A kettősség oka, hogy Györgyi születésekor három bolygó tartózkodott a Bika jegyében, amiből arra lehet következtetni, hogy határozott, makacs ember, ám a Rák aszcendenssel sebezhető, könnyen meghatódó.

– Tény és való, hogy a betegségem kialakulása előtt nem voltam túl simulékony, de voltak olyan pillanatok, amikor nem mutattam magam vasladynek. A rajzfilmeken is el tudom sírni magam.

– A betegség átformált?

– Sokat változtam az elmúlt tíz évben, mióta tolókocsiban ülök. Szerintem tőlem inkább az őszinteségem miatt tartottak. Azt tapasztaltam, hogy az emberek általában félnek az igazságtól, mert úgy érzik, ezzel bántják őket. Régebben nekem is rosszulesett, ha valaki az arcomba mondta a véleményét, de most már kimondottan jól fogadom.

– A születési képleted alapján azért kényszerítette rád a sors ezt a betegséget, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülj, és így ints búcsút a keménységnek.

– Ezt, azt hiszem, el tudom fogadni, mert én is kétszemélyessé váltam. Ugyan nem huszonnégy órában, de segítségre van szükségem, még a felkeléshez, felöltözéshez, pisiléshez vagy a tolókocsiba való átüléshez is. Ha autóval akarok menni valahová, akkor is kell valaki, meg egy speciális autó, mert vezetni már sajnos nem tudok. Azok az emberek, akik rendszeresen segítenek, gyakorlatilag a barátaim.

– A Szaturnusz helyzetéből arra is következtethetünk, hogy méltósággal viseled a betegségedet, amelynek kialakulására azért is kerülhetett sor, hogy a hasonló helyzetben lévőket bátorítani tudd.

– Ezzel egyetértek, habár nem igazán hívnak ilyen rendezvényekre, ahol ez lenne a téma. Az emberek még mindig megijednek, vagy nem tudják kezelni, ha valaki tolókocsiban, kövéren, ismerten előttük van.

– Ehhez szerintem nem kellenek rendezvények. Az emberek tudják rólad, hogy milyen helyzetben vagy, és hogy ezt milyen optimistán viseled. Hogyan telik egy napod?

– Délelőtt tíz órára jön Saci vagy Marcsi (az ápolónők), akik tíz és tizenkettő között működőképessé tesznek. Utána vagy megyek valahova, vagy esetleg itthonról intézem a PA-DÖ-DŐ dolgait, olvasok, tévét nézek (mint egy rendes kisnyugdíjas), a kutyámmal, Terivel vagyok. Este pedig színház, mozi, kártya, buli vagy semmi.

– Mikor vetted észre a betegséget?

– Az 1980-as években még a pécsi színházban játszottam, amikor kiderült, hogy szklerózis multiplex betegségem van. Huszonöt évig teljesen tünetmentes voltam, majd kb. tíz évvel ezelőtt látványosan elkezdett romlani az állapotom. Elkezdtem rosszabbul járni, például volt, hogy a színpadra úgy mentem fel, hogy fogtam a testőr – Sanya – vállát. Oldalra pedig be volt készítve egy ülőalkalmatosság, hogy ha bármikor baj van, le tudjak rá rogyni. Amikor az utcán egyedül mentem, egy csomószor utánam kiabáltak, hogy „odanézz már, hogy be van rúgva a PA-DÖ-DÖ”. Aztán eltörtem a lábamat, és ezt követően kellett beülnöm a tolókocsiba.

…

Az interjú folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/2-es lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Izing Klára

Fotó: SMAG