Az emberek ősi vágya, hogy megismerjék az idő azon dimenzióit, melyek már, illetve még elérhetetlenek számukra: a múltat és a jövőt. Ennek érdekében pedig úgy tűnik, kifogyhatatlan a képzelőerejük, főleg, ami a jövendő fürkészését illeti. Kis túlzással mondhatjuk, hogy nincs olyan dolog a világon, amit ne használnának fel valahol, valakik jóslásra, legyen az csirkecsont, mókusprém, hópihe, mennydörgés, a madarak repülése vagy éppen a sajt lyukai.

A nyugati tudomány minden jóslásmódot babonának vagy csalásnak tart. E merev elutasítás főként abból adódik, hogy a modern és az ősi gondolkodásmód gyökeresen különbözik egymástól. Míg ugyanis a mai ember számára a dolgok, jelenségek csak önmagukat jelentik – például egy felhő csak egy felhőt, egy égen átrepülő madár csakis egy madarat, amely épp átrepül az égen –, addig az archaikus korok embere mindezekben mélyebb értelemmel bíró jelképeket, „titkosírást” látott.

Ki volt „Isten unokája”?

Az ókori Itáliában az egyik leghíresebb jövendölési mód a haruspicium (béljóslás) volt. Ez a mai szemmel kissé bizarrnak tűnő technika azon alapult, hogy a jóspap tüzetesen megvizsgálta az e célra feláldozott állat – általában juh vagy szarvasmarha – belső szerveit, és azok sajátosságaiból következtetett a jövendőre. E tudomány mesterei az etruszkok, Itália rejtélyes őslakói voltak, akiktől a rómaiak nagyon sok kulturális vívmányt átvettek. Egy etruszk városban, Piacenzában találták azt a bronz májmodellt, amely egyfajta etalon volt a béljósok számára. A rajta látható jelzések, beosztások tankönyvszerűen ábrázolják, hogy ha a valódi májon egy adott helyen például egy vastagabb ér vagy egy kékes folt látható, akkor az mit üzen, ha a kérdező egy király, egy kereskedő, egy családapa vagy épp egy házasulandó leány. Az pedig, hogy a sajátos jegy a máj melyik szektorában észlelhető, jelezte, hogy az adott esemény bekövetkezése az élet melyik területén várható: az anyagiak, a hivatás, az egészség vagy az érzelmek terén.

E sorselemzési technikát az etruszk hagyományok szerint őseik egy különös tanítómestertől tanulták. Valamikor régen egy paraszt szántás közben apró teremtményt talált a földjén. Olyan volt, mint egy kisgyermek, de nagyon ráncos arcú, feje kopasz, bőre szürke színű. A furcsa emberke Tages néven mutatkozott be, és felajánlotta a szántóvetőnek: megtanítja a mindenség titkaira. A férfi beleegyezett, és hamarosan egész Itáliából sereglettek az emberek, hogy megcsodálják a rendkívüli lényt, és meghallgassák tanításait.

Tages magát „Isten unokájá”-nak nevezte, és azt mondta hallgatóinak: a világon minden jelenség a jövőre vonatkozó kódolt üzeneteket rejt, amelyeket a hozzáértők meg is tudnak fejteni. Ő lett az etruszk jóstudományok megalapítója, majd miután mindent elmondott, kiment a szántóföldre ugyanoda, ahol megtalálták, és eltűnt.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2019/3. számában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Getty Images