A reneszánsz korban hatalmas szellemi erjedés figyelhető meg, amelynek során az addig tiltott, elfojtott ezotéria fokozatosan ismét felszínre tört. A hatóságok gyanakodva figyelték ezt a folyamatot, és gyakran nyúltak erőszakos eszközökhöz a másként gondolkodók elfojtására – gondoljunk például Giordano Bruno, a zseniális filozófus és spirituális tanító 1600-as máglyahalálára! A hatalom birtokosai – az egyház és az uralkodók – különösen azért tartottak a spirituális mozgalmaktól, mert ezek sokszor magát a feudális berendezkedést is bírálták, és egy igazságosabb társadalom megteremtését követelték.
Ezért is okozott döbbenetet és közbotrányt, amikor 1607-ben titokzatos röpiratok lepték el egyes német városok utcáit. Írójuk azt állította: létezik egy ősi testvériség, amely eddig titokban tevékenykedett, de most elérkezettnek látja az időt, hogy előlépjen. A röpiratokon látható volt jelképük is: keresztény kereszt, közepén vérvörös rózsával.
Egy halhatatlan dimenzióvándor
Elképzelhetjük, mekkora hatással volt ez egy olyan korban, amikor a felgyülemlett hatalmas vallási és társadalmi feszültségek miatt nemsokára kirobban a harmincéves háború. Az emberek többsége teljes létbizonytalanságban élt, így belekapaszkodtak mindenbe, ami akár csak egy kis reménysugárral is biztatta őket. A röpiratok márpedig pont erről szóltak: egy jobb kor eljöveteléről, amikor nem lesz többé éhezés, szegénység, elnyomás, a tudás pedig kiárad mindenkire, és egy boldogabb, magasabb rendű életet hoz a Földre. Mindezt pedig – ahogy a pamfletek ígérték – az ősidőktől létező rózsakereszt rendje fogja megvalósítani, amelyet jóságos, halhatatlan bölcsek irányítanak.
A pamfletek szerzője – mint később kiderült – egy német teológus, Johann Valentin Andreae (1586–1654) volt. A valóban létező ősi jelképekkel, alkimista rejtvényekkel, de egyben forradalmi felhívásokkal teli szövegeket, ahogy írta, ludibriumnak szánta. Ez a szó „játékot” jelent, de nem abban az értelemben, hogy az egész akkor tehát csak fikció volna. A ludibrium egyfajta misztikus illúzió: olyan szellemi játék, amelynek nem a tréfa a célja, hanem az, hogy az embert fantáziáján keresztül elvezesse egy rejtett igazsághoz. Így érdemes értelmezni Rózsakereszt Krisztián személyét is, aki a röpiratok szerint a rend alapítója: egy halhatatlan szellemlény, aki ősidőktől fogva gondot visel az emberiségre.
…
A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/1. számában olvashatjátok el.
Szöveg: Magyar Diána
Illusztráció: Thinkstock
