A tantra fogalmát Nyugaton az 1960-as évek hippimozgalmának ezoterikus irányzata, a New Age vezette be a köztudatba. Csakhogy ezt az ősi indiai technikarendszert a hippik önigazolásnak használták az általuk hirdetett szexuális szabadságra, ezáltal pedig – részben tudatlanságból, részben nagyon is szándékosan – félreértelmezték. Emiatt viszont az, ami ezek után „tantra” néven elterjedt Amerikában és Európában, úgyszólván köszönőviszonyban sem áll az eredetivel, ezért is érdemes tisztázni, mi is ez valójában.

A témában számtalan népszerű könyv, tanfolyam hozzáférhető a nyugati ezoterikus világban. Ezek többsége a tantrát jobb esetben szakrális közösülésnek állítja be, olyasminek, mint amit az ókori termékenységkultuszokban hajtottak végre, ám van egy ennél sokkal durvább – és kártékonyabb – félremagyarázás is. Akik ennek jegyében oktatnak „tantrát”, azt állítják, hogy ez egy olyan ősi hindu technika, miáltal a szexuális életünket különösen izgalmassá és élvezetessé tehetjük, a „szerelem művészeivé” válva.

A fenti értelmezések közül a tantra biztosan egyik sem, ám joggal merül fel a kérdés: akkor viszont mi? És vajon mi a célja, mit érhetünk el általa és vele?

Ne féljünk a sötétségtől!

A lényeget egy mondatban előrebocsátva: a tantra egy spirituális önismereti módszer, célja pedig az ember Istennel való újraegyesítése. Technikáit a legenda szerint még egy előző világkorszakban Síva tanította meg az emberiségnek, aki társnőjével, Parvati istennővel máig végzi a tantragyakorlatokat a Himalájában lévő szent Kailásza-hegyen – örök időtlenségben, a hétköznapi ember számára láthatatlanul. Hogy mi is ez valójában? A szó gyöke, a tan, szanszkritul „kiterjeszteni, folytatni, fejleszteni”, illetve „tanulni” jelentésű. Története legalább a 2. századig követhető vissza, bár igazi virágkorát a 12. században élte. Így nekünk, európaiaknak érdekes belegondolni, hogy míg nálunk zajlanak a keresztes háborúk, és gótikus katedrálisok épülnek, ezalatt Indiában százszámra alakulnak a titkos tantraközösségek.

Élükön egy-egy mester állt, akinek feladata volt a tanítványok fejlődését figyelemmel kísérni, és szükség esetén a megfelelő mederbe terelni. A tantra ugyanis – miként a hindu iratok többször is figyelmeztetnek – „veszélyes üzem”, szakavatott guru nélküli gyakorlása felelőtlenség, ami az életünkbe is kerülhet. Ennek oka, hogy a módszer azokat a mentális-spirituális energiákat gerjeszti fel és fogja be bizonyos célok érdekében, melyek a szenvedélyeinket is táplálják – márpedig ezek, mint nyilván mindenki tapasztalta, igencsak erősek, sőt, égetők tudnak lenni.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/1. számában olvashatjátok el. 

Szöveg: Körösi Aliz

Illusztráció: Thinkstock