott, melyek arra akarták rávenni, hogy vesse ki magát az ablakból. Végül mindhárman pszichiátriai osztályra kerültek, és csak hosszú kezelés után nyerték vissza régi önmagukat.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/04. lapszámában olvashatjátok el. A magazint szeptember 18-tól keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock