Az ellentmondás abból a téves felfogásból fakad, hogy a képesség már a szellemi fejlettség jele. Elvben így van, a gyakorlatban pedig sokszor nem, ezért téves a fenti hiedelem. Ha valaki inkarnációkon keresztül szépen fejlődik, akkor valóban, a fejlődés „melléktermékeként” finomodnak szellemi érzékelési képességei is. Ez azonban a szellemi fejlődésben nem cél, hanem csak következmény. Ha egy lélekben ezek a képességek valamennyire is kibontakoznak, általában nem hozza magával a következő földi életbe, mert csak akadályozná aktuális életfeladatát. Amikor viszont visszamegy a szellemi világba, ezek a rendelkezésére állnak.

Az isteni gondviselés azonban gyakran másképpen rendelkezik a javulni, fejlődni vágyó lelkek esetében. A Földön végzett médiumi munka spirituális célja önzetlenül segíteni a rászorulóknak, és tartani a kapcsolatot az égi világokkal, ahonnan tanítás, gyógyítás és segítség árad le az emberekre. Ebben a feladatban az önzetlenség kiemelkedő fontosságú, hiszen ez a fejlettség egyik fokmérője.

Lehetőség a javulásra

Amikor egy lélek úgy tér meg a földi életből, hogy jelentős karmát gyűjtött össze, akkor egy időre az alsó világokba kerül, ahol viseli mindennek a következményét, majd egy idő után feljebb juthat egy olyan szférába, ahol a javulni vágyó lelkek tartózkodnak két inkarnáció között. Itt már tudja, és mélységesen bánja mindazt, amit elrontott az életében, s ez olyan lelki nyomást gyakorol rá, hogy nagyon szeretné jóvátenni a hibáit. Ilyenkor kér egy új életet, új lehetőségeket a javulásra. Az isteni gondviselés és kegyelem legtöbbször meg is adja neki ezt. Ezekhez az esetekhez tartozik az is, amikor egy fejletlen lélek a karmája ledolgozásához médiumi képességet kap, hogy önzetlen munkájával csökkentse „adósságát”. Tehát nem azért kapja, mert fejlett, hanem eszközként a fejlődéshez. Az ilyen lelkeket sokáig készítik fel az égi szellemi tanítók erre a munkára, jól kidolgozott élettervvel jönnek, amelyben pontosan meg van határozva, hogy hol, milyen célra kell ezt használniuk. Mivel ez tudatos jóvátételnek számít, ha a médium letér az előre megszabott útról, elutasítja életfeladatát, olyan hibát követ el, amire nem mondhatja, hogy „nem tudtam”, tehát súlyosabb következményekkel jár, mint egy képességek nélküli élet. (A médiumok egyébként gyakran kerülnek mindkét világban olyan „vizsgahelyzetbe”, ahol nagyot lehet előrelépni vagy visszacsúszni.)

Letérés az ösvényről

Az alábbiakban egy olyan egykori médium vallomását idézem, aki földies felfogása és érdekei miatt letért a neki kiszabott útról, de ezt csak a túlvilágon ismerte fel.

„A kiváló égi felkészítés után a tizenkilencedik században születtem meg egy nagyvárosban azzal a céllal, hogy médiumként segítsem a szellemi fejlődést. Képességeim hamar, húszéves koromban megmutatkoztak, és nagyszerűnek bizonyultak. A spirituális szférákból sok segítséget és támogatást kaptam a médiumi íráshoz és tisztánlátáshoz. A korábban megszerzett szellemi ismereteim mégsem tudtak visszatartani attól, hogy médiumi képességeimet pénzszerzésre használjam. Az élettervemben az állt, hogy ha jól vizsgázom itt a Földön az önzetlen segítségből, akkor belátható időn belül anyagi segítséget is kapok. Én azonban nem tudtam ezt kivárni, és magam akartam erről gondoskodni. Úgy gondoltam, hogy ez is munka, erőfeszítéssel jár, miért ne kérhetnék érte pénzt. Ha a papok kaphatnak a munkájukért pénzt, akkor én miért ne kaphatnék? Így elkezdtem pénzért tanácsokat adni.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Szabó Judit

Nyitókép: Getty Images