Ősi hiedelem szerint léteznek tárgyak, melyek a saját, rájuk jellemző rezgéseken kívül különleges energiákkal is rendelkeznek. Ezeket hívják varázstárgyaknak, amelyek különféle módon keletkezhetnek, illetve kerülhetnek valaki birtokába. Némelyiknek a varázshatalma az eredetéből származik: az égből hullt alá, tengerből bukkant elő, tündérek kovácsolták, vagy atlantiszi menekültek hozták magukkal. Mások eleve úgy készültek, hogy alkotójuk különféle műveletek révén mágikus erővel ruházta fel őket. Olyanok is vannak, melyek különlegessége a birtokba jutás módjában rejlik – így például a talált tárgyak ősidőktől fogva szerencsehozónak számítanak. De vajon a varázstárgyak napjainkban, a modern világban is működnek? Érdemes hinni bennük? Sokan legyintenek, mondván: ez csak babona, amellyel egyesek a felelősségüket akarják magukról áthárítani: „biztosan azért nem vettek fel, mert nem a piros pöttyös zoknim volt rajtam az állásinterjún”. Pedig a világon mindenki visel, vagy tart magánál amulettet, hiszen mi más volna például a jegygyűrű, sőt, valójában minden ékszer?!
Farkasfog és banánhéj
Az amulett, a talizmán és a kabala látszólag valami hasonlót jelent, a köznyelvben általában szinonimaként is használjuk őket. Pedig nagyon nem mindegy, melyikről beszélünk, hiszen már az eredeti jelentésük is teljesen más. Az amulett az arab nyelv „viselni, hordani” igéjéből származik, és valóban: olyan varázserejű tárgyat jelent, amely csakis egy személyhez kötődik, és akkor tudja legjobban kifejteni hatását, ha gazdája testéhez ér. Nem véletlen, hogy Jumurdzsák is inge alatt, nyakába akasztva viselte azt a bizonyos amulettet.
Egy igazi amulett feladata elsősorban a mágikus védelem. Ez tehát egy úgynevezett passzív varázseszköz: pajzsszerű energiaburkot gerjeszt viselője körül, amely a földre rajzolt varázskörhöz hasonlóan kívül tart mindenféle energetikai szennyezést, negatív rezgést, ártó hatást. Erre viszont egy amulett tipikusan azáltal lesz képes, ha bizonyos mágikus műveletekkel az addig hétköznapi tárgyat megtöltik, átitatják olyan rezgésekkel, amelyek révén gazdája „spirituális testőrévé” válhat. Vajon eszerint bármiből csinálhatunk amulettet? Nos, azért az alapanyag is számít: egy farkasfogból készült amulett nyilván erősebb védelmezőnk lesz, mint például egy banánhéjból készített – egyszerűen azért, mert minden dolog az eredete rezgéseit örökíti tovább, és fejti ki új szerepében is. Így a farkasfogamulett a farkas erejével fogja gazdáját védelmezni, banánhéj-amulettünk azonban kevésbé lesz hatékony, hiszen az édes, sárga gyümölcsöt nem tipikusan őrző-védő erejéért szeretjük…
A passzív bajelhárító amulettekkel szemben a talizmán aktívan szolgálja birtokosát. Azaz: nemcsak védőfalat állít az ártó erőknek, de pozitív energiákat vonz be a hatósugarában lévők életébe. Neve vagy a görög telesma, azaz „tökéletesség”, vagy a török talism – „mágikus ábra, ikon” – szóra vezethető vissza. Abban is más, sőt, több, mint az amulett, hogy míg utóbbi általában csak egy személy védelmezésére képes, addig talizmánja egész közösségeknek – családoknak, népeknek, országoknak – lehet, mint amilyen például a magyarság számára a Szent Korona.
…
A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/04. lapszámában olvashatjátok el. A magazint szeptember 18-tól keressétek az újságárusoknál!
Szöveg: Kincses Boglárka
Fotó: Thinkstock
