Legnagyobb kincsünk, legfontosabb, legtöbbet használt érzékszervünk a látásunk. De vajon sok ember számára miért nem tükrözi hűen a külvilági valóságot? Azaz: mi állhat az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribb, sokszor kisgyermekkorban jelentkező fénytörési hibák hátterében? Gál Ildikó írása.

Ma már egyre szélesebb körben elfogadottá válik, hogy minden testi jelenség mögött tudati folyamatok állnak. Ennek megfelelően a szervezetünk helyes működése a „helyes”, harmonikus tudatállapotot tükrözi, míg a hibákban, betegségekben szellemi gátjaink manifesztálódnak. Vajon igaz lehet ez a szemünkkel kapcsolatos problémákra is? A látáshibákat – különösen a veleszületett vagy a kisgyermekkorban jelentkező rövidlátást – civilizációs tünetnek szokták tekinteni, mert főleg az utóbbi évtizedekben vált gyakorivá, s főleg a fejlett ipari társadalmakban. Ez arra utal, hogy valóban köze lehet a természettől való elszakadáshoz, például az éjjeli világítás megjelenéséhez, ami szemünknek az alkalmazkodás kényszere miatt komoly megterhelést okoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy már a római császárok is használtak csiszolt drágaköveket látásjavításra, mint a szemüveg ősét, tehát a különféle fénytörési hibák nem foghatók kizárólag a modern civilizációra – sőt, valószínűleg egyidősek az emberiséggel.

De mi állhat a háttérben? Miért szorul az egyik ember már kisgyermekként szemüvegre, a másik viszont akár élete végéig nem? A kérdést azért is érdemes spirituális nézőpontból megvizsgálni, mert a különféle testrészeink közül épp a szemünk a „legmisztikusabb”, hozzá fűződik a legtöbb legenda, hagyomány és hiedelem.

A lélek ablaka

A szemet az ősi ezoterikus tanítások személyiségünk legfőbb szimbólumának tartják. Nem véletlenül, hiszen talán ez a szervünk a leglátványosabb rajtunk. Nemcsak a valóságot tükrözi vissza számunkra, hanem mi magunk is a szemünk által nyilvánulunk meg mások számára, hiszen tekintetünkből kiolvashatók az érzelmeink. Találóan nevezi tehát Thorwald Dethlefsen német pszichológus szemünket a lelkünk ablakának. Ám olykor előfordul, hogy szemünk mégsem hűen mutatja a valóságot. A látáshibákat az orvostudomány fizikális állapotokra – például a szemlencse nem megfelelő görbületére – vezeti vissza, ami egy bizonyos értelmezési síkon igaz. Csakhogy az anyagi jelenségek mögött mindig a tudat különféle helyzetei állnak, amint azt napjainkban a modern fizika is bebizonyította, és mostanában már az orvosok is kezdik ebből levonni a megfelelő következtetéseket.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/1. lapszámban olvashatjátok el. 

Szöveg: Gál Ildikó

Nyitókép: Thinkstock