A titkos társaságok a kívülállók szemében eleve „gyanúsnak” szoktak tűnni. Ám egyiknek sincs olyan rossz „sajtója”, mint a szabadkőműveseknek és a velük szoros kapcsolatban lévő illuminátusoknak. Mindkettőt azzal szokták vádolni, hogy világuralomra törnek, ennek érdekében pedig titkosszolgálati módszerekkel manipulálják a történelmet: forradalmakat, gazdasági válságokat robbantanak ki, merényleteket szerveznek, sőt, a 20. század két totalitárius diktatúrája, illetve a két világháború is az ő lelkükön szárad. E vádak közül akár egy is elég volna, hogy illő legyen tárgyilagosan megvizsgálni: igaz-e, vagy sem? Tényleg csak jótékonysággal, karitatív tevékenységgel foglalkozó, békés, humanista szervezetekről van szó, amelyeket alaptalanul gyanúsítgatnak mindenféle sötét tervvel? Egyáltalán: mit akarnak a szabadkőművesek és az illuminátusok?
A Fény vagy a Sötétség adeptusai?
A szabadkőművesekről a köztudatban nagyjából a következő él: dúsgazdag, a politikai és a gazdasági elithez tartozó férfiak páholynak hívott csoportokba szerveződnek, kőműveskötényt viselnek, egymást fura álneveken szólítják, és félelmetes rituálékat rendeznek. Ám hogy mindezt mi céllal teszik, végképp érthetetlennek tűnik. Azzal kapcsolatban is általános a homály, hogy vajon mi köze az egésznek az építészethez. Miért pont „kőművesek”? Nos, hogy tárgyilagosan lássunk a kérdésben, és ne ragadjunk le a „különc gazdagok bohóckodása”, illetve a „világuralmi összeesküvés” kliséknél, érdemes megismerni a szabadkőművesek mitológiáját, jelképeik és rítusaik eredetét. A mozgalom elvileg kimondottan spirituális jellegű, célja az ősi tudás megőrzése és átörökítése volt. Emellett a szabadkőművesek mindig érzékenyen fordultak a társadalom felé, ami főként karitatív tevékenységekben nyilvánult meg: kórházak, iskolák támogatása, tehetséggondozás, özvegyek, árvák, idősek, betegek segítése és így tovább. Fontos leszögezni továbbá, hogy a szabadkőművesség eredetileg nem politizált, világképét tekintve pedig egy mélységes, misztikus jellegű istenhitet vallott. Mindezt azért kell előrebocsátani, mert manapság már a legtöbben a szabadkőművességet radikális, forradalmi, gyakran ateista mozgalomnak tartják. Ez félig-meddig igaz, azzal a megszorítással, hogy a szabadkőműves páholyok csak a 19. század végétől kezdtek érdeklődni a politika iránt, s támogatni a különféle forradalmakat. Ám addig szó sem volt ilyenről, kizárólag filozófiával és spirituális gyakorlással foglalkoztak, az említett fordulattal pedig a szabadkőművesek jelentős része egyáltalán nem értett egyet.
…
A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/1. számában olvashatjátok el.
Szöveg: Magyar Diána
Illusztráció: Thinkstock
